„Mindnyájan magyarok vagyunk”. Ezzel a Tamási Áron idézettel indította ünnepi beszédét Balaicz Zoltán alpolgármestere. Szólt arról, hogy minden nemzet életében vannak fordulópontok, melyek hosszú időre kijelölik annak sorsát. 1848. március 15-e ilyen pillanat volt, fogalmazott Balaicz Zoltán. Az alpolgármester beszédét teljes terjedelmében megtekinthetik itt…

A sok áldozat nem volt hiábavaló, szögezte le Balaicz Zoltán, és így folytatta: „Ez a szabadságharc is arra tanít bennünket, hogy a fegyver egy időre elállja a szabadság útját, de soha nem győzhet!”

Külön szólt az alpolgármester a fiatalokhoz, akik szép számmal vettek részt a városi ünnepségen.

– Fedél nélkül, kenyér nélkül azért még ember lehet az ember, de a múltja, az emlékei, meséi, mondái, legendái, hagyományai és szokásai nélkül már nem az! – hívta fel a figyelmet Balaicz Zoltán, és így folytatta. – Akinek semmi igazodási pontja nincs, csak a ma, akit nem köt nemzeti, családi, baráti hagyomány, hit és hűség, azzal mindent meg lehet tenni. Ezért kell valamennyiünknek közösen vigyázni az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére!

A megemlékezés koszorúzással zárult a Haza bölcsének szobránál, majd a Városi Fúvószenekar vezetésével átvonultak az ünneplők a Csány-térre. Útközben megkoszorúzták Széchenyi István domborművét és Kossuth Lajos mellszobrát.

Csány László vértanú szobránál Manninger Jenő, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Külön kihangsúlyozta, hogy nemcsak egy ország, egy nemzet ünnepel március 15-én, majd arra kereste a választ, mi az a láthatatlan erő, ami emlékezésre, főhajtásra készteti a magyart éljen bárhol is a világban. A válasz így hangzott:

– Nincs olyan ma élő korosztály, akinek ne lenne valamilyen személyes élménye, akár szereplőként, akár iskolásként, netán szülőként, hallgatóként és nézőként ezekről az egykori ünnepségekről. Ettől lett személyes ez az ünnep… Hány ezer nebuló harsogta az iskolai ünnepségeken, hogy menjünk fel a várba, szabadítsuk ki Táncsicsot, hány ezer torok zengte, hogy „rabok legyünk, vagy szabadok?”. Talán ez a titka március 15-ének.

A 163 évvel ezelőtt történteket a Hevesi Sándor Színház művészei idézték fel, majd a város és megye vezetői helyezték el az emlékezés koszorúit Csány László szobránál.

– frau – /E.K.

Fotó: Seres Péter