keresés a weboldalon

Marcsi néni és a lányai

Zalaegerszeg címer
Hírek

Marcsi néni és a lányai

2010 február 16 - kedd
1970 óta minden évben tornász sikereket hoz tanítványai révén a városnak. Mondja, ez az egyik szíve csücske. A másik, a kosárlabda. Mindkét sportágban jól csengő nevek (Gaál Fanni, Gáspár Kitti, Herbert Evelin, Czinder Kinga illetve Farkas Sándor, Baki Gergő, Kerkai Mária) vallhatják őt tanárjuknak. Nincs is a városban olyan oktatási intézmény, ahol ne lenne tanítványa, aki a testnevelést választotta hivatásul

Sajnos azonban, hogy a szertorna tanításában nincs utódja. Bátorság is kellene a nyomdokaiba lépni, hiszen 68 éves kora és a felkészítéssel járó valós fizikai megterhelés ellenére fáradhatatlan. Ahogy ő mondja, lelkes és szigorú. Tegyük hozzá fantasztikusan energikus, a maximális kivitelezés elkötelezettje, miközben őszinte szeretettel fordul lányaihoz. Babos Sándorné tanítványai (Liszt-iskola) néhány hete sikerrel vették a megyei fordulót, ezért most teljes erőbedobással készülnek az országos versenyre.

– Minden évben megnyertük a városi tornász versenyt az elmúlt 40 évben. A területin, illetve megyein pedig 1 – 2. helyet vívtunk ki. Most már nyugdíjasként tartok heti két edzést. Jó ez a kis elfoglaltság – mondja Marcsi néni. De aki benéz egy edzésre láthatja, nem olyan kis dolog ez az elfoglaltság, hiszen minden lány ugrásánál, gerenda gyakorlatánál ott kell állni, megfogni, elkapni, megtartani ha szükséges.

Hónapokig gyakorolni egy-egy mozdulatsort, számtalanszor elmondani, kiigazítani, megmutatni a helyes kivitelezést, erőt, önbizalmat adni. Testileg, lelkileg, teljes jelenlétet kíván, tornatermet betöltő hangot, lankadatlan figyelmet. – Annak idején a folyosóról mentem el szülni. Éppen a nagykanizsai versenyre indultunk volna, de aztán másnak kellett vinni a lányokat – Kosárlabdás karrierje is ikerfiai születéséig tartott, addig volt ő a 14-es mez tulajdonosa.

– Hogy kezdődött ez a két szerelem?
– Egy utcában laktunk Ostoros Károllyal, aki a Zrínyi-gimnáziumban volt testnevelő. Az anyu mondta neki, hogy vigyen már el tornázni, mert nem győz a fa tetejéről leszedni. Aztán kezdtem nőni és lelógott a lábam a gerendáról meg a korlátról.

Akkor látott meg Száraz István, aki a kosárlabdát vitte a városban. Azt kérdezte kié ez a hosszú lábú lány? Anyu mondta, hogy ez tornázik, nem megy kosárlabdázni. Aztán mégis mentem. 14 évesen ültem először a kispadon, ezért lett 14-es a mezem. Szép idők voltak – mereng kicsit a múlton, majd visszavált a jelenbe.

– Sok tornászt neveltem, de a torna minden sportnak az alapja. Kar, láb, test, hát, mindent megerősít. A lányoknál esztétikai jelentősége is van, sokkal elegánsabb, szebb a mozgásuk, jobb az alakjuk. És akár a ducibb lányoknak is meg lehet tanítani mindent. Simon Bea, Kuzma Renáta is annak idején idejártak a suliba (Kilián). Ezért kértek fel a Gála Társastánc Klubba, hogy igazítsam ki a táncosok tartását, hogy egy síkban legyen a kezük, lábuk.

És én ebben nagyon kemény vagyok, nem adom fel. Van, akinek ez tetszik és van, akinek nem. Arra is büszke vagyok, hogy az XXL-ben is dolgoztam egy ideig és ott is voltak eredmények. Nagyon jó kis közösség van itt az edzéseken. Mindenki egyért, egy mindenkiért. Összefognak, nincs rivalizálás. Nem engedem, hogy kinevessék a másikat. Lehet, hogy ezért vannak eredményeim.

Március 6-án lesz az országos szertornász döntő Pécsen, ahol megyénket a Nagykanizsai Hevesi és a zalaegerszegi Liszt-iskola csapatai képviselik. Marcsi néninek alig két hete újabb ajándékot hozott az élet. Megszülettek ikerfiú unokái. Így amikor csak teheti, ingázik Nagykanizsára. A városon belül pedig a régi Camping biciklijén közlekedik. Aki nem hiszi járjon utána, de ő egy pótolhatatlan pedagógus, saját tapasztalatból is tudom.

(Zala-Lap, B. I.)

Tartalom megosztása: