A Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában megjelent kötetet dr. Kostyál László művészettörténész szerkesztette, a fotókat pedig Zóka Gyula készítette a művész figurális díszítésű edényeiről. Németh János korongja forog, s dr. Gyimesi Endre polgármester szerint ennek legalább még 25 évig így is kell lennie. Van még az alkotóban annyi tűz, energia és ötlet, amit ki kell nyilvánítania a külvilág felé.

A mesterség iránti szeretetet a szülői házban szívta magába, s gyerekként a szájából kellett kivenni az agyagot, mert azt hitte, hogy csoki. Kezdetben saját szórakoztatására és „barátai öblös torkára” készültek a korsók. 1976-ban a Műcsarnok egyik csoportos kiállításán viszont már ott voltak a munkái, Borsos Miklós tanítványaként. Eztán vetődött fel benne a kérdés: ki vagyok én? Fazekas, keramikus, vagy szobrász? Úgy döntött, hogy egyszerűen csak mester lesz, kézműves; ahogy egy korabeli kritikus írta róla, az utolsó fazekas. Nem jópofa dolgokat akart készíteni, hanem olyan munkákat, amiknek plasztikai értéke van, s amelyben saját üzenetét tudja elmondani, a maga hangján. Mint azt a kötetbemutatón szerényen megfogalmazta: a kifejezés ereje csak akkor igaz, ha a lelkünket nem tagadjuk meg alkotás közben.

Kostyál László a könyvben írt előszavában ezzel kapcsolatban kifejti, hogy Németh János művészete egyértelműen spirituális és morális alapokon nyugszik. Munkásságával pedig a mai „nagy művészettel” termékenyíti meg a népművészetet. Valódi alternatívát kínálva a kortárs kultúrával szemben. A művészettörténész szerint formai és technikai szempontból hat fő csoportot lehet elkülöníteni Németh alkotásaiban. Az egyes csoportok ősképei a hajdani fazekasság különböző formájú és funkciójú edényei voltak: korsók, kancsók, butéliák, köcsögök, palackok, butykosok, amforák, fazekak. Az ősi formákat azután a művész újrafogalmazza, és a figuratív díszítés által önmagukon túlmutató tartalommal ruházza fel.

Az új kötetet bemutató Fekete György egykori diáktárs, és barát szerint Németh János a népi műveltséget és kultúrát viszi be a modern kultúrába, s nincs még egy ilyen ember, aki egy ilyen iparművészeti bravúrt tudna végrehajtani. Annál is inkább, mert kevés az olyan művész, aki a miniatűráktól kezdve a monumentálisig képes alkotni… s teszi ezt addig, amíg a korong meg nem áll. (Zala-Lap Kft., P.P., Z.A.)