Előtte azonban – a 23-ra virradó éjszaka valaki – valakik? – mécsesekkel rakták körbe a Dísz téri szökőkút peremét: hajnalig ott libegtek az apró lángok az 1965-os forradalom emlékére.
És erre a forradalomra és szabadságharcra, a megtorlás mártírjaira emlékeztek vasárnap délután az 56-os emlékműnél is.

Az ünnepség szónoka, Molnár V. József magyarságkutató többek között arról beszélt: a forradalomnak valójában nem volt vezetője, Nagy Imre is csak az utolsó napokban állt nemzete mellé. Közben a szovjet katonák védtelen civileket lőttek halomra – erről személyes élménnyel is szolgált: október 25-én, a véres csütörtökön az Astoriánál került kereszttűzbe – csak személyes őrangyala védte meg. Szerinte a szabadságharcot maga a teremető Isten irányította.

A megemlékezés másik szónoka, Balla Lőrinc nyugdíjas iskolaigazgató –  ugyancsak saját emlékeiből merítve – azt a kort is leírta, amelyben az emberekre a kommunizmus építésének létformáját kényszerítették rá, és amely végül forradalomba torkollott.
 
Az ünnepség zárásaként előbb a város vezetői és a társadalmi szervezetek koszorúztak, majd mások is mécseseket, virágokat helyezetek el az 1956-os emlékműnél.

yr

Fotó: Seres Péter

Nézze meg a képgalériát!