1884-ben született és 91 éves korában halt meg a híres művész. Munkássága leginkább Budapesthez kötődik, habár fiatal korában a Kecskeméti Művésztelepen is dolgozott. Fővárosi művésznek számít leginkább, ám zalai kapcsolatát mindvégig ápolta. Három éves koráig élt Alsórajkon, majd hét évig Nagypáliban. Tíz éves korában költözött el a Zalából. 1901-ben ő kapta meg a megye frissen alapított Deák Ferenc művészeti ösztöndíjának első kétszáz forintját. Ez különösen nagy segítség volt számára, hiszen amikor édesapja elengedte őt a fővárosba tanulni, akkor nagyon kevés apanázst kapott a tanulmányaihoz és a boldoguláshoz.
– Kisfaludy megítélése és értékelése még ma is meglehetősen ambivalens, bár úgy gondolom, hogy a hivatalos megközelítés lassan a helyére teszi a munkásságát. Nagyon sok negatív véleményt lehet hallani róla, ezek az emberek egyértelműen a 20. századi avantgárd és progresszív művészet kollerációjában nézik az ő munkáit. Ilyen szempontból ő valóban egy retrográf, konzervatív és stilárisan elmaradott, a kor szavát meg nem értő alkotó volt – mondja dr. Kostyál László művészettörténész. – Én azonban nem vagyok abban biztos, hogy nekünk a művészet egész volumenét kizárólag a progresszív művészet viszonylatában kell vizsgálnunk. Ha a művészi színvonalat nézzük, akkor az egy hamis megközelítés, hiszen akkor kizárjuk a művészetből a festészet és a szobrászat számos kiemelkedő egyéniségét. Kisfaludy Strobl Zsigmondról még az ellenségei is elismerik, hogy rendkívül magas színvonalon dolgozott. Nekünk tehát sokkal szélesebb értelemben kell befogadó képesnek lennünk, s ha így teszünk, akkor elmondhatjuk, hogy kiemelkedő képviselője volt századának és a mi művészetünknek is. Talán még mindig nem tudjuk őt eléggé értékelni, dacára annak, hogy az egyik leglátogatottabb kiállításunk az övé. Néhány hét múlva, remélhetőleg még ebben az évben meg fog jelenni állandó kiállításának a katalógusa. Huszonhárom évvel ezelőtt jelent meg utoljára ismertető a tárlatról. Épp ideje volt, hogy ha nem is a tartalmát, de a formáját kicsit felfrissítsük a kiadványnak.
– A városban sétálva sok köztéri alkotásával találkozunk. Mennyire ismerjük ezeket, s egyáltalán gondoskodunk-e ezek ápolásáról, felújításáról?
– A köztéri szobrai műemléki védelemben nem részesülnek, de ez nem is az a kor. Nagyon kevés az a nemcsak szobrászati, hanem építészeti  alkotás, ami ebből az időszakból megkapta a védettséget. Zalaegerszegen sok köztéri szobrát találjuk meg, gondoljunk csak a Kálvária melletti szökőkútnál található Kis makrancosra, a Vizslaparkban lévő Vízbelépőre, a Sportcsarnok előtti Íjászra vagy akár a múzeum előtti két szobrára. A Zrínyi Gimnáziummal szemben látható hősi emlékmű is az ő keze nyomát őrzi. Természetesen ország és világszerte is találunk munkáit. Érdekesség, hogy az Íjász a világ öt másik pontján is megtalálható, Jakartában, Leningrádban, Kaliforniában, Stockholmban és persze Budapesten. Remélem, hogy idővel tényleg úgy tudunk emlékezni rá, aki korának egyik kiemelkedő alkotója volt.