A kiállított alkotások között akadt csuhébaba, gyermekjáték, vesszőből, bőrből, szalmából készült tárgy, nemez, szövés és hímzés, jól árulkodva arról, hogy a tanítványok milyen módon sajátították el a népi kézműves technikákat, és az oktató mesterek milyen magas szinten művelik tevékenységüket.

A nem mindennapi tárlatot Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza kézműves módszertani műhelyének vezetője nyitotta meg. Az igazi kézművest a közvetlenül átadott, tapasztalaton alapuló tudás, mester és tanítvány közti személyes viszony jellemzi, osztotta meg a jelenlévőkkel a kézműves nevelésről vallott nézeteit, mert a kézművesség olyan egyfajta magatartásminta és életvitel, melyet a mesternek kell továbbítani. A jó mester egyik ismérve a szakmai alázat, a munkakultúra. Alapkövetelmény a tisztességgel elvégzett munka, ezért vissza kell adni a minőségi tevékenység becsületét, azt a perspektívát, hogy a szakmunkás akár mesterember is lehet. Mint mondta, legalább ilyen súllyal bír a hagyományok tisztelete, éppen ezért a tárgyak készítésében legfontosabb értékként kell, hogy megmutatkozzon a mérték, az igényesség és a minőség.
Hozzátette, mindez akkor működik jól, ha párosul egy konzekvens értékátadással. Hangsúlyozta, vissza kell nyúlni a gyökerekhez, hogy ne legyünk pökhendiek. S ezt a játszóházakban a gyerekek számára is fontos megtanítani, valamint azt is, hogy milyen erőt lehet meríteni az alkotás folyamatából. A játszóházvezető-képzés célja éppen ezért olyan ismeretek átadása, amelyek hiányoznak a közoktatásból, ugyanakkor számos területen gazdagítják, szépítik az egyén életét.

A megnyitó után Prokné Tirner Gyöngyi, a művelődési és pedagógiai intézet munkatársa átadta a játszóházvezető-képzés 29 végzős hallgatójának a tanfolyam elvégzéséről szóló tanúsítványt. (Zala-Lap Kft., Antal Lívia)