Nagyon izgatott voltam, hogy versenyezni kell majd a bejutásért, vagy csak hárman jelentkezünk. Az iskolai mesemondóra ugyanis minden osztályból három gyereket küldenek. Szerencsére csak Zalán, Bogi meg én vállaltuk el a mese megtanulását. Én azért jelentkeztem, mert szeretek mások elé kiállni, és megmutatni, mit tudok.

Egy hétre rá már mind tudtuk a szöveget. Amikor lehetett, mondtuk és gyakoroltuk a mese mondását is, én akkor is élveztem, ha egy órán keresztül mondtam. Ez ment három hétig, mert ennyi időt kaptunk a felkészülésre.

Végre elérkezett a várva várt nap. Nyugodtnak tűntem, pedig nagyon izgultam. Már órákon is azon gondolkodtam, milyen lesz a verseny.

Az iskolai könyvtárban zajlott a megmérettetés, egy tanító néni és a könyvtáros néni zsűrizett. Elsőnek vállaltam a mesemondást, mert gyorsan túl akartam lenni rajta.

Mikor mind a kilenc versenyző elmondta a történetét, szünet következett, hogy a zsűri megvitassa  az eredményt.

Három gyereken kívül mindenki kapott emléklapot. Ők hárman dobogósok voltak. Az első helyezett a mi osztályunkból került ki, Simon Zalánnak hívják. Ő mehet a városi mesemondó versenyre, mert ő lett a negyedikesek közül a legjobb mesélő.

Picit szomorú voltam, de tudtam örülni más örömének.

Igaz, most nem értem el helyezést, mégsem ment el a kedvem a mesemondástól. Nektek is azt mondom, ha valami nem sikerül, akkor sem szabad feladni.

Mészáros Sára
4. c osztály
Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola