Volt két jó barát, Elli és Heni. Elli rettenetesen félt a víztől. A közelébe se mert menni. Heni vele ellentétben imádott lubickolni, viszont nem tudott úszni. Ennek ellenére vasárnap délután elmentek a tengerpartra. Rengetegen játszottak a vízben. Henit egy szempillantás alatt elsodorták a hullámok. Mire feljött a vízfelszínre, arra lett figyelmes, hogy sokkal messzebb került a parttól.
 
Rajta kívül ezt senki más nem vette észre, kivéve Ellit, aki nagyon kétségbeesett. Jajveszékelve kiabált. A hangzavarban senki nem figyelt rá. Most mit csináljon? Bemenjen a vízbe? Szembeszálljon legnagyobb félelmével, vagy megfutamodjon? Végül döntött. Fogta magát, és befutott a tengerbe. Addig ment, míg el nem érte a barátnőjét. Amikor kiértek a szárazföldre, meredten egymásra néztek. Ellinek most jutott az eszébe, hogy mit is tett. A szeretet az, ami vezényelte bátor, önfeláldozó tettét.
Zokogva ezt mondta:

 – A szeretet könnyít az emberek szenvedésein. Eddig nem tudtam, de aztán rájöttem, hogy nincs tökéletesebb fájdalomcsillapító, mint a szeretet.
 
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…”

Tóth Bianka (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium