Arra azonban törekedhet mindenki, hogy néhány szokás felelevenítésével vagy inkább a mértékletességgel, mely a nagycsaládosokat kényszerből is érint, az ünnep ne legyen üzletté.
A karácsonyi ajándékok eredetileg kimerültek az ehető ajándékok körével, így az alma, dió, aszalt gyümölcsök, sütemények, méz, kenyér, kalács és a csupán a fenyőág tartoztak az ünnephez.

A karácsonyi asztal sem az étkezést szolgálta, hanem olyan tárgyak, étkek elhelyezésére volt használatos, melyeket az év során gyógyító, varázsló céllal alkalmaztak. Így a szalma, a mezőgazdasági vagy iparos szerszámok, az abrosz, mely később búzavetésre szolgált, magok, menkő vagy kaszakő.

Fontos momentum volt ilyenkor a szentelvíz készítés, mely egyrészt gyógyító erővel bírt, másrészt távol tartotta a kártevő állatokat, ahogy Göcsejben mondták a „látványságokat”, mondta többek között az etnográfus.
Aki további érdekességekről szeretne tudakolódni, annak kapós lehet, mint karácsonykor a famozsár Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd című könyve.