Mire is emlékezünk valójában április 11-én?
József Attila édesapja korán elhagyta családjukat, emiatt az édesanyja nehézségek árán nevelte 3 gyermekét. A mama című vers szívszorító minden ember számára. A költő a gyermekkorát idézi fel, édesanyja egykori nehéz munkáját, amelynek következtében növekedik a költő bűntudata. Az utolsó versszakban gyönyörűen kifejezi az elmúlást, édesanyjától való elbúcsúzást. Számomra azért is megható ez a vers, hiszen kifejezi az édesanya fontosságát. Egy anya feltétel nélkül tud szeretni, és mindig a legjobbat szeretné a gyermeke számára.
Minden ember életében vannak nehézségek, betegségek, csalódások, szívfájdalmak, ahogy József Attila életében is. A reménytelen szerelemből fakadó versek egyik gyöngyszeme a Csókkérés tavasszal című költemény.
A költőt halála után fokozatosan kezdték csak elismerni. Véleményem szerint József Attila egyedi költő volt, mind verseit, mind magánéletét tekintve. A költészet napja mindig megemlékezik a fiatal sikeres költőről. Szükség van arra, hogy az emberek érdeklődjenek az irodalom és a költészet iránt. Ha olvasunk, dolgozik a fantáziánk, élesedik a gondolkodásunk, más szemszögből tudjuk látni a világot. Az irodalmi művek befogadása a személyiség fejlődésének és formálódásának a legfőbb eszköze. Meglátásom szerint a mai világban különösképpen jót tesz az emberek számára a kultúra, a költészet iránti érdeklődés, mert lényeges, hogy a személyiségük helyes formában bontakozhasson és teljesedhessen ki.
Molnár Dóra (11.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: