Abe Hirosi szintén úgy véli, hogy a zalaegerszegiekben igaz barátra lelt, annál is inkább, mert úgy tapasztalja, hogy a város rendszeresen foglalkozik a japán kultúrával, ami ritka és egyedülálló Magyarországon. A kiállítással kapcsolatban elmondta, hogy két ok miatt is aktuális a babakiállítás. 2005 az unión belül Japán és EU kapcsolatainak az éve, mely a „people to people” rendezvénysorozat keretében valósul meg. A japán nagykövetség első titkára reméli, hogy a mostani bemutató ennek csupán a kezdetét jelenti, és Zalaegerszeg is bekapcsolódik a határokon átnyúló kulturális és gazdasági programsorozatba. A másik ok, amiért érdemes a japán babákról beszélni az az, hogy március 3-a Japánban a lányok napja, amikor megünneplik a gyermekek fejlődését, növekedését. Ilyenkor sok babát készítenek, és ajándékoznak kultikus célzattal, s számos hiedelem is tartozik az ünnephez. A tárgyakat például el kell takarítani az ünnepkör végén, mert különben későn megy férjhez a lány. Az időpont ezért szerencsés, hisz március elejére már lebontják a tárlatot.

A MinImage kiállításon öt japán baba került bemutatásra, melyeken fellelhetők a japán kultúra, és életmód főbb motívumai. Láthatunk közöttük két színházi figurát: a vörös hajú rizsbor szellemét, aki elűzi a vörös démont, és egy kabuki színdarabból való sibaraku „várj csak” babát, eltúlzott, színes maszkkal. Kiállításra került ezeken kívül egy kiotói nőt ábrázoló baba, ami az eleganciát jelképezi, egy agyagbaba, mely szumo birkózót ábrázol, és egy gömbhalat horgászó fiú-alak, mely tulajdonképpen egy „palota baba”, vagyis csereajándékul szolgált a császári udvarban.
A japán babákról általánosságban elmondható, hogy mitikus jelleggel készültek, a legrégebbi ismert baba 24 ezer évvel ezelőtt készült. Kezdetben a félelem legyőzésére szolgáltak, s csak később kezdték ajándéktárgyként, dísztárgyként és játékként használni őket. Érdekességük, hogy a misztikus jelentésen túl, a japánok hétköznapi életéről is árulkodnak, sőt az egyes tájegységek jellegzetességei is fellelhetők bennük.