Január utolsó hétvégéjén a Kölcsey- és az Ady-gimnázium tanulói házon belül, a Ganz-Munkácsy Szakközépiskola székhelyiskolájának diákjai a városi hangverseny teremben tartották az ünnepélyes pillanatokat. Ez utóbbi eseményt kísértük figyelemmel. Mint elhangzott, egyfajta modern beavatási szertartás ez az este az érettségi vizsga előtt néhány hónappal.

– Különleges nap ez, magunk teremtette ünnep, melyet nem szabályoznak előírások, nem jelöli a naptár és semmi, sem teszi kötelezővé – mondta köszöntő beszédében Vucskóné Talabér Tünde, az egyik végzős osztály osztályfőnöke. – Ellentmondásos érzések kavarognak mindenkiben, hiszen gyermekeink, tanítványaink életük egy meghatározó fejezetéhez értek. Immáron mindenki számára világossá vált, hogy a gyermeklét határát átlépő ifjak, rövid időn belül fontos próbatétel elé kerülnek.

Be kell bizonyítniuk önmaguknak és másoknak, hogy döntéseikért képesek felelősséget vállalni, így megérettek arra, hogy olyan jogokat kapjanak a társadalomtól, melyet egy gyermek soha nem birtokolhat – mondta a tanárnő, majd megszólította a szülőket, tanárokat, diákokat néhány kedves szó erejéig, arra bíztatva, hogy az eljövendő néhány közös hónap alatt még sok szép élményt igyekezzenek begyűjteni.

A szalagkitűzési ceremóniát ünnepi műsor ölelte körül. Az ezen alkalomra betanult nyitó és záró tánc mellett az irodalmi kör tagjai adtak elő néhány verset, dalt a gyermekkorról, az elmúlásról és a visszatalálásról. Majd sorra vonult fel az ötosztálynyi diák, némelyek felnőttes kimértséggel, mások kamaszos esetlenséggel, zavarban vagy büszke tartással.

Rendhagyó módon a 13/E osztály közösen adott elő egy dalt, melyet egyik diák Hangácsi Márton szerzett. A hagyományt követve a végzős diákok nemcsak osztályfőnökeik, hanem az iskola vezetői ruhájára is szalagot tűztek, a szülőknek, pedig egy-egy szál rózsával mondta jelképes köszönetet.

(Zala-Lap, B. K.)