A Tizenhárom okom volt… című regény Hannah Baker életéről szól, szerelme, Clay Jensen közreműködésével. A gimnazista Hannah két héttel azelőtt lett öngyilkos, hogy Clay egy barna cipősdobozt talál a bejárati ajtajánál. A cipősdoboz hét kazettát tartalmaz. A hét kazetta pedig tizenhárom felvételt. Ez Hannah tizenhárom oka. Clay végighallgatja a kazettákat, köztük az utolsót is, Hannah végső, néma segélykiáltását, amikor elmondja az iskolai tanácsadónak gondolatait, de ő hagyja elsétálni. Clay hallja Hannah utolsó mondatait. A kazetta végigjár mind a tizenhárom emberen, mindenkinek meg kell hallgatnia. Hannah tizenhárom oka tizenhárom személyt takar, akik átgázoltak rajta, cserbenhagyták, elárulták, kihasználták. Ugyanakkor szerepet kapnak olyanok is, akik egyszerűen csak hagyták maguk mellett elsétálni, akik nem figyeltek rá eléggé. Azt hiszem, ez már rég’ nem csak egy könyv, túllépett annak határain. Egy olyan témát feszeget, amiről senki sem szeret beszélni, de talán kellene. Nem gondolom, hogy könnyű olvasmány, sőt… A könyv abszolút mondanivalója, hogy figyelj a körülötted lévő emberekre, és hogy tetteid következményeket vonnak maguk után, felelősséget kell vállalnod értük. Nyilván nem élhetünk úgy, hogy minden szavunkat patikamérlegre rakjuk, nem is erről szól a mű. De talán maga az író megfogalmazása a legtökéletesebb: ,,Ha valakit gúny tárgyává teszel, felelősséget kell vállalnod, ha mások kapva kapnak az alkalmon.”

Amikor végigolvasod a könyvet, egyfajta számonkérés íze van, olyan most az egyszer, legalább most: ,, ne vegyetek semmibe”. Ugyanakkor szükségszerűen magával hoz egy miért? – érzést. Egy olyan csöndes, töprengő, mégis indulatos miértet. Lynn Picoult írta: ,,Az öngyilkosság végső állítás, egy búcsúzóul odavágott káromkodás a világnak.” Azt hiszem, ez a kazettákra igaz. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint Hannah sokkal korábban meghalt, mintsem hogy bevette volna a tablettákat. Belülről már réges-régen vége volt, mint ahogy az utolsó előtti kazettán történtek is bizonyítják.  

Mindemellett, ha elrugaszkodunk a történet kereteitől, egy nagyon erős társadalomkritikát kapunk. A társadalom körrajza ez, a megkerülhetetlen igazságé. 

Most kellene egy „Ezért meg azért olvasd el!” – részt írnom, de erre a könyvre nem hiszem, hogy lehetne, mert akkor elvesztené az értelmét. Szóval annak ajánlom, aki önszántából leveszi a polcról.