Végre eljött a várva várt nap. Én körülbelül fél 12-kor feküdtem le pénteken, szóval sokat nem tudtam aludni. Másnap hajnali fél 4-kor keltem fel. Anyáék elvittek kocsival a Zala Pláza parkolójába, ahonnan a busz 5-kor indult volna, de egy kis késéssel, negyed 6-kor elindultunk.

Előző héten osztályfőnöki órán bejött hozzánk egy rendőr, aki elmondta a tudnivalókat azzal kapcsolatosan, hogy milyen feladataink vannak, mire kell odafigyelnünk, ha külföldre utazunk.

A buszon folyamatosan szólt a rádió. Jó számok voltak, ismertük szinte mindet, így mi is énekeltük őket. Az első megállónk Trojane volt, ahol nagyon finom baracklekváros fánkot vettem. A parkoló egyik oldaláról gyönyörű kilátás nyílt a környező tájra.

A második megállónk már Olaszországban volt a határ közelében, a tengerpart mellett. Csodálatos látvány tárult elénk a parton a tengerre nézve. A víz hideg volt, viszont szépen sütött a nap. Sokan napoztak. Fényképezkedtünk, selfiket és osztályképeket készítettünk, majd indultunk tovább. A trieszti egyetem csodálatos volt. A Skocjani-barlang következett, ahol találkoztunk magyarokkal, akik Budapestről érkeztek. Kicsit azért kellett sétálni, míg a bejárathoz értünk. Az ottani túravezető elmondta szlovénül az ismereteket, a mi idegenvezetőnk pedig lefordította nekünk. A barlangban először egy nagyon szűk alagúton kellett végig sétálnunk. Gyönyörű volt a cseppkőbarlang, a fejünk felett is cseppkövek lógtak le. Nagyon jó és szép volt az egész barlang. A leghosszabb rész a Réka-folyó, mely 40-50 méterrel a lábunk alatt folydogált. Szépen ki volt világítva az út. Mindenki megkönnyebbült, amikor kiértünk. Ezek után még 1 órát kellett sétálnunk, amíg visszaértünk az információs központba. Eléggé fárasztó séta volt.

Következett a doberdói hegy, ami eredetileg 15 méter magasan volt. Az olaszok az isonzói csatában gránátokat dobáltak fel a hegyre, szétrobbantották a köveket, amik megsértették a védőket. A hegyről sietni kellett lefelé, mert csöpörgött az eső. Szerencsére nem ért el minket. Este fél 7 körül értünk a szállásra. Jó hely volt.

A második napon elmentünk a jávorcai Szentlélek-kápolnába, amit az idegenvezető elmondása szerint a hegygerincen harcoló magyar katonák építettek, amikor épp nem harcoltak. Szép volt kívülről, belülről. Amikor eljöttünk a templomtól, elmentünk egy régi kőlabirintusba, ahonnan igazából a katonák lőtték le az olaszokat, akik rájuk támadtak.

Az Isonzó völgye gyönyörű látványt nyújtott. A folyó felett átmenő hidakról bungee-jumpingolni szoktak. A következő hely, ahol megálltunk, a kirándulás legszebb helye volt, Vindgar-szurdok, amit a Radovna nevű folyó vájt ki. Nagyon szép hely volt, a fal mellett kellett közvetlenül sétálnunk, fából készült korlátba kapaszkodva. Ott is találkoztunk magyarokkal. Budapestről jöttek, csak ez egy idősebb generáció volt.

A kirándulás utolsó állomása Bled volt. Itt kaptunk 45 perc szabadidőt. Az osztály többfelé oszlott. A Bledi-tónál fényképezkedtünk, majd elindultunk haza.

Zalaegerszegre este 10 óra körül érkeztünk meg. Szerintem eddig ez volt a legjobb osztálykirándulás, amin részt vettem.

Turkovics Bence (9.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg