Csodák csodája

Tornádó pusztított Zalaegerszegen! De senki ne aggódjon csupán a Hevesi
Sándor Színház nagyszínpadán tombolt a szélvihar, magával sodorva Dorkát
és kiskutyáját, Totót (Nagy Mónika Franciska és Hertelendy Attila). A
cansesi kisvárosból csodák csodájára a mumpicok földjére érkeztek. Itt
először a három fő mumpiccal (Niklai Judit, Horváth Nóra, Simon Viktória)
találták szemben magukat, majd a különös társaság fiatalabb tagjai
jelenetek meg a színen, akiket a helyi Ady Endre Általános Iskola tanulói
keltettek életre. Később Kovács Kata, a jó boszorkány tűnt fel,
pontosabban érkezett meg Napkeletről. Bár a zene és a hangulat mind a
nézőtéren ülő kisgyerekeket, mind Dorkát elvarázsolta, de ennek ellenére a
kislánynak csak egyetlen vágya volt: „Végre haza menni”.
Ekkor indult el a hosszú útra, amelyen számos kalandban várt rá, és ahol
rengeteg barátra tett szert. Elsőként a Madárijesztő (Szabó Viktor)
csatlakozott hozzájuk, majd a Bádogemberrel (Szakály Aurél) és a gyáva
Oroszlánnal (Mihály Péter) bővült a népes társaság. Így indultak Ózhoz
(Csorba Tamás), a nagy varázslóhoz. Ám itt csak újabb kaland várt rájuk, a
gonosz Nyugati boszorkány (Horváth Nóra) földjére sodorta őket az élet,
itt a Majomkirálynő (Niklai Judit) segítségével küldetésük sikerrel ért
véget.
Tompagábor Kornél, a rendező, sem változtatta meg a klasszikus mese végét,
így mindenki megkapta, amire a legjobban vágyott. Vegyük sorban, a
Madárijesztő fejét ésszel töltötték meg, az Oroszlán bátorságot kapott, a
Bádogember pedig visszakapta Mancikát, no meg a gitárját, ami
elengedhetetlen kelléke a Deák Bill filingnek, amit Szakály Aurél
tökéletesen valósított meg.
A zenei stílusok és a jelmezek színes kavalkádja nemcsak a gyerekeknek,
hanem a felnőtteknek is felejthetetlen élményt nyújtott. Végül egy
tanulság:
                                Senkinek nem eshet semmi baja, a míg a Sárga úton jár.

Lukács Dominika és Mészáros Zsuzsanna