– Amikor nekiálltunk a kutatásnak és az ásásnak, akkor kiderült, hogy az épületen belül egy 13. századi Árpád-kori templom rejtőzik, ugyanis a templom északi falának egy része teljes magasságig egy 13. századi templom egy részével azonos – mondja a régész-igazgató. – Találtunk egy ülőfülke-maradványt is, ahol régen ezen keresztül lehetett a sekrestyébe jutni. Emellett magának a félköríves záródású templomnak az alapfalai a mai padlószintig kerültek elő. A csácsi templom tulajdonképpen az a típusú építmény, amelyből a 13. században több épült a megyében, s ezek közül még mai is találunk néhányat.
A 14. században a település kinőtte templomát, ezért úgy döntöttek, építenek egy újat. Ezt nagyon érdekes módon tették. A régi épületet elkezdték körbeépíteni, majd amikor már a tetőig jutottak, akkor kibontották az immár nagyobb, gótikus stílusban épült templom alól a feleslegessé váló részeket. Bármilyen furcsa, ez egy ősi gyakorlat, sőt, ilyen építészeti módszerrel még most is találkozhatunk például Romániában. Az új templomot a 15. század végén késő gótikus stílusban boltozták be. Ezeket a boltozati bordákat, az ablakok díszeit és a lábazatot már téglából építették. A templom egészen 1532-ig állt, ekkor azonban a török szultán seregének Bécs felé tartó martalóc csapatai felégették a falut és a templomot.
– Az akkor elpusztult sekrestyének a földjében megtaláltuk a tragikus eseménynek a nyomait. A lakosság egy része a török horda elől bemenekült a templomba, majd magára zárta az ajtót. Az emberek fegyveresen próbáltak védekezni, ezek egy részét a kutatások során meg is találtuk – mondja Vándor László -. Ha egy kicsit ugrunk az időben, akkor elmondhatjuk, hogy a 16-17. században alig használták az épületet, ezért kritikussá vált annak állapota. Mivel a hitélet csak a 18. században újult meg, a templomot is ekkor kezdték el felújítani. A 18. század második felében már Szent Sebestyént ábrázoló  freskókat is festenek az épület oltára fölé, melyek ma is legszebb díszei a templomnak.
Amikor a 19. században a zalavári apátságot Pannonhalmához csatolják, akkor komoly építkezés és tatarozás zajlott. Ebben az időben kapta erősen klasszicizáló stílusú bejáratát a templom, ami ma is egyedülálló a városban. Az 1930-as években rossz minőségű alapanyagból oldalkápolnát építenek az épülethez. Negyven évvel később a műemlékvédelmi hivatal elrendeli a templom régészeti kutatását és egyben felújítását. Ekkor modern, ám kevésbé szerencsés stílusban új szárnyakat építenek a régi helyére. Nem kell húsz év, s kiderül, a renoválás nem járt sikerrel, újra nekiállnak tatarozni s a freskókat felújítani. Utóbbiak rendbetétele most is tart, ám ezek elkészültével remélhetőleg újra régi pompájában csilloghat a város mintegy 800 éves temploma.