Ági néni elmesélte, hogy családjában mindenki sportolt, Ő is sporttagozatos osztályba járt, ám kezdetben kosárlabdázott. Meglepődtem, hogy csak 18 éves korában kezdte el azt a sportágat, amiben ilyen kiváló eredményeket ért el, míg én már 6 évesen futottam.

Hozzám hasonlóan Ő sem kedvelte az edzéseket, de mindig legyőzte önmagát, mert tudta, hogy kitűzött célját el kell érnie.

Kíváncsian hallgattuk, hány versenyen kellett eredményesen szerepelnie ahhoz, hogy kijusson az olimpiára 1992-ben. Fényképeket is mutatott az olimpiai faluról és a stadionról.
 

Megtudtuk, hogy a versenyek révén a világ sok országába elutazhatott, a legtávolabb Japánba és Indiába.

 Sok érdekes dologról beszélt, számomra mégis az volt a legtanulságosabb mondata, hogy „egy atléta csak magára számíthat”, hogy egymagának kell megküzdenie az eredményért.
 
Nagyon örülök, hogy találkozhattam Kozáry Ágnessel, akinek hozzám hasonlóan ebből az iskolából indult el spotpályafutása. Megerősítette bennem, hogy céltudatossággal, kitartó munkával óriási eredményeket lehet elérni.

Ferenczi Melinda 8. a
Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola