Mint köztudott, 1994-ben a bérlakások jelentős része értékesítésre került azok számára, akik meg tudták vásárolni. Csak olyan lakásoknál nem változott a tulajdonjog, ahol az önkormányzat úgy döntött, hogy valamilyen okból nem kívánja értékesíteni. A szociális bérlakásokban tehát alapvetően rászorulók élnek, legalábbis hivatalosan. Többen állítják ugyanakkor, ez nem mindenhol felel meg a valóságnak Érdekes adat: 1994-95-ben közel 4 ezer 500 volt a bérlakások száma Zalaegerszegen, ez az értékesítések következtében 700 alá csökkent. Aztán a lakásépítési programok megvalósítása kapcsán ma több mint 1100 a bérlakások száma.
A szociális, lakás és egészségügyi bizottság elnöke, Kiss Ferenc (MSZP) a közgyűlési vitában elmondta: sok az igénylő, de kevés a lakás. Minden igényt, felvetett problémát megnyugtatóan nem tudnak megoldani. Sajnálja, hogy az idei évben eddig csak három lakást tudtak pályáztatni. Mint mondta, szeretné, ha 2005-ben elindulna a szociális lakásépítés a Gasparich úton, hiszen a lakásalapban a pénz rendelkezésre áll. Dr. Gyimesi Endre polgármester arról tájékoztatott, hogy készül a javaslat a lakásalap felhasználásáról, a további bérlakásépítés, illetve bérlakás növeléséről. Megjegyezte továbbá: a Belügyminisztérium elutasította a szociális lakásépítési pályázatokat. A polgármester szerint meg kell vizsgálni, hogy a több mint ezer lakásban valóban a rászorulók élnek-e. Azok élnek-e a lakásokban, akik erre jogosultak, akiknek kiutalták. Azt is érdemes lenne vizsgálni, hogy az ott élők életkörülményei mennyiben változtak az elmúlt évek során. Tolvaj Márta (Fidesz) is felhívta a figyelmet: többször érkezett jelzés, hogy nem a bérlő lakja a bérlakást. Hiányolta a megfelelő koordinációt, ezért munkabizottság felállítását javasolta a hatékonyabb munka érdekében.
Hogy legyen-e munkabizottság, vagy sem, erről hosszan vitáztak a képviselők. Érvek és ellenérvek hangzottak el. Dr. Mészárosné dr. Molnár Borbála a lakásügyi szakmai bizottság elnöke jelezte, a bizottság is érkeztek olyan bejelentések, hogy vannak olyan szociális bérlakások, melyekben nem a bérlők laknak. A lakásrendelet jelenleg nem teszi lehetővé az intézkedést ezekben az esetekben. Tombi Lajos (MDF) arról szólt, hogy nem csak a szociális bérlakások elosztásánál lát pályáztatási gondokat, hanem például a Fiatal Családok Otthonánál. Szerinte kevésbé látszik a szociális cél. Szűcsné Dóczi Zsuzsanna (MSZP) szerint meg kellene fogalmazni, hogyan lehetne hosszú távon kivitelezni a lakás mobilitást. Dr. Tóth László (Fidesz) konkretizálta, mely három kérdéssel – elosztás, jogi és gyakorlati – foglalkozzon a leendő munkacsoport, amely természetesen döntési jogkörrel nem rendelkezhet.   
Zalaegerszegen a pályázati rendszer 2002. január 1-jét követően lépett hatályba. Előtte lakáselosztási névjegyzéket szerkesztett évente egyszer a szociális és egészségügyi bizottság. Ennek a lakásgazdálkodási terv volt az alapja, amely rögzítette, hogy az adott évben mennyi megüresedő, újonnan épített, vagy vásárolt lakással lehet számolni. Vagyis hány családot lehet egy éven belül elhelyezni. E rendszer hátránya az volt, hogy egy tervezett lakásszám alapján jelölt bérlőket a bizottság és nem lehetett előre tudni, milyen szobaszámú lakások állnak majd rendelkezésre.
2003 nyarán átadásra kerültek a Széchenyi terv támogatásával a Mártirok útja 13-15 és a Platán sor 38. szám alatt készült úgynevezett „költségalapú lakbérű” bérlakások. Ezeknek a lakásoknak a bérbeadási rendszere és a pályázati eljárása is nagyban különbözik a szociális bérlakásoktól. Ezekre a lakásokra csak az pályázhatott, aki önkormányzati bérlakásra beadott, érvényes lakásigényléssel rendelkezett. A döntő szempont pedig az volt, hogy a meghatározott lakásra legalább egy évre, vagy legfeljebb ötre vállalni kellett a lakbér egy összegben való befizetését. Aki a leghosszabb időre tudta befizetni a lakbért, ő lett a bérlakás bérlője. Ezekre a bérlakás típusokra továbbra is van igény, de a Széchenyi terv megszűnésével nincs lehetőség ebből a lakástípusból újabbak építésére.
A szociális bizottság egyébként megállapította, hogy a pályázati rendszernek egyértelmű előnye van a névjegyzékessel szemben, és hogy a jelenlegi szabályozás mellett jól működik.