A következő öt év elképzeléseiről Gyutai Csaba alpolgármesterrel beszélgettünk.
– Az új koncepció kidolgozása során a lehető legszélesebb egyeztetéseket folytattuk le a város kulturális szereplőivel, a civil szervezetekkel, az intézményekkel, sőt még a pártok képviselőivel is – mondja az alpolgármester. Úgy gondolom, hogy az előkészítés jól sikerült, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egyöntetűen fogadta el a képviselőtestület az előterjesztést. A kultúra a nemzet megtartó ereje, s egy város attól lesz igazán város, ha az emberek nemcsak laknak benne, hanem közösséget is alkotnak. Ahol közösség van, ott pezsgő kulturális élet is folyik.
– A koncepcióból kiderül, hogy döntéshozók „tudatosan és átgondoltan” meg kívánják szólítani a legfiatalabb korosztályokat is. Miért került most nagyobb hangsúly a gyerekek és a fiatalok aktivizálására?
– A városnak ez a negyedik kulturális koncepciója. Először az első ciklusban készült tervezet, a következő kettő pedig „FöldközelbenI-II” címmel került elfogadásra. Az utóbbinak sok elemét sikerült megvalósítani. Az elmúlt parlamenti ciklusban a kulturális intézmények mind felújításra kerültek: könyvtár, Gönczi ÁMK, Hevesi Sándor Színház, hangversenyterem. Most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy jó állapotú és színvonalú intézményrendszerünk, s ezt kell megtölteni tartalommal. A felnövekvő generációk lesznek azok, akik a város sorsát alakítják majd a jövőben, így az ő lelki és szellemi gazdagodásuk a mi felelősségünk. Ehhez kapcsolható az az örvendetes esemény is, hogy új intézménnyel gazdagodott a Zalaegerszeg, ez pedig a bábszínház. Az évad első műsorterve igazolja az előzetes várakozásokat, s reméljük, hogy a társulat is gyorsan megtalálja a helyét a város kulturális rendszerében.
– Mik azok a konkrét elképzelések, amik 2010-ig irányt adnak az elvégzendő feladatokhoz?
– Régi álma a megyeszékhelynek, hogy fesztiválvárosi rangra emelkedjen. Jelenleg is sok olyan nagyrendezvényünk van, melyek országos, vagy regionális érdeklődést válthatnak ki. Be kell vallanunk azonban, hogy ezek a rendezvények sajnos nem érték el a kívánt kulturális vonzerőt, s így egyik rendezvény sem lett országos hírű. Ennek oka az, hogy a kulturális szférából hiányzik az átgondolt markentig, nem sikerül jól „eladni” az egyes programokat. Amerikában, ha megszerveznek egy rendezvényt, akkor a költségvetés egyharmad része a marketingre fordítódik, nálunk ez alig éri el az 1-2%-ot.
– Anyagi, vagy szellemi hiányból fakad- e inkább a gyenge marketing-tevékenység?
–  Egyrészt anyagi, másrészt pedig szemléletbeli hiányosságról beszélhetünk. Egy rendezvény megszervezésénél a szakemberek a rendelkezésre álló összeg 100%-át a konkrét programra összpontosítják, a reklám- és közönségszervezés gyakran elmarad. A koncepcióban szereplő rendezvényszervező iroda felállítása, a jövőben sokat lendíthetne ezen a problémán.
A konkrét programokra visszatérve, a májusi fesztivál, a Prószafesztivál, az Egerszegi Búcsú, az Udvarok Fesztivál mind nagyszerű programok, de ki kell gondolnunk, hogy ebből mi a speciálisan zalaegerszegi. Olyan rendezvényre van szükség, ami a város védjegyéül szolgálhat, s vonzza az ország közönségét is. Sajnos a kormányzat most nem kényezteti el az önkormányzatokat kulturális területen sem. Eddig mindig lehetett pályázni 1-2 millió forintos, kisebb-, vagy közepes rendezvényekre, ám ez most megszűnik. Kizárólag 50 millió, vagy e feletti nagyrendezvényeket kíván finanszírozni a szaktárca, s ez bizony Győrt, Pécset, Szegedet, Debrecent leszámítva lehetetlen helyzetbe hozza a vidéki városokat. Persze eldönthetjük, hogy ennek tudatában mi is szervezünk valami igazán nagy eseményt, vagy inkább addig nyújtózkodunk, míg a takaró ér, és beérjük több, kisebb programmal.
– A koncepcióban a fesztiválok mellett az idegenforgalom is kiemelt szerepet kap. Lehetséges e két kulturális „húzóerő” összekapcsolása?
– Mindenképpen szükséges a kulturális szféra, és az idegenforgalom határozottabb együttműködését szorgalmazni. A kultúra idegenforgalmi vonzerő, s megfordítva, aki eltölt a városban néhány napot, az joggal igényel programokat is. Az Egervári Esték, és az Erdei Színház már bebizonyította, hogy a művészet hogyan kapcsolható össze például a termálfürdő és az AquaCity kínálatával. Az adottságaink nagyon jók, elég ha csak a Gébárti Kézművesek Házára, a Falumúzeumra, vagy az Alsóerdőre gondolunk. A termálturizmust össze lehet egyeztetni a városban rejlő intézményekkel, a s göcseji hagyományokkal.
-Intézményekről esett szó: a Városi Képtár felállítása is szerepel a következő évek elképzelései között. Hol tart most ez a folyamat, hiszen az elmúlt időszakban érveket- és ellenérveket egyaránt hallhattunk?
– Zalaegerszeg képzőművészeti élete rendkívül gazdag. Művészeti iskolánk van, kiállítótermeink vannak, s van egy kiváló alkotó, és műértő, befogadó réteg. Megvannak tehát azok az alapok, amikre a képtár felépíthető. Több elképzelés is van arról, hogy ezt hol és milyen formában lehetne megvalósítani, az egyeztetések folynak a szereplők között.
– Van arról konkrét elképzelés, hogy állandó-, vagy „vegyes” tárlat működne a leendő képtárban?
– A városban él, és alkot egy nagyszerű keramikusművész, Németh János, akinek véleményem szerint művészete magasabb színvonalú, mint sok más, országosan elismert képzőművésznek. Azonban egy budapesti, vagy szentendrei alkotónak helyzeti előnye van. A képtárban helyt kell kapnia egy Németh János állandó tárlatnak, s emellett persze időszaki kiállítások is lehetnének akár helyi, akár vidéki művészek alkotásaiból, de rendkívül gazdag a gébárti művésztelep és a Göcseji Múzeum képzőművésztei gyűjteménye is.
– A kulturális koncepció megfogalmaz hibákat is. A peremkerületi művelődési házak, és az amatőr művészeti csoportok nem mindig működnek megfelelően?
– Többször felmerült, hogy a város széli általános művelődési központok nem látják el megfelelően a kulturális szerepüket, mert a tevékenységükben az oktatás a hangsúlyos. Ez leginkább az Izsák ÁMK-t, és az Öveges ÁMK-t érinti. Az intézményeknek nincs élő kapcsolatuk a várossal, a városrésszel sem. Az Izsák ÁMK esetében érződik némi előrelépés, az Övegesnél is várunk valami elmozdulást. A peremkerületekben élőknek jogos igénye, hogy legyen a városrészükben színvonalas program.
Ami az amatőr csoportokat illeti, az kijelenthető, hogy a kulturális élet sokszínűségét ők adják. Az viszont tény, hogy a működési színvonaluk nem állandó, vannak magas nívójú periódusok, és kevésbé tevékeny időszakok. A városnak át kell gondolni, hogy saját eszközeivel, és külső segítséggel hogyan tudja ezeknek az együtteseknek a működését hatékonnyá és kiegyensúlyozottá tenni. Már évek óta működik a művészeti ösztöndíj rendszere, reméljük, hogy olyan tehetséges fiatalok bukkannak fel ezáltal, akik képesek a művészetei, és zenei élet generálására, továbbfejlesztésére is.
– Beszéljünk egy kicsit a finanszírozásról. Mekkora szerepet tud ebben vállalni az önkormányzat, s milyen külső források állnak rendelkezésre?
– Szerencsére a finanszírozás terén is sokat léptünk előre, hiszen ma már több forrás áll rendelkezésünkre, mint az előző koncepciók elfogadásakor. Akkor a döntéshozók azt szerették volna elérni, hogy a kultúrára fordítható pénzösszeg elérje a 2%-ot, ez most 4% fölött van. Ezen kívül az ágazatok között felosztható, önkormányzathoz befolyó iparűzési adó keretösszegének is 6%-a áll a rendelkezésünkre. Ez is fejlődés, mert régen ennek az összegnek a nagy része a sportegyesületekhez vándorolt. Kialakult, és jól működik a szponzoráció gyakorlata is, mint külső finanszírozási forma. Minden nagyobb rendezvény mellett állnak vállalkozások, s ez nekik is presztízst jelent. Megérdemli tehát a város, hogy élénk, színes kulturális élete legyen. Ehhez a munkához jelöli ki az irányelveket a koncepció, s nemcsak a városvezetés számára szab feladatokat és határidőket, hanem a kultúra szereplőinek számára is.