Boda László ügyvivő elmondta, hogy a társaság, már jelen van a város közéletében, a lakosság is nagy érdeklődést tanúsít, ami pozitívum. Továbbra is szerveznek „akciókat”, valamint figyelemmel kísérik a köz- és zöldterületek alakulását, s feladatuknak tekintik azt is, hogy véleményt formáljanak a folyamatosan változó városképről, vagy a közlekedés állapotáról.

A szakmai beszélgetés ezúttal Zalaegerszeg új szabályozási és szerkezeti tervéről, illetve az azt megalapozó településfejlesztési koncepcióról szólt. Az önkormányzat által e célra kiírt közbeszerzési pályázatot Agg Ferenc okleveles építészmérnök cége nyerte el. A szabályozási és szerkezeti terv, mely előtt március végéig el kell készíteni a széles politikai és társadalmi bázison nyugvó településfejlesztési koncepciót, amit majd a közgyűlés hagy jóvá.

Agg Ferenc előadásában elmondta, hogy a kialakítandó szabályozási terv tulajdonképpen a magántulajdon korlátozását jelenti, hiszen ez határozhatja meg Zalaegerszeg fejlesztési lehetőségeit. Amíg van beépítésre szánt terület, addig nem szabadna újat kijelölni, ám a politikai és gazdasági lobbi ezt nem mindig veszi figyelembe. Hosszú távon azért nem jó az ilyen építkezés, mert félő, hogy a kiépülő területek nem alkotnak egységes rendszert, s szórványtelepülések jönnek létre a városon belül. Ezek infrastruktúrával, egészségügyi, oktatási intézményekkel való ellátása mindig problémás. Gyakran feszültséget vált ki a zártkert/lakóterület kérdéskör is, melynek szabályozásához meg kell érteni az életkörülmények változásait. Egyre többen költöznek ki a „hegyekre”, ám ezeknek a területeknek a megművelése már elveszítette a klasszikus formáját. Szintén nem mindegy, hogy a lakóövezet mennyire „csúszik fel” ezekre a vidékekre, mert a már említett „szórványosodás” jelensége könnyen megjelenhet itt is. Olyan fejlesztési koncepcióra van szükség, mely szembenéz a realitásokkal – a demográfiai változásokkal, migrációval – ám nem hagyja figyelmen kívül a meglévő örökséget, a közlekedés fejlesztésének lehetőségeit, a vízrendezés kérdéskörét, és a zöld területek nagyságát sem. Mindezek vizsgálata és elemzése után lehet csak jövőképet kialakítani, rendeletet alkotni.

Agg Ferenc előadását vitaindítónak is szánta, így a tanácskozás második felében többen reagáltak az elhangzottakra. Tóth János a közlekedéssel kapcsolatban elmondta, hogy Zalaegerszeget muszáj beilleszteni a nemzetközi, a regionális és a kistérségi hálózatba, és meg kell találni annak a módját, hogy a vasúti fejlesztés terén hogyan lehet sikereket elérni, annak ellenére is, hogy a város kimaradt a Szlovénia felé irányuló forgalomból. Javítani szükséges a megyeszékhely elérhetőségét az agglomerációs körzetekből, és reagálni kell az országos közútfejlesztésekre is; a helyi útépítéseket célszerű ezeknek alárendelni, hogy az utak csatlakozhassanak egymáshoz.

Inkovics László szerint az előadó a rendezési terv kapcsán túlhangsúlyozta a „magántulajdon korlátozását”. A volt főépítész úgy látja, hogy a kialakítandó terv a lehetőségek és a kötöttségek gyűjteménye, s elsősorban a lehetőséget célszerű hangsúlyozni. A városképet illetően elmondta, hogy Zalaegerszeg eklektikus város, sok jó és rossz elemmel. Akinek tetszik, annak pont a „vegyesség” a vonzó. Szintén jó a funkcionális „több lábon állás”: meghatározhatjuk magunkat iskolavárosnak, fürdővárosnak, vagy sportvárosnak is, mert fontosak a „kapaszkodók”, amire programokat lehet építeni.

Kostyál László művészettörténész erre reagálva elmondta, hogy a városnak végre meg kellene határoznia az identitását, s ezzel együtt azt is, hogy merre indul el a jövőben. Azt már pontosan tudjuk, hogy mik nem vagyunk. Hivatalnokváros, iparváros, mezőgazdasági város már nem leszünk. De akkor a jogos a kérdés, hogy merre tovább? Az biztos, hogy a belváros kiemelt figyelmet érdemel, és a közlekedésre is oda kell figyelni, mert hiába az elkerülő út, a forgalom mégis a városközpont felé terelődik. Az építkezések esetében pedig, a „kevesebbet a lobbinak, többet az arculatnak” jelszót szükséges érvényesíteni. A városvezetésnek pontosan meg kellene fogalmaznia egy stratégiai irányelvet, és azt következetesen végigvinni.

Sziráki István, az önkormányzat városfejlesztési osztályának vezetője úgy látja, hogy két nagy lobbi működik: a kultúra, és a sport. Az önkormányzat 20 milliárdos költségvetéséből nem telik arra, hogy a kultúra- és a sport városa is legyünk, valahol szükséges meghúzni a határt. A rendezési tervben szerinte két terület lehet hangsúlyos: a közlekedésfejlesztés és a Piac tér környékének rekonstrukciója. Itt az „első fecske” – a Sütő utcai ház – már megjelent, melyet elfogadott a város közönsége, s stílusát tekintve is jó alap a folytatáshoz.

Agg Ferenc a felvetésekre reagálva elmondta, hogy a Piac tér a következő években valóban a város fő akcióterülete lesz. Van a helynek funkciója, de még nem elég. Több irányba is lehet fejleszteni: hangsúlyossá válhat az igazgatási, a kulturális, a kereskedelmi jelleg is. Az is fontos, hogy lakók is legyenek az átalakított utcákban, hogy a környék „élővé” váljon, ne csak „kiszolgáló egységgé”. Ami az építészetet és az identitást illeti, valóban van bizonytalanság. Célszerű lenne az építészet terén valamiféle divatot teremteni, és olyan stílusban folytatni a fejlesztéseket. Ki kell találni, hogy hogyan válhat a divatból identitás, vagy éppen fordítva, az identitás hogyan teremthet divatot. A lényeg, hogy olyan rendezési terv szülessen, ami stílust ad, valamint harmóniát és rendet eredményez. (Zala-Lap Kft., P. P., Z. A.)