Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által szervezett Határtalanul pályázat támogatta az utazásunkat, amelynek célja Erdély ősi magyar területeinek megismerése, történelmi helyszínek áttekintése, magyar költőink, íróink lakhelyének meglátogatása volt.

Május 5-én este indultunk útnak, és másnap hajnalra értük el a határt. Utána pedig emlékezetes programok sora vette kezdetét. Első nap Nagyvárad és Bánffyhunyad templomait néztük meg, majd elindultunk a Csíki-medencébe, a szállásra. Amikor megérkeztünk, kedves és jószívű fogadtatásban volt részünk. Gyorsan lepakoltunk és mentünk vacsorázni. Az ottani gyerekekkel – a Babba Mária gyermekotthon lakóival és a Zalaegerszegen már többször vendégszereplő Árvácska zenekar tagjaival – hamar összebarátkoztunk, evés után fociztunk, játszottunk velük, majd 10 órakor lefeküdtünk. (Nekik másnap iskola volt!)

Másnap délelőtt mi a Békás-szoroshoz indultunk kirándulni, mely egy gyönyörű szurdokvölgy a Békás-patak körül. Az itt lévő árusoktól sokan vásároltak. A völgytől utunk a Gyilkos-tóhoz vezetett, amely 1837 nyarán jött létre. Keletkezéséhez egy legenda is fűződik. Este ismerkedési esten vettünk részt a helyi árvaház lakóival.

Péntek délelőtt utunkat a Gyimesek felé vettük. Itt az 1000 éves magyar határ emlékét a néhány évvel ezelőtt felújított vasúti őrház is őrzi.

A Nyergestetőn megnéztük az 1849-ben hősi halált halt székelyek emlékére állított kopjafákat. Itt 2012-ben iskolánk diákjai is állítottak kopjafát. Délután Csíkcsomortánban virágot ültettünk a Kárpátok őre szobor köré, hozzájárulva a szobor környékének megszépítéséhez.

Tanáraink jóvoltából a Nyeregbe is felsétálhattunk, ahol minden év pünkösd szombatján a csíksomlyói misét tartják. A Csíksomlyói Szűzanyának pedig hálát adok, és a csíksomlyói kántornak köszönetet mondok, hogy a kegytemplomban orgonálhattam is.

Ezen helyeket bejárva rengeteg szép emlékkel gazdagodhattunk, de a kirándulás nem csak ezért volt jó, hanem azért is, mert a másik osztályban tanuló évfolyamtársainkat is jobban megismerhettük. De nemcsak őket, hanem az ottani Árvácska együttes kisebb-nagyobb tagjait és a gyermekotthon lakóit is. A búcsúesten nagyon jól éreztük magunkat, és különböző fajtájú előadásokat produkáltunk Ki Mit Tud? – vetélkedő keretében.

Néhány fiúval pedig annyira jól összebarátkoztunk, hogy még másnap, indulás előtt is átjöttek egy kis „búcsúfocira”. A lányok pedig majdnem hazahozták magukkal az otthon egyik lakóját! (nem rajtuk múlott)
Szombaton reggel már hazafelé indultunk, először Farkaslakán kerestük fel Tamási Áron szülőházát.

Itt az író unokaöccse tartott rövid ismertetőt a költő életútjáról. Ezt követően meglátogattuk Tamási Áron sírját és megkoszorúztuk. Farkaslaka és Korond szép művészeti remekeiből vásárolhattunk is.

Majd visszamentünk a sóbányába bepótolni, amit elhalasztottunk. (Az odaúton közlekedési nehézségek miatt sajnos lekéstük az utolsó bányajáratot.) Utána Kolozsvárra mentünk, a Házsongárdi temetőben felkerestük és megkoszorúztuk Apáczai Csere János sírját. Végül már tényleg hazafelé vettük utunkat.

A négy nap alatt hatalmas távolságot tettünk meg térben, időben és lélekben egyaránt. Sok gyönyörű látnivalóval is gazdagabbak lettünk, magyarságunkban megerősödtünk.

Köszönjük a pályázat megálmodóinak és támogatóinak, tanárainknak, akiket más oldalukról is megismerhettünk, és nem utolsó sorban a buszsofőröknek, Götz „Lala” bácsinak és Gyuri bácsinak, akik kitűnően helytálltak, kiváló helyismerettel rendelkezve tették zökkenőmentessé utunkat.

Úgy gondolom, hogy soha nem fogjuk elfeledni az átélt élményeket, és úgy jöttünk haza, hogy elmondhatjuk: „Aki egyszer Erdélyben jár, mindig visszavágyik oda.”

Baki Florentin, Vígh Réka (8.b)
Mindszenty József általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg