A másik pillér az első munkahely, egy kis alföldi tanyai iskolában töltött három év krónikája. Az írónő végigjárta a könyvben említett helyszíneket, két évig lakott Szegváron, beszélt a ma már ősz hajú egykori kisdiákokkal, hogy kellő átéléssel és minél hitelesebben tudja felidézni a gazdasági világválság Magyarországát. Az írónő kiemelte, nemcsak az édesapja életét írta meg, hanem a tanítósorsot a 30-as években, amely közügy volt akkor is és most is.

A tarisznyába zárt cifra szegénységet, a tanyai emberek határtalan tisztességét, a naponta kilométereket gyalogló, rongyos ruhás gyerekek mindennapjait. A havi 200 pengő fix korszakát sok korabeli fotóval kiegészítve. Bár napjaink kezdenek bizonyos vonásaiban hasonlítani az említett időszakra, a gyerek csak gyerek marad, jövőt alakító erő. Ezt kell felismerni a pedagógusoknak, és őrizni a tanító örökségét. (Zala-Lap Kft., B. K.)