Egészen kicsi volt még, amikor szülei Savariából átköltöztek az itáliai Páviába, az ókori Ticiniumba. Márton pogány környezetben nevelkedett. Volt egy idős szolgálójuk, aki kereszténynek vallotta magát. A nagyon okos és minden új ismeretre fogékony Márton gyakran kérdezgette hű szolgálóját a keresztény vallásról és Istenről. Eleinte kételkedve hallgatta az öreg szavait, gyakran vitába is szállt vele. Ám amikor látta, hogy az milyen kitartóan hisz Istenében, úgy döntött, ő is meg szeretné ismerni a keresztény embereket és vallásukat. Elment tehát a templomba, s katekumennek, vagyis hittanulónak jelentkezett a püspöknél.

Mikor betöltötte tizennyolcadik életévét megkeresztelkedett, utána pedig még két évig katonáskodott. Jó katona volt, mindig becsületesen harcolt. Amikor a barbárok betörtek Galliába, Julianus császár összevonta seregeit, és a csata előtt katonáinak pénzjutalmat adott. A harcosok egyesével léptek az uralkodó elé, hogy átvegyék jutalmukat. Így szólt Márton, mikor ő volt a soron: ,,Eddig neked szolgáltam, engedd meg, hogy most már Istennek katonáskodjam. Adományodat fogadja el az, aki harcolni akar, én Krisztus katonája vagyok, ezért nekem már nem szabad harcolnom.”

A császár e szavakra szörnyű haragra gerjedt, s azzal vádolta Mártont, hogy nem a vallása miatt adja fel a katonaéletet, hanem mert gyáva és fél a csatától. Erre így felelt: ,,Ha elhatározásomat gyávaságnak és nem a hitemnek tulajdonítják, akkor holnap fegyvertelenül állok oda a sereg elé, és Jézus Urunk nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül bátran behatolok ellenség sorai közé.”

Katonatársai ekkor elfogták és bezárták éjszakára, nehogy megszökjön a harc elől. Másnap azonban mégsem került sor a csatára. Az ellenség ugyanis reggel követeket küldött a császárhoz, és békét kért. Ez valójában Márton győzelme volt. Isten megóvta őt attól, hogy fegyvertelenül kelljen csatába mennie.

Európában ma is nagy tisztelettel emlékeznek Szent Mártonra. Nevét számos település és templom őrzi. Ő a szombathelyi, a pozsonyi, a kismartoni és a munkácsi egyházmegye védőszentje, de őt tekinti patrónusának a szepeshelyi püspökség és a Pannonhalmi Főapátság is. Tiszteletére 2005-ben létrejött egy zarándokút, amely Magyarországtól egészen Franciaországig tart. Minden évben sok zarándok járja végig a szentről elnevezett zarándokút valamelyik útvonalát. Emlékezzünk mi is büszkén Szent Mártonra, aki hazánkban született.

Káli Rebeka (9.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg