Oly rég simult már papírhoz ceruzámnak hegye,
Hogy elmondja, mi bántja, vagy miért boldog a szeme,
Hogy tárjon fel előtted rímekbe ölelkezve
Egy varázslatos mesét, mi igaz történet lett.

Oly rég simult már kezem az ő erős kezébe,
Hogy elmondja az érintés: nem kell más cserébe,
Hogy elég, ha a szívében van némi hely nekem,
Egy varázslatos tér, mit szerelemnek neveznek.

Oly rég éreztem már, hogy az élet nem csak teher,
Hogy érdemes felkelni, menni a végtelenbe,
Hogy ott vár valaki az utam végén csendben,
Egy varázslatos mosoly emel a fellegekbe.

Oly rég éreztem már, hogy képes lennék változni,
Hogy lesz majd egy személy, kiért megéri áldozni,
Hogy boldog lehetek vele, hisz tudom már most is,
Egy varázslatos pillanat, és nem kell más, hogy bízz.

Nem is oly rég történt, mégis ez kell nekem, érzem,
Hogy a hiány felemészt, ha nem nézek a szemébe,
Hogy nélküle más lennék, de így hozta az élet,
Egy varázslatos hónap, mi illik egy mesébe.

Juni Kitti (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium