– Nem tudom, megérjük-e ezt valaha? Eljutunk-e valaha ahhoz a gondolathoz, hogy ne csak a legnagyobb baj idején fogjuk meg egymás kezét? – tette fel a kérdést dr. Gyimesi Endre, majd így folytatta: – Pedig könnyebb kéz a kézben állni, mint fogcsikorgatva, ökölbe szorított kezekkel. Higgyék el! Mindez rajtunk múlik! – szögezte le a polgármester, és arra kérte az egybegyűlteket, hogy vessék le az előítéleteiket, hallják meg a hívó szavakat, lássák meg a feléjük intően hívogató kezeket! Ne lássanak ellenfelet, ellenséget a másikban!

Ha így teszünk, jobban megértjük, mit jelent a szó: haza – zárta a gondolatsort a polgármester, majd korunkat áldásos és sorsfordító kornak nevezte, felhívta a ma élők figyelmét, hogy felelősséggel tartozunk az utókor számára, nem mindegy, milyen jövőt hagyunk rájuk.

– Én tudom, mint polgármester, és tudom, mint magánember, hogy mit szeretnék magam után hagyni – hangsúlyozta a szónok. – Egy európai rangú, érdekeit erősen védelmező Magyarországot. Ősei hitét, hagyományait, kultúráját és történelmét ismerő, azt büszkén vállaló fiatalságot. Egy földjeit művelő, gyáraiban szorgalmasan dolgozó, megélhetésével elégedett nemzetet. Egy olyan nemzetet, amely vállalja az övéit, amely kiáll minden tagjáért.

Az ünnepség zárásaként a város és a megye vezetői, pártok, társadalmi és civil szervezetek képviselői rótták le kegyeletüket Csány László szobránál. (Zala-Lap Kft. F. M. Z. A.)