Takács Zsanett: Magába zárva
2011 március 30 - szerda
Takács Zsanett Magába zárva című költeménye az IFJÚJSÁG Zalaegerszegi Diákújság 1. számában jelent meg.
Takács Zsanett:
Magába zárva
Magába zárva
Láttam egy embert,
Nagyon hallgatag volt,
Senkinek sem felelt,
Egy tömeg ellen harcolt.
Fél szemet sem emelt
A hozzá beszélőkre,
Az ideges szóra,
Két kéz takart tőle.
Ceruzát keresett és papírt,
S elbújt mögéje.
Ordítoztak vele sokszor,
Ez falalt vont köréje.
Világa a miénkkel
Szöges ellentétben állt,
S ha ütközött a kettő,
Csak megvetést talált.
Benne különös képességek
Bújtak nyomtalan,
De õ ennek ellenére,
Nem élt hontalan.
Csak világából ki
Nem lépett soha,
Lehetett a sorsa
Rossz vagy mostoha.
Hallgatott az ember,
Torka nem képzett még szót.
Összehúzta magát,
Könnyem is erről szólt.
Arcát láttam képeken,
Fekve, állva, s ültömben,
S õ köszönt énnekem
Vissza a tükörben.
Tartalom megosztása: