Ennek a regénynek a hátterét egy történelmi esemény inspirálta, méghozzá az 1400-as években lezajlott Rózsák háborúja. Egyszóval a történet a középkor hatalmi játszmáit, intrikáit és szokásait mutatja be fantasztikus elemekkel megfűszerezve. A regény nem csak terjedelmileg kimagasló, hanem a térben és időben való kiterjedésében és a karakterek bőségében és felépítésében.

A regény szerkezete szokatlan. Először is a könyv elején található egy térkép, amely segít nekünk eligazodni, hogy hol fut a cselekmény. Prológussal kezd, majd utána rövid fejezetek következnek, melyeknek címe egy-egy név, amiből megtudhatjuk, hogy éppen melyik szereplő áll a történések középpontjában. Ezeket a fejezeteket az író kivétel nélkül E/3-ban írja, ám néha pár mondat erejéig betekintést nyerünk az éppen aktuális főhős gondolataiba. A könyv végén egy hosszú függelék található, ami részletesen leírja a fő családok tagjait és udvartartását, és sokban segít, hogy megértsük ezt a sokszor bonyolult világot.

A királyság, ahol a történet játszódik, Westeros földje, amit régen a sárkány királyok uraltak, ám az ő dinasztiájuknak leáldozott, és a lázadók kiűzték őket. A trónon most a Baratheon házból való Robert ül, kinek segítője meghalt, de az utódja, Ned Stark megtesz mindent, hogy kiderítse elődje halálának okát, de ahogy közelebb kerül a megoldáshoz, annál nagyobb veszélybe kerül.

Az átlagosnál több főszereplő sorakozik fel. A legmeglepőbb, hogy a karakterek nem egyszerűen jók és rosszak, feketék és fehérek, hanem emberek pozitív és negatív tulajdonságokkal, és ebben az író nagy szabadságot ad, nem adja meg, hogy ki a gonosz és ki a hős. Ebben a történetben mindenkinek meg vannak a maga jellemvonásai, mint a mai embernek. Azt, hogy kit melyik kasztba soroljuk, azaz olvasótól függ, és a véleményünk sem állandó.

Mint a legtöbb személy, ők is változnak. A többség rendkívüli jellemfejlődésen ment keresztül, valamilyen külső hatás miatt. A sokból egy nagyszerű figurát emelnék ki, Tyrion Lannistert. Egyértelműen, mint sokan másoknak, nekem is ő vált a kedvencemmé. Egy gazdag és büszke családba született, és ez volt az egyetlen, ami életben tartotta, mivel egy törpe. A törpeléte a legnagyobb bűne. Egy torz alak, akit mindenki megvet és lenéz. Emellett erkölcstelennek is tartják, hiszen gyakori vendég a bordélyházaknak, és az italt sem veti meg. Ám ez csak az a kép, amit a családja és az emberek látnak. Amit viszont nem látják, hogy talán a legintelligensebb és leghumánusabb személy a királyi udvarban. Emellett a legszórakoztatóbb karakter is. Hiányosságát pajzsként használja, ez az, ami megvédi őt a gúnyolódóktól. Nem sajnáltatja magát, hanem elfogadja azt, ami megadatott neki. Egy westerosi Cyrano.

A történetszálakból sok fut párhuzamosan, amik komplikáltak. Egyszerre kapunk legalább négy helyszínt, és ezek a szereplők mozgásával változnak. A történetszálak is így más síkban mennek, de mindig lehet érezni a kapcsolatot.

A karakterek mellett talán a legnagyobb bravúrja a könyvnek a merészség. Kendőzetlenül használja az erotikus tartalmú részeket és a trágár nyelvezetet, nem öncélúan. Ezek csak eszközök a kor hiteles bemutatásához, társadalmi vagy vallási szokások részletezéséhez és a nemek közti egyenlőtlenség kiélesítéséhez. Bátran használja a homoszexualitás és vérfertőzés jelenségét és ezeket mindkét oldalról bemutatja. Ám a legmerészebb mégis maga a tragédia mérete, mert az író minden szívfájdalom nélkül öli meg a fő karaktereit. Ebben a részben például a történet háromnegyedénél meghal talán a legfőbb szereplő, aki a tiszta becsületet szimbolizálta ebben a mocskos világban. A tragédia mértékét az is növeli, hogy úgy halt meg, hogy bűnösnek tartották. Igazságtalan, akár az élet.

Emellett a történetben különböző népcsoportokat mutat be, egyedi vallási szokásokkal és kultúrával, melyben a mai világ elemei is megtalálhatók. A házasság szentsége, a vallási vezetők és a szertartások elemei nagyban hasonlítanak a katolikus rendszerformához, míg a varázslat és mágia bevonása az ősi rituális szokásokat idézi. Külön nyelv és történelmi hátteret is kidolgozott az író.

Összességében azért volt fenomenális ezt a művet olvasni, mert teljesen más volt, egyedi és magával ragadó. Olyan érzés volt, mintha Tolkien fantáziája összemosódott volna Agatha Christie rejtélyeivel.

Toplak Bianka (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg