A Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete, a Zala Megyei Területi Ügyvédi Kamara, a Zala Megyei Bíróság és a Zala Megyei Levéltár által kezdeményezett „Pártvezér, miniszterelnök, vértanú” című konferencián történelmi, politikai és jogtörténeti szempontból egyaránt tárgyalták Batthyány pályáját.

Az ülésen Dr. Máthé Gábor, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja elnökölt. A résztvevőket Dr. Magyar Károly, a Zala Megyei Bíróság elnöke köszöntötte, aki a mártír miniszterelnök egyik jelmondatával – „A magam útját járom” – külön üdvözölte a konferencián megjelent gimnazistákat.

Mint mondta: a fiataloknak a maguk útját járva, ám a szabadságjogokat, erkölcsöt és törvényeket betartva kell céljaikat elérniük. A tudományos tanácskozás helyszínéül pedig azért a bíróság dísztermét választották, mert Batthyány részt vett itt egyszer egy megyei közgyűlésen. A grófot a jogállamiság, a sajtószabadság alapító atyjának is tekinthetjük, annál is inkább, mert a modernkori eszmék mellett nemcsak elkötelezett volt, hanem életét is adta érte.

A konferenciát Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke nyitotta meg. „Batthyány miniszterelnökként határozott, erős államférfinak bizonyult, nem csoda, hogy mártíromsága nemzedékről nemzedékre tiszteletet ébreszt” – mondta beszédében az elnök. Az első felelős magyar miniszterelnök ott bábáskodott a modern alkotmány születésénél, ám politikusi, államférfiúi sorsa korai halála miatt nem teljesedhetett ki.

A tudományos ülés további részében előadások hangzottak el Batthyány bécsi diákéveiről (Dr. Fónagy Zoltán, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója), Deák Ferenccel való kapcsolatáról (Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója) a Batthyányak és Zala megye kapcsolatáról (Béres Katalin a Göcsej Múzeum történésze)l, Csány László és Batthyány közös tevékenységéről (Hermann Róbert PhD, a Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltségének történésze).

Dr. Mezey Barna dékán (ELTE ÁJK) az 1843/44. évi országgyűlés felsőtábláján tárgyalt börtönügyről szólt, Dr. Barna Attila egyetemi adjunktus (ELTE ÁJK) Batthyány Lajos felségsértési peréről tartott előadást az osztrák-német büntetőjog szemszögéből, Dr. Horváth Attila egyetemi docens (ELTE ÁJK) pedig a miniszterelnök perét elemezte jogtörténeti szempontból.

* * *

A KULISSZÁK MÖGÖTTI EMBER

Molnár András történész az emlékév szerepéről és a kegyelmi állapotról

Batthyány Lajos gróf politikai magatartása szélsőségektől mentes volt, nevét a későbbi korokban sem lehetett ideológiai célokra felhasználni, zászlóra tűzni – vélekedik Molnár András történész, reformkorkutató, a Zala Megyei Levéltár igazgatója, aki a 2007-es Batthyány-év egyik szervezőjeként is mesélt a korszakról és az emlékév szerepéről.

– Mi lehet a 21. században a Batthyány-év üzenete?

– A reformkor nagyjai és kiemelkedő államférfiai közül talán Batthyány Lajos alakja a legkevésbé ismert. Ennek oka saját személyiségéből is ered, de az utókor is mostohán bánt vele. A kiegyezés után Deák volt az emblematikus figura, a két világháború között Széchenyi, 1945 után pedig Petőfi és Kossuth. Batthyány hozzájuk képest a háttérbe szorult. Sőt, megalkuvónak, az udvar kegyeit kereső embernek titulálták.

Majd csak 1950 után, Urbán Aladár kutatásai nyomán kezd egy elfogadhatóbb Batthyány-kép körvonalazódni. Ebből már kiderül, hogy mind az áprilisi törvények kiharcolásában, mind a honvédség és nemzetőrség megszervezésében hatalmas szerepe volt. És ő szervezte a Jellasiccsal szembeni országos ellenállást is. Az idei év arra lehet jó, hogy az eddig csak szakmai berkekben ismert kutatásokat a szélesebb közönség is megismerhesse. Népszerűsítve Batthyány alakját.

– Milyen az első miniszterelnökről kialakult kép? Hiszen szó volt róla, hogy saját jellemének is köszönheti, hogy nem vált annyira népszerűvé, mint kortársai.

– Eléggé arisztokratikus viselkedésű, zárkózott, nehezen megközelíthető ember volt. Nem élt olyan felhőtlen és kedélyes társasági életet, mint mások, illetve dehogynem, de az leginkább feleségének, Zichy Antóniának volt köszönhető. Azt is lehet mondani, hogy Batthyány népszerűsége a felesége népszerűsége volt. A miniszterelnöki székbe is leginkább rangja és társadalmi szerepe miatt került, s nem közismertsége miatt. Annál nagyobb volt viszont az Ellenzéki Párton belüli súlya.

– Nem gátolta személyisége a politikai életben?

– Valamennyire igen, és a parlamenti szerepe nem is volt olyan jelentős. Nem ő volt a kormány frontembere. Kossuth 1848 nyara után fokozatosan átvette ezt a szerepet. Batthyány sokkal inkább a kulisszák mögötti ember, óriási szervezőképességgel. Ő osztotta ki a szerepeket, találta ki a taktikákat, menedzselte a pártot, megszerezve a szükséges pénzösszegeket. Inkább egy gyakorlati politikus volt, ezért is nem lehetett később akkora kultusza, mint sok más reformkori alaknak.

Ráadásul nem volt egy grafomán típus sem. Levelet nagyon ritkán írt, naplót, politikai röpiratot, tanulmányt, könyvet nem hagyott hátra. Egyetlen hírlapi cikke ismert, azt is az általa alapított ikervári cukorgyár kapcsán írta. Batthyányról kevesen tudják, hogy magánéletében sikeres mezőgazdasági nagyvállalkozó, nagybirtokos volt. Vas megyében voltak hatalmas, korszerű technikával művelt birtokai. Cukorrépa-termesztőként az első hazai cukorgyárosaink egyikét is tisztelhetjük benne.

– Mit tehet olyan helyzetben a történész, mikor valakiről kevés a hátrahagyott forrás?

– A reformkori kortársak és a korszak fellelhető anyagaira, azt követő dokumentációkra támaszkodik, és Batthyány esetében a már említett Urbán Aladár munkássága is nagy segítség. Így sikerült a miniszterelnök reformkori életrajzát részletesen feldolgoznom. Az emlékév kapcsán nagyszabású kiállítás is nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban, amelyen azért rengeteg szakmai újdonság látható.

Raktárakból sok olyan ismeretlen kép, ábrázolás és dokumentum, melyről még a történészek sem nagyon tudtak. Kiderült, hogy Batthyányról is van bőven emlékanyag, csak eddig soha senkinek nem jutott eszébe ezeket módszeresen összegyűjteni. Ez az első olyan kísérlet, ami ezeket az újdonságokat bemutatja, felszínre hozza.

– Beszéltünk már Kossuth és Petőfi kultuszáról. Mennyire alkalmas a mai kor arra, hogy esetleg más szemszögből világítson rá a reformkorra, „helyretéve” eseményeket, szereplőket?

  – Úgy gondolom, hogy most nem a kultuszoknak van itt az ideje, hanem a józan, reális számvetésnek. Azt kell vizsgálni, hogy milyen személyiségek tudták leginkább a pártokat vezetni, a szereplőket integrálni, a történéseket sikeresen irányítani. És, hogy mindezt milyen ügyek érdekében tették. Ha nem is szájbarágós módon, de ma is lehet tanulságokat levonni, vagy akár példaképeket állítani. 1848/49-nek megfontolásra érdemes eseményei vannak.

Nemcsak azért szép ez a korszak, mert a „Haza és Haladás” jelszó önmagáért beszél, hanem mert kevés olyan korszaka volt a magyar történelemnek, amikor szinkronba kerültünk Európa leghaladóbb áramlataival. Olyan hatalmas gazdasági és társadalmi változások történtek ekkor, amik ritka, kivételes, mondhatni kegyelmi állapotot hoztak az ország életében. Ezért is tanulságos az akkori történelemformálók tevékenységét kutatni, bemutatni. (Zala-Lap Kft.)