Úgy, mint a többi ember
A szombati nap a budapesti székhelyű Kézenfogva Alapítvány országos kampányát is magában foglalta, ugyanis az önkormányzat sikerrel pályázott a civil szervezethez, így annak „Fogadd el, fogadj el” elnevezésű kamionja már a délelőtti óráktól várta az érdeklődőket, akik megtekinthették a „Tündér vagyok” rajzpályázat díjnyertes munkáit.
A látogatók emellett interaktív számítógépes játékokon megismerhették, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az értelmi fogyatékos embereknek a napi teendők során. Mindeközben a rendezvénysátorban egymás után léptek fel a megye fogyatékos-intézményeinek valamint gyermekotthonainak művészeti csoportjai, jelezve a közönségnek azt, hogy a fogyatékkal vagy hátránnyal élők is képesek alkotni, legyen szó zenéről, színi előadásról vagy kézművességről.
Kora délután a levegőbe engedett lufik jelezték, hogy elindult a „Fuss velünk az autistákért” rajtja a belváros felé. A mezőnyben mintegy kétszázan futottak, köztük negyedik alkalommal Bérces Edit ultramaratoni futó, a futás egyik ötletgazdája. Elmondta, változóban van a fogyatékkal élőkkel szembeni megítélés és hozzáállás, amelyet az akadálymentesített intézmények is jeleznek, de még mindig gyermekcipőben jár az ő igényük kielégítése. Ötéves kislányával állt rajthoz a Mikes ovi „színeiben” Poller Gabriella, aki a jelenlévők számából is úgy vélte, sajnálatosan keveseket foglalkoztat a sérült emberek sorsa.
Vasárnap ugyancsak családi programokkal és kulturális bemutatókkal várták az érdeklődőket. A sportcsarnokban a fogyatékkal élők sportbemutatója zajlott, ülő röplabdát játszott a nagykanizsai Hamburger SE – tagjai között mozgássérültekkel – az egerszegi vegyes röplabdásokkal. A zalaegerszegi vívóegylet tagjai pedig kerekesszékes vívást mutattak be Szekeres Pállal, a szöuli olimpia bronzérmesével, aki autóbalesete után 1996-ban tőrben és kardban is paralimpiai aranyt szerzett.
Elmondta, nem szerencsés, hogy a fogyatékosság-típusokat egy kalap alá veszik. Mint fogalmazott, természetesen vannak olyan állapotok, amelyek állandó intézményi ellátást követelnek meg, ugyanakkor a sérültek többsége családban él, és kisebb-nagyobb segítséggel képesek mindarra, amire az „egészségesek”.
Szekeres Pál úgy véli, nagy az érdektelenség, az emberek inkább átmennek a túloldalra, minthogy találkozzanak egy a számukra furcsának tűnő sorssal. Emiatt lenne fontos a párbeszéd az ép és sérült emberek között, hogy megmutathassák egymásnak ki milyen, és ezáltal eloszolhatnának végre a sajnálatosan ma is létező hiedelmek. A dialógus azonban még hiányzik, hisz erre a rendezvényre is kevesen jöttek ki, jegyezte meg.
Lupkovics Dóra és Hári Máté, a zalaegerszegi vívóegylet két kiváló versenyzője is megmérkőzött Szekeres Pállal; mindketten nehéznek és szokatlannak találták a kerekesszékben való vívást. (Zala-Lap Kft., A. L., Z. A.)
Tartalom megosztása: