Nagymamák, nagypapák, dédnagymamák és dédnagypapák. Ők azok, akik a régmúlt karácsonyain elhitették velünk, hogy valóban a Jézuska hozza, és díszíti a karácsonyfát. Ők azok, akik egykoron a sztaniolpapírba csomagolt kockacukorral, ezüstre festett dióval, s nyártól őrzött mosolygós almával a világ legszebb karácsonyfáját varázsolták elénk. Ők azok, akik egy pár zoknival, egy zsebkendővel vagy egy könyvecskével – néha erőn felül – máig emlékezetes ajándékkal leptek meg bennünket. Valaha ezek a kezek sütötték a legfinomabb mézeskalácsot, s faragták a fűzfasipot. Ők, az egykori gondozók mostanra gondozottakká váltak. Sok mindent és mindenkit elveszítettek, csak az emlékeiket nem. Így a régmúlt karácsonyaik emlékét sem.

Illés Józsefné, Molnár Istvánné, Soltész István, Ferincz Sándorné és Meggyesi Józsefné idézik fel a múltat.

– Ők a mi múltunk. Nekünk az a dolgunk, hogy az utódainkat is arra neveljük, hogy azt a tiszteletet és szeretet megadják nekünk, amit mi itt a Gondozóházban megadunk nekik- mondta Buzás Ferencné gondozónő.

– Eljött az idő, amikor fordul a kocka, s nekünk kell minden segítséget megadni nekik, mert még nagyon hosszú ideig számítunk rájuk- fogalmazott Balaicz Zoltán alpolgármester.

– Most rajtunk a sor, hogy megbecsüljük őket, amikor látjuk, hogy betegek, gondoskodjunk róluk, s együtt ünnepeljünk velük- hangsúlyozta dr. Halász Erzsébet, a Nyugdíjasok Gondozóházának vezetője.

VN/EK

Fotó: Seres Péter