Nagyon vártam már a londoni kirándulást. Végre elérkezett 2014. május 4., az indulás napja. Este 5-kor indultunk a Hegyeshalom – Bécs – Linz – Passau – Köln útvonalon. Fárasztó utazást követően délután Brüsszelbe érkeztünk. A városnézés során megtekintettük a belga főváros nevezetességeit (Grande Place, Maneken Pis, Jeanneke Pis és az Atomium). Késő este értünk a tranzit szállásunkra.

Én egy olyan embert szeretnék bemutatni, aki életével példaként áll előttem, és úgy gondolom, szintén példa lehet minden ember számára. Sajnos riportot már nem tudok vele készíteni, mert a közelmúltban befejezte földi életét, hogy a Mennyei Atyával való találkozás után – reményeim szerint és közbenjáró imádságaimtól segítve – az örök boldogságban részesüljön.

„Ne félj!” – írja a tábla a lerobbant szellemvasút oldalán. Valakinek vicces kedve lehetett, amikor felrakta azt a táblát. Mindegy, tovább kell mennem és megoldanom a rejtélyt.

Sabján Edit tanárnő iskolánkban ének-zenét tanít, de Jákon is magas szintű zenei szolgálatot végez már évtizedek óta.

Molnár Zsófia Keresztünk című versével nevezett a Virtuális Városi Diákújság pályázatra.

Fekete István Vuk című regényének főszereplői a rókák: Vuk, Kag, Vuk apja, Iny, az anyja és a testvére, Karak, a nagybátyja, Csele, a rókalány, Sut, a sánta róka.

Rátkai László atyával, Ják plébánosával készítettünk rövid beszélgetést.

Egyszer volt, hol nem volt, még a Nagy-tengeren is túl volt egyszer egy szegény öregember és annak három fia. Olyan szegények voltak, hogy csak minden másnap jutott meleg étel az asztalukra.

Sabján Edit tanárnővel, a zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium ének-zene – pedagógia szakos tanárával, az iskolai kórus vezetőjével készítettünk interjút. Ezúttal azonban a jáki kötődéséről kérdeztük. Edit néni 1993 óta tevékenykedik Jákon, a jeles történelmi nevezetességnek számító jáki műemléktemplom orgonistája, a nemzetközi hírű Szent Cecília Énekkar vezetője.

Fekete István álltatokról szóló regényei azért lettek nagyon jók és sikeresek, mert az író önmagán kívül helyezte magát, és így szemlélte a világot. Vagyis bele tudta képzelni magát egyes állatok gondolkodásába, viselkedésébe, életébe.