S. Varga Pál
A BTK Irodalomtudományi Intézet Keresztury Dezső munkásságához kapcsolódó szakmai pályaképéből az alábbi területet tartotta kiemelendőnek:
„Keresztury Dezső irodalomtudományi munkásságának kiemelkedő fontosságú területe volt, hogy irányította az Arany János életművének kritikai kiadását megjelentető kötetsorozatot. Az Arany János összes művei című kritikai kiadás 1951-ben vette kezdetét, első hat kötetét Voinovich Géza szerkesztette. Az ő helyébe lépett Keresztury Dezső, akinek sorozatszerkesztői irányításával 1961 és 1982 között a sorozatnak tíz további kötete látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában.
A Keresztury Dezső Arany János körüli munkálkodása óta eltelt időszak Arany-értelmezéseinek egyik legjelentősebbikét S. Varga Pál hozta létre, aki évtizedek óta interpretálja tanulmányaiban és könyveiben Arany János munkásságát, illetve teszi közzé Arany költői és kritikusi életművét..
S. Varga Pál 1955-ben született. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE) szerzett diplomát 1979-ben magyar–orosz–finnugor szakon.
Ugyanitt 1986-ban egyetemi doktori, majd 1992-ben az akadémián kandidátusi fokozatot szerzett.
1992 és 1996 között a KLTE XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője volt.
1999-ben habilitált, 2000 és 2003 között a Debreceni Egyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének vezetőjeként, 2003 és 2008 között pedig a Debreceni Egyetem Magyar- és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyetteseként tevékenykedett.
2005-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, s lett 2010-től a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóhelyettese, majd 2016-tól igazgatója. 2010-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2016-ban rendes tagjának.
S. Varga Pál a 19. századi magyar irodalomtörténet egyik legelmélyültebb, bölcseletileg egyik legfelkészültebb újraértelmezője. Maradandó eredményekkel járó kutatásokat végzett mind a kor líratörténetében (A gondviseléshittől a vitalizmusig, 1994), mind eszmetörténetében (Az újraszőtt háló: Kulturális mintázatok szerepe a felvilágosodás utáni magyar irodalomban, 2014). Egyforma elhivatottsággal és alapossággal foglalkozott Kölcsey Ferenc („…az ember véges állat…”: A kultúrantropológia fordulata a felvilágosodás után – Herder és Kölcsey, 1998) és Madách Imre (Két világ közt választhatni: Világkép és többszólamúság Az ember tragédiájában, 1997) életművével. Legnagyobb igényű vállalkozása A nemzeti költészet csarnokai: A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. századi magyar irodalomtörténeti gondolkodásban című, 2005-ös nagymonográfiája. E kötet (melynek címét Arany János Naiv eposzunk című munkájából kölcsönözte) alapvető módon alakította és gazdagította a magyar kulturális nemzetépítés történetéről való felfogásunkat, rendszerteremtő igénnyel tárva fel a korszak kulturális nemzet-fogalmainak összetettségét, köztük Arany a népi tudalomról és a népköltészetről vallott elgondolásainak viszonyát a „hagyományközösségi paradigma” egyéb teoretikusaihoz (Kölcsey, Erdélyi János, Gyulai Pál).
S. Varga Pál alkotópályája a legközvetlenebbül az Arany János kritikai kiadás új folyamában való intenzív részvétele révén kapcsolódik Keresztury örökségéhez: 2019-ben az ő gondozásában jelent meg a Kisebb költemények 3. (1860–1882) című kötet. Ugyancsak ő tett közzé 2012-ben egy fontos kétkötetes válogatást Arany tanulmányaiból és kritikáiból, illetve szerkesztője volt az Arany születésének bicentenáriumi ünnepségeihez kapcsolódó „Az életet, ím, megjártam” című 2019-es tanulmánykötetnek.
S. Varga Pál az Oltványi-díj (1995), a Martinkó-díj (1998), a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2002), a Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat Kölcsey Ferenc díja (2003), az Alföld folyóirat nívódíja (2003), illetve Debrecen város önkormányzata Csokonai-díjának (2007) kitüntetettje, illetve részesült Charles Simonyi Ösztöndíjban (2009–2010) is. 2022-ben Széchenyi-díjat kapott.
S. Varga Pál az Arany-kutató Keresztury Dezső életművének méltó folytatója, a Keresztury Dezső-díj 2023-as kitüntetettje.
Korompay H. János
Korompay H. János 1947-ben, Budapesten született.
1972-ben szerzett magyar-francia szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, s ettől fogva 1990-ig az ELTE Francia Tanszékének oktatója, majd 1991-től az MTA (ma: MTA BTK) Irodalomtudományi Intézetének kutatója volt.
1995-ben lett az irodalomtudomány kandidátusa, 2000-ben pedig az MTA doktora.
Előbb tudományos munkatársi, majd tudományos főmunkatársi, 2000-től tudományos tanácsadói munkakörben dolgozott. Az Irodalomtudományi Intézet XIX. Századi Osztályának osztályvezetője volt 2015 és 2017 között.
Korompay 2016-ban Arany János munkái címmel megindította az Arany kritikai kiadás új, a mai filológiai-textológiai igényeket is kielégíteni képes, korszerű digitális eszközökkel készülő sorozatát, amelynek ma is sorozatszerkesztője, a készülő kötetek szakmai lektora, a munkálatot koordináló, OTKA (NKFIH) által finanszírozott kutatás vezetője. Az új sorozatnak eddig három kötete jelent meg.
A magyarországi irodalomtudomány kiemelt fontosságú feladata Aranynak, a költőnek és egyszersmind az Akadémia egykori főtitkárának munkásságát gondozni, kritikai szövegkiadások, monográfiák és tanulmánykötetek formájában a szélesebb publikum elé tárni.
Korompay H. János kutatói pályáját megkoronázta a költő születésének bicentenáriuma alkalmából, 2017-2019 között lebonyolított Arany János-emlékév, amelynek legfőbb szervezője és akadémiai emlékbizottságának elnöke volt. Az emlékév lehetővé tette, hogy megindítsa Arany János irodalmi hagyatékának a 21. századi technikai elvárásoknak is eleget tevő feldolgozását (a korábbi kiadások retrokonverziója, az új kötetek már eleve digitális médiumra szánt elkészítése stb.), számos konferenciát szervezzen idehaza és határokon túl, megjelentesse az ezeken elhangzott előadásokból szerkesztett tanulmányköteteket, és sajtó alá rendezze a saját Arany-tanulmányaiból válogatott kötetét is: KOROMPAY H. János, „Bénúlt idegre zsongító hatás”: Arany-elemzések, Bp., Universitas Kiadó-MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, 2019.
Az Irodalomtudományi Intézet Keresztury Dezső munkásságához kapcsolódó szakmai pályaképéből az alábbi területet tartotta kiemelendőnek:
„Keresztury Dezső irodalomtudományi munkásságának kiemelkedő fontosságú területe volt, hogy irányította az Arany János életművének kritikai kiadását megjelentető kötetsorozatot.
Az Arany János összes művei című kritikai kiadás 1951-ben vette kezdetét, első hat kötetét Voinovich Géza szerkesztette. Az ő helyébe lépett Keresztury Dezső, akinek sorozatszerkesztői irányításával 1961 és 1982 között a sorozatnak tíz további kötete látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában.
Keresztury halála (1996) után a sorozatot Korompay H. János támasztotta fel, s neki köszönhető, hogy a három utolsó kötet megjelentetésével (2004-2015 között) a monumentális, tizenkilenc kötetes sorozat az eredeti tervek szerint befejeződhetett, s így a magyar textológiai kutatás maradandó hatású, példaadó vállalkozásává válhatott.
Nyugállományba vonulása után, 2018 óta az intézet kutatóprofesszor emeritusa.
A zalaegerszegi származású irodalomtörténész, Keresztury Dezső életművének folytatásában vállalt szakmai tevékenysége elismeréseként Zalaegerszeg városa 2019-ben „Keresztury Dezső-díj” kitüntetésben részesítette.
Képgaléria:
Dávidházi Péter
Dávidházi Péter 1948-ban született, Tatán. Miután 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megszerezte angol-magyar szakos diplomáját, az ELTE oktatója lett, közben 1977-78-ban a Sussexi Egyetemen folytatott posztgraduális tanulmányokat.
1985-től 2018-as nyugdíjazásáig volt az MTA (ma: Bölcsészettudományi Kutatóközpont) Irodalomtudományi Intézetének munkatársa a XI. Századi Osztályon, jelenleg kutatóprofesszor emeritus. 1989-től 2015-ig ugyanezen osztály vezetője volt.
Még 1989-ben megalakította az intézeti kultusztörténeti munkacsoportot, mellyel Magyarországon iskolát teremtett.
1992-től intézeti állása mellett folytatta oktatói tevékenységét az ELTE-n, ahol 1994-ben egyetemi docenssé, majd 2006-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.
1989-ben védte meg az irodalomtudományi kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését.
1997 és 2004 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselője volt.
2010-ben megválasztották az MTA levelező, 2016-ban pedig rendes tagjának.
2014 és 2020 között a Nyelv-és Irodalomtudományi Osztály osztályelnök-helyettese. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vezetőségi tagja, valamint 2004 és 2009 között az European Science Foundation humán bizottságának magyar tagja volt. Számos rangos bizottság és folyóiratszerkesztőség tagja.
Dávidházi Péter kiváló ismerője a 19. századi európai és magyar irodalomnak és kultúrtörténetnek, azonkívül a 16-19. századi angol irodalom, kultusztörténet és a 19. századi kritikatörténet jeles kutatója.
Több mint 250 tudományos publikáció szerzője, legjelentősebb munkái minden bizonnyal a monográfiái.
Első legfontosabb munkája a hazai Shakespeare-kultuszról szólt (Isten másodszülöttje, 1989), amit a Shakespeare-fordításairól nem kevésbé ismert költőnek, Arany Jánosnak szentelt kötete követett (Hunyt mesterünk: Arany János kritikus öröksége, 1992).
Harmadik jelentősebb munkáját 19. századi irodalomtudósunkról, Toldy Ferencről és a magyar irodalomtörténet-írás születéséről írta (Egy nemzeti tudomány születése, 2004).
Dávidházi nem csak a magyar, hanem az angolszász kutatók körében is nemhogy élvonalbeli, de szemléletformáló szerző: angol nyelvű Shakespeare-kötete (The Romantic Cult of Shakespeare, 1998), melyben egyaránt tárgyalja Shakespeare-t, a 19. századi Shakespeare-recepciót és a kultuszkutatást, ismertté tette nevét a nemzetközi diskurzusban is. Mai napig aktív résztvevője és előadója számos hazai és nemzetközi konferenciának, illetve tematikus tanulmánykötetek szerkesztésében is oroszlánrészt vállal. Összefogja és irányítja mindenekelőtt a 19. század több szakaszának, tematikai és műfaji csoportjának, illetve a hazai Shakespeare-recepciónak a feldolgozására irányuló kutatásokat.
Életművének Arany Jánosra vonatkozó közleményeivel bizonyította, hogy Arany nem csupán költőként, hanem irodalomtudósként és kritikusként is kimagaslik társai közül. Ahogy költőként, Arany kritikusként is a műszerkesztésre összpontosított, a részek szerkezetei helyénvalóságára, az egész összhangjára és ökonómiájára. Kritikusi normahasználatának elemzéséből egy sajátos mentalitás bontakozott ki, melyben esztétikai, bölcseleti és vallási motívumok egyéni szövevényét követhetjük nyomon.
Eposzkritikai normái közvetve az „eleve elrendelés” kálvini tételével, lírakritikai normái az „idomteljesség” eszményével, világnézeti normái pedig a „kiengesztelődés” teológiai és művészetelméleti gondolatával függenek össze.
Szemléletmódja három nagy hagyománnyal áll rokonságban: a klasszicizáló irodalomfelfogással, a platóni nyelvkritikával és a református képszemlélettel.
Az Irodalomtudományi Intézet Keresztury Dezső munkásságához kapcsolódó szakmai pályaképéből az alábbi területet tartotta kiemelendőnek:
„Keresztury Dezső irodalomtudományi munkásságának kiemelkedő fontosságú területe volt, hogy irányította az Arany János életművének kritikai kiadását megjelentető kötetsorozatot. Az Arany János összes művei című kritikai kiadás 1951-ben vette kezdetét, első hat kötetét Voinovich Géza szerkesztette. Az ő helyébe lépett Keresztury Dezső, akinek sorozatszerkesztői irányításával 1961 és 1982 között a sorozatnak tíz további kötete látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában.
A Keresztury Dezső Arany János körüli munkálkodása óta eltelt időszak Arany-értelmezéseinek egyik legjelentősebbikét Dávidházi Péter hozta létre, aki évtizedek óta interpretálja tanulmányaiban és könyveiben Arany János életművet.
Dávidházi Péter főbb kitüntetései közül kiemelendő:
- Oltvány-díj (1987),
- Déry Tibor-jutalom (1992),
- Kosztolányi Dezső-díj (1997),
- Országh László-díj (2005),
- Széchenyi-díj (2006),
- Tarnai Andor-díj (2007),
- Toldy Ferenc-díj (2010)
Emellett kétszer is elnyerte a Kritikusok Nívódíját (1985, 1987) és az Év Könyve jutalomban is részesült 1993-ban.
Dávidházi Péter, Arany-kutató, Keresztury Dezső életművének méltó folytatója, aki ezen munkássága elismeréseként 2021-ben Zalaegerszeg MJV közgyűlése által alapított Keresztury Dezső-díjban részesült.
