Szabó Vilmos
Szabó Vilmos evangélikus lelkész a Komárom megyei Bokodról, földműves családból származik.
Az evangélikus hit, a gyülekezethez való kötődés, az elfogadás szellemisége már gyermekkorának éveit meghatározta. Viszonylag korán, 10-12 évesen már eldöntötte, hogy mások segítésének szenteli életét.
Általános iskolát szülőfalujában végezte, majd a család döntésére Tatára, a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Technikumba került. Nagyszerű tanárainak emlékét mai napig szívesen idézi fel.
Kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően 1971-ben az Evangélikus Teológiai Akadémián tanult tovább. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Piri Zsuzsannával, akivel már az első évben egymásra találtak és a lelki szolgálat különféle állomásait együtt járták végig. Segítő munkájukat Galgagután és Balassagyarmaton segédlelkészként kezdték.
A lelkészképesítő vizsga letétele után Tabon az első „bázis” gyülekezet megszervezését kapták feladatul. Tíz itt eltöltött szolgálati év után a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközségben folytatták pásztori tevékenységüket.
Az egyházi elnökség az 1999-ben újonnan épült révfülöpi Oktatási Központ igazgatójának nevezte ki Szabó Vilmost, amelyet két évig irányított.
A zalaegerszegi evangélikus gyülekezet 2001-ben választotta lelkészéül, felesége pedig a közeli Pusztaszentlászló lelkipásztora lett.
Szabó Vilmos Zalaegerszegen töltött 14 éve alatt a helyi gyülekezet vallásos élete színesedett, az általuk használt épület és annak környéke is megújult.
A várossal jó kapcsolatot alakítottak ki, számos világi eseményen vettek részt.
Bár a zalaegerszegi közösség gyökértelennek számít, hiszen nincsenek ősi evangélikus családok, mára már közel 1000 tag tartozik a gyülekezetbe.
A hívek lelki gyarapodásának, hitbéli erősödésének támogatása, az egyházkerületbe tartozó gyermekek és fiatalok oktatása, a lelkigondozás az elhivatott lelkész feladatai közé tartozik. Szabó Vilmos mindezek mellett egy olyan erős, összetartó közösséget hozott létre Zalaegerszegen, amely a mindennapi vallásgyakorlaton, az istentiszteleteken túl számos egyéb alkalmat keres és teremt egymás segítésére, helyi hagyományaik ápolására.
Mindezen érdemek elismeréséül 2015-ben Zalaegerszegért díjjal jutalmazta a városvezetés.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pintér László
Pintér László 1962-ben érettségizett Körmenden.
Középiskolásként még erdőmérnök szeretett volna lenni, de matematika tanára tanácsára végül a pedagógusi pályát választotta.
Az eredményes, sikerekkel tarkított évek bizonyítják, hogy jól döntött.
A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Ezután a vasvári gimnáziumban kezdett dolgozni.
1971-ben a Ganz Ábrahám Szakközépiskolában kapott állást, ahol 2006 szeptemberéig dolgozott, majd 35 év tanítás után nyugdíjba vonult.
Az eltelt esztendők alatt rengeteg diákkal dolgozott, és mintegy 12–13 osztály osztályfőnöki feladatait is ellátta.
2006-ban Aranykatedra emlékplakettet kapott, mely óriási elismerésnek számít, az arra érdemes nyugdíjba vonuló pedagógusnak ítéli oda az oktatási és kulturális miniszter.
Az iskolában végzett munka mellett a megyében éveken keresztül aktívan kivette részét a megyei matematikaversenyek lebonyolításában.
A tanári munka roppant nehéz mesterség. A fiatal, pályakezdő kollégáknak mindig azt tanácsolta, hogy csak akkor lesz örömük az oktatásban, ha szorosan kötődnek a gyerekekhez, és szeretik a saját tantárgyukat. Ő is így tett, hisz a matematikát a fiatalok többsége nem kedveli, ezért mindig sikerélmény volt számára, ha tanítványai szépen szerepeltek az érettségin, vagy éppen jól megírtak egy dolgozatot.
Nyugdíjas pedagógusként pillanatnyilag sem unatkozik, rengeteg időt tölt az unokáival.
Gyakran jár kirándulni, melyhez kiváló kellék az iskola matematika-fizika munkaközösségétől ajándékba kapott távcső és hátizsák. Természetjáró emberként imád gombászni is.
A matematikától sem szakadt el, több középiskolásnak, főiskolásnak próbál meg útmutatást adni a matematika útvesztőiben.
Pintér László tanári pályája alatt több száz diák mélyült el keze alatt a matematika, valamint a fizika rejtelmeiben.
Több évtizedes pedagógusi munkája, több generáció oktatásáért-nevelésért végzett áldozatos tevékenysége elismeréseként érdemes volt 2015-ben a Zalaegerszegért díjra.
Pintér László 2025 júniusában elhunyt.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pesti Lászlóné
Pesti Lászlóné általános iskolai tanulmányait Söjtörön végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, s 8 éven át a zalaegerszegi Zeneiskolában is tanult.
A pedagógusi pálya iránti érdeklődése, vonzódása ekkor alakult ki, felvették a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakára. Családi okok miatt – idős szüleit gondozta -, levelezőn folytatta tanulmányait, s a szülőfalujához közeli Pusztamagyaródon kezdett el tanítani.
Egy frissen végzett középiskolás, levelezőn tanuló főiskolás számára komoly kihívást, próbatételt jelentett a többféle tantárgy tanítása, szakkörök vezetése, a vöröskeresztes, szakszervezetis és csapatvezetői munka.
Időközben férjhez ment, gyermeke született, ezért egy rövid ideig megszakította a pécsi tanulmányait, 1975-ben aztán a szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár-magyar szakán újra kezdte a tanulást, és 1979-ben főiskolai diplomát kapott.
Ezt követően még 2 évig oktatta, nevelte a pusztamagyaródi gyerekeket, majd 1981-ben családjával együtt Zalaegerszegre költözött.
Az új otthon új munkahelyet is jelentett. A bővülő, épülő kertvárosi lakótelep szívében működő Népköztársaság úti Általános Iskolában tanított.
Pedagógusi pályafutásának legnagyobb részét a könyvtárban, vagyis a „tudás szentélyében” töltötte. Ezen éveken át még csak egy kicsi terem volt, de a könyvek, kiadványok száma egyre gyarapodott, s a könyvtárt a kolléganő segítségével sikerült méltó helyre költöztetni.
A tanulók mellett segítette a különböző végzettségű, érdeklődésű tanítókat, tanárokat is a kutatómunkájukban, biztosította számukra az érdeklődésüknek megfelelő hátteret, s tartott igényes könyvtári órákat.
Általános és középiskolai tanulmányai óta vonzódott a művészetek – dráma, színjátszás, versmondás, képzőművészetek – iránt. Könyvtárosi feladatai mellett először a diákok egy szűkebb, majd egyre nagyobb körét nyerte meg személyes varázsával, kisugárzásával a számára oly kedves irodalomnak.
A tananyag átadásán kívül a szép magyar beszédre, a kifejező előadásmódra, a magabiztos fellépésre, az érzelmek megjelenítésére serkentette tanítványait. Kollégái segítségével egyre több tehetséget fedezett és karolt fel.
Az iskolai könyvtár a „Szép magyar beszéd” városi vetélkedőinek otthonává vált, ahova évről évre érkeztek diákok a megmérettetésekre.
Vers- és mesemondások alkalmával alsósoknak és felsősöknek egyaránt lehetőséget biztosított anyanyelvünk ápolására. Kisugárzása hatott pedagógus kollégáira, s a fogékony tanulókra.
Az irodalom szeretete a művészetek egy másik ágával is szoros kapcsolatot jelentett: intézményünk tanulóinak éveken át színjátszó szakkört szervezett, ahol a felsős diákok olyan tudásra tettek szert, amit helyi és városi ünnepélyeken is megcsodálhattak a felnőttek. Az Eötvös iskola jó hírét e fellépések is öregbítették.
Sok-sok tanítványa emlékezik hálával erre az időszakra. Színész, riporter, jogász, mérnök, pedagógus, közgazdász, s még számtalan más szakma képviselője állítja, hogy a jó fellépéshez ezen évek is hozzájárultak.
Könyvtárosi feladatai mellett 1984-től több közösségnek volt osztályfőnöke. Tanítványai megtapasztalhatták, érezhették, hogy osztályfőnökük értük van.
Karizmatikus személyisége, határozott fellépése, világos értékrendje, bölcsessége, empatikus képessége s jó szíve segített abban, hogy minden osztálya remek közösséggé vált. Vele szót értettek a különböző képességű, hátterű, viselkedési kultúrájú diákok és szülők is. Hozzá bátran fordulhattak gondjaikkal, bánatukkal, örömükkel.
Művészi vénája a műsorok rendezésében mutatkozott meg a legjobban. Évtizedeken át az iskolai ünnepélyek, legyen az tanévnyitó, tanévzáró, ballagás, emlékezetes évfordulók, nemzeti ünnepek, megemlékezések felelős gazdája, segítője, támogatója volt.
A magyar hagyományok tisztelete, a nemzeti jelképek használata, a jó szokások kialakítása mellett sok új ötlettel újította meg a rendezvényeket. Mintát mutatott diáknak, szülőnek, kollégának egyaránt.
2009-ben a Csány László szobránál március 15-én bemutatott Szabadság, szerelem című műsor után az iskola nevelőtestülete „Zalaegerszegért” Díjat kapott.
Érdemei elismeréseként 2015-ben Pesti Lászlóné, maga is Zalaegerszegért díjat kapott.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kovács József
Kovács József 1967-ben középiskolai testnevelő tanárként végzett a Magyar Testnevelési Főiskolán.
1967. augusztus 16-tól 1974. augusztus 15-ig Keszthelyen a Szendrey Júlia Általános Iskolában tanított, majd 1974. augusztus 16-án határozott idejű kinevezést kapott a zalaegerszegi Kilián György Általános Iskolában, mely egy év múlva határozatlan idejűvé módosult.
1967. március 18-ig, nyugdíjba vonulásáig ugyanott – Kilián György, a név változása után Liszt Ferenc, majd Kertvárosi Általános Iskolában – dolgozott.
Zalaegerszegre kerülésekor kezdte meg munkáját Zalaegerszeg röplabda utánpótlásának nevelésében. Elsőként több játékost is magával csábított Keszthelyről illetve integrálta az itteni játékosokat.
Munkája azóta is tart Zalaegerszeg röplabda utánpótlásának nevelésében tehát több mint 40 éve a zalaegerszegi röplabda utánpótlás motorja.
Neki köszönhetünk megszámolhatatlan utánpótlás válogatottat, akik közül később felnőtt válogatott vagy akár BL játékosok is kikerültek. Ezzel is öregbítve Zalaegerszeg hírnevét az országban és a világban.
Mindemellett folyamatosan részt vett csapataival – volt, hogy korosztályonként többel is – regionális, országos és nemzetközi versenyeken vagy zalaegerszegi vagy az iskola színeiben.
Szerencsére még mindig aktív és a következő generációkat neveli fel, akikből talán a jövő híres zalaegerszegi játékosai válhatnak.
Mindezen ismérvek alapján, valamint sportszakmai teljesítménye elismeréseként Kovács József méltán kapta meg 2015-ben a Zalaegerszegért díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kiss Bódog Zoltán
Kiss Bódog Zoltán 1943. december 17-én Szombathelyen született.
Középfokú tanulmányait a pápai Türr István Gimnáziumban folytatta.
A Keszthelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kiváló eredménnyel növényvédő üzemmérnökként végzett.
Szakmai ismereteit a Budapesti Kertészeti Egyetemen, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen bővítette, ahol általános kertészmérnöki és vállalat-gazdálkodás szakmérnöki diplomát szerzett.
Először a Baki Állami Tangazdaságban helyezkedett el üzemmérnökként, majd a Zala Megyei Növényvédő Állomás felügyelője és laborvezetője volt.
Később az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Zala Megyei Kirendeltségen kertészeti felügyelőként, majd kirendeltség vezetőként dolgozott.
1991-től 2002-ig a Zala Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője volt.
A rendszerváltás elkötelezett híveként, szaktudása, több évtizedes vezetői gyakorlata, a lakosság széleskörű támogatása, elismertsége révén a 2002-es önkormányzati választáson a Zala Megyei közgyűlés elnökévé választották, amelynek 2010-ig volt a tagja.
Számos teendője mellett a Nyugat-Dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács, a West-Panon EU Régió, az Alpok-Adria EU Közösség, a Szlovén-Magyar Határmenti Régió, a Magyar-Horvát Határmenti Régió irányítását, koordinálását is ellátta, továbbá tagja volt a Balaton Fejlesztési Tanácsnak is.
Munkásságához több jelentős kezdeményezés, közlekedési, intézményi fejlesztés kötődik, többek között az M-9-es közútfejlesztési projekt, az ISPA hulladékgazdálkodási program, valamint a kórházak modernizálása.
Jelenleg is több társadalmi szervezet munkájának aktív részese, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Zala megyei elnökeként – édesapja meghurcolása miatt személyes indíttatásból is – szívén viseli a politikai foglyok, elítéltek, kitelepítettek emlékének ápolását.
A Magyarok Világszövetségének elhivatott tagjaként részt vesz a magyarság közös értekeinek megőrzésében, védelmében, míg a Somogy-Zala Evangélikus Egyházmegye világi jegyzőjeként a keresztény értékeket elismertetését képviseli.
Mindezek alapján Kiss Bódog Zoltán méltán kaphatta meg 2015-ben a Zalaegerszegért díjat.
Életműve és elhivatott munkája elismerésként pedig 2022-ben Magyar Ezüst Érdemkereszt állami kitüntetést kapott.
Képgaléria:
Videógaléria:
Budai Mihály
Buday Mihály 1953-ban született a vajdasági Törökbecsén.
A tanárképző főiskolát Becskereken fejezte be. 1975-ben Zentára költözött és a nyolcvanas évek elején kapcsolódott be a Zentai Képzőművészeti Csoport munkájába.
Alapító tagja a zentai ART-90 festőcsoportnak.
1991 óta részt vesz a magyarországi alkotótáborok munkájában is.
A tragikus balkáni események következtében 1994-ben költözött Magyarországra, családjával Zalaszentgyörgyön talált új otthonra, de munkája, hivatása elsősorban a megyeszékhelyhez kötötte.
A Móricz Galéria művészeti vezetőjeként sok éven keresztül szervezett kiállításokat zalaegerszegi és külföldi művészeknek.
1994 és 2013 között az Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium tanáraként több fiatal tehetséget indított el a képzőművészeti pályán.
2013 és 2016 között a zalalövői általános iskolában tanított.
2009-ben a Duna Televízió Törékeny buborék címmel portréfilmet készített róla.
Buday Mihály évtizedek óta meghatározó alakja a város kulturális életének, amelyben alkotóként, tanárként és szervezőként is részt vett és részt vesz.
Eötvös utcai galériája egyike volt Zalaegerszeg művészeti zarándokhelyeinek.
Művészi pályáját jellemzi, hogy számos önálló kiállítása nyílt már Magyarország-szerte, természetesen Zalaegerszegen is, valamint Németországban, az USA-ban, Romániában, de képei eljutottak Svédországba, Kanadába, Ausztriába és Horvátországba is.
Alkotói tevékenységében a szürrealizmus, a hiperrealizmus, a szimbolizmus, valamint a szecesszió elemei ötvöződnek, létrehozva egy új egységet és minőséget.
Szervezőként hosszú évek óta munkálkodik azon, hogy a hazai és a határon túli művészek között hidakat teremtsen. Erről tanúskodik a 2006 óta megrendezett Zalaszentgyörgyi Nemzetközi Művésztelep.
A horvátországi Vodicén magyar alkotóknak szervez művésztábort, de több más alkotótábornak is alapító tagja és állandó meghívottja.
Az egerszegi Buday Art Galériában saját művei bemutatásán túl több alkalommal szervezett kiállításokat zalai és külföldi művészeknek, de rendezett irodalmi és zenés esteket, fotókiállítást is.
Az Egerszeg Fesztivál keretében több éven keresztül volt szervezője és résztvevője az „Egerszegi Montmartre – Festők utcája” című rendezvénynek.
Tagja a Stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek, a zalaegerszegi Vitrin Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, ezenfelül a Magyarucca Összművészeti Egyesület pedig tiszteletbeli elnökévé választotta.
Buday Mihály értékes és megbecsült tagja a zalaegerszegi közösségnek, művészeti alkotó munkájával pedig gazdagítja a város kulturális értékeit, valamint öregbíti annak jó hírét, ezt a tevékenységét ismerték el 2015-ben Zalaegerszegért díjjal.
A zalaegerszegi Göcseji Múzeum egykori múzeológus igazgatója, Kostyál László így jellemezte a művészt: „Buday Mihály képeinek sejtelmes hangulatát a meghatározhatatlan forrásból villódzó, a füstszerű gomolygást izgalmassá tévő színes fények fokozzák, melyek közül, mintegy a tudatalatti szférából bukkannak elő az egyes képi szereplők, helyszínek, illetve tárgyak. Egyes részletek álomszerű természetességgel folytatódnak további tér- és idősíkok lenyomataival, másokra csak hosszasabb szemlélődés után figyelünk fel. A képi szereplők csak ritkán vesznek részt közös cselekményben, egymásmellettiségük inkább gondolati, illetve látszólagos. Arckifejezésük nem tükröz érzelmeket, alapvetően befelé fordulást sugall, amit olykor behunyt szemük is kihangsúlyoz. Alakjuk, személyük önmagában bír szimbolikus jelentéssel. A képek tartalmi rétegeit gyakran jelképes tárgyak (pl. oszlop, toll) vagy motívumok (pl. repülő madarak, írástöredék) árnyalják. Annak dacára, hogy gyakran szándékosan összekeveri vagy egymásba folyatja őket, Buday egyik fő művészi törekvése az egyes idő-dimenziók egymásutániságának, illetve az idő múlásának adekvát művészi megfogalmazása. Különös, szürreális világ az övé, amelyben a legtöbb szemlélő valahogy mégis otthonosan érzi magát, hiszen úgy érezheti, saját gondolatvilága képi kivetülésével szembesül.”
Egyéni kiállítások (válogatás):
1990 – Szabadka, Baja, Művelődési Központ
1994 – Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház, Bagod faluház, Heiligenstadt Városháza
1996 – Budapest, Balogh János Kiállítóterem, Letenye Fáklya Művelődési Központ
1997 – Zalaegerszeg Móricz Galéria, Budapest Sissi Galéria, Keszthely Goldmark Károly Művelődési Központ
1999 – Zalaegerszeg Göcseji Múzeum, Szekszárd MC Galéria
2000 – Zalaegerszeg Móricz Galéria
2001 – Zalaszentgyörgy, Kultúrház
2004 – Nagykanizsa, Petró-galéria
2005 – Marosvásárhely (RO), Unitárius gyülekezeti terem (ifj. Buday Mihállyal)
2006 – Kaposvár Volksbank Galéria, Zalalövő Salla Művelődési Központ (Farkas Ferenccel és Pezzetta Umbertóval)
2007 – Debrecen Havrics Galéria
2008 – Hévíz Aquamarin Galéria
2010 – Körmend Kulturális Központ, Hernád Művelődési Központ
2011 – Hévíz Magyar Csárda Galéria
2012 – Baja Belvárosi Bemutatóterem, Szombathely Fény-Arany Galéria
2013 – Zalaegerszeg Hevesi Sándor Színház, Császártöltés Közösségi Ház, Budapest Maconkai Galéria
2014 – Zalalövő Salla Művelődési Központ, Budapest Unio Gallery, Nemesnádudvar Művelődési Központ
2015 – Egervár Várkastély pincegalériája (Farkas Ferenccel), Keszthely Balaton Színház, Hévíz Gróf Festetics György Művelődési Központ és Könyvtár (állandó kiállítás)
2016 – Zalaszentgyörgy Porta Tájház (állandó kiállítás), Bugyi Besenyei György Művelődési Központ, Egervár Várkastély
2017 – Újhartyán Faluház, Pécs, Zarándista Galéria, Marosszentgyörgy (RO) Egyházi Közösségi Ház, Csákánydoroszló Kultúrház
2018 – Marosszentgyörgy (RO) Kultúrház, Kunpeszér Művelődési Központ, Pázmánd 7 forrás Művelődési Ház, Tófej Közösségi Ház
2020 – Zalaegerszeg Városi Rendőrkapitányság
Művei közgyűjteményekben: Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
Képgaléria:
Videógaléria:
Zalaegerszegi Városi Vegyeskar Egyesület
Zalaegerszegen 1957 szeptemberében a pedagógusok szervezésével alakult meg a „Pedagógusok Művészegyüttese”.
A Művészegyüttesbe beletartozott a kórus, a tánckar és a szimfonikus zenekar is.
1960-ban a művészeti együttesek külön váltak, a kórus Pedagógus kórus névvel önálló lett.
Az 1960-as években a pedagógusok mellett már egyéb foglalkozást űzők és középiskolások is énekeltek a kórusban.
A kórus ekkoriban népdalokat, népdal-feldolgozásokat, magyar szerzők, úgy mint Kodály, Bartók, Karai, Bárdos kórusműveit, felkérésre pedig helyi zeneszerzők úgy mint Vannay, Tótmátyás műveit énekelte.
Felléptek a város által rendezett ünnepségeken, illetve „tájoltak” a megye falvaiban is, valamint dalos-találkozókon vettek részt.
A Magyar Rádióban először 1966-ban volt felvétele a kórusnak, első koncert-útra pedig 1965-ben utaztak Jugoszláviába.
Évente több önálló hangversenyt adnak, hagyomány a kórus életében a karácsonyi és évadzáró koncert, melyek minden évben jelentős eseménynek számítanak a koncertlátogatók számára. Rendszeres résztvevői kórustalálkozóknak, egyre gyakrabban kérik fel a kórust jótékonysági koncerteken, különféle rendezvényeken való közreműködésre és rendszeresen megszólalnak Zalaegerszeg ünnepi műsorain is.
A Zalaegerszegi Vegyeskar a ’60-as évektől rendszeresen szerepel külföldön. Fesztiválok meghívott szereplői voltak Jugoszláviában, Finnországban, Ausztriában, Olaszországban is.
Partnerkapcsolataik révén turnéztak már Izraelben, Portugáliában és Németországban, továbbá Erdélyben és Kárpátalján is koncertsorozat keretében több alkalommal is előadták egyházi és világi művekből álló repertoárjukat az érdeklődő közönség előtt.
1993-ban jelent meg az első CD-jük és hangkazettájuk, 2000-ben pedig a második CD-jük, ezt követően 2007‑ben, az 50. jubileumra egy dupla DVD-t készítettek, mely koncertjeiket és utazásaikat bemutató filmrészletek segítségével idézi vissza a kórus „életét”.
Szintén 2007-ben – hagyományteremtő céllal – megrendezték az I. Nyugat-Dunántúli Kórusfesztivált, melyre Dunántúl különböző városainak amatőr vegyeskarait hívták meg. Sajnos, anyagi erőforrások hiányában a kétévente tervezett fesztivált csak néhány alkalommal sikerült megszervezni, pedig a közönség mindig hálásan fogadta az énekesek produkcióit.
A Vegyeskar szívesen ad elő nagy oratórikus műveket is, mint például Mozart vagy Faure: Requiem-jét, énekelték már Rossini: Stabat Materét, Mozart: Koronázási miséjét, Haydn: Teremtés című oratóriumát, Orff: Carmina Burana című művét, Ramirez: Kreol miséjét és Händel: Messiását is.
Az együttes művészeti vezetői Pungor Antal, Dömötör Ilona, Farkasné Perlaki Edit, Hajdu Sándor voltak, 2003 őszétől pedig a kórus művészeti munkáját Kovács Kata irányítja.
A kórus érdemei között említendő, hogy 1989-ben Hangversenykórus, 1998-ban Hangversenykórus cum laude, továbbá 2006-ban pedig újra Hangversenykórus minősítést kapott.
A kórus 2017-ben ünnepelte a 60. évfordulóját, amely alkalomból ismét jubileumi koncertet szervezett – a régi kórustagokkal és karnagyokkal közösen – a zeneszerető zalaegerszegieknek.
A kórus zenei-közéletben betöltött szerepe méltóvá tette 60. jubileuma alkalmából a Zalaegerszegrért díjra.
Képgaléria:
Videógaléria:
Dr. Zajzon Géza
Dr. Zajzon Géza 1938. január 22-én született Szegeden.
1961-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, majd 1970-ben a Vasbetonépítési Szakmérnöki Egyetemen szerzett diplomát, utóbbin szerezte a doktori címét is.
Zalaegerszeg város kedvezőtlen vasúti pozíciója közismert volt, amely már az elmúlt évszázadtól kezdve hosszú időn át tartó hibás döntések következménye. A Rédics-Lendva, a Bajánsenye-Zalalövő és a Zalaszentgrót-Balatonszentgyörgy pályaszakasz megszüntetése végképp megpecsételte a térség vasúti helyzetét.
Az 1990-es évek elején lehetséges, soha vissza nem térő kitörési pontot az európai érdekű és finanszírozású „V. számú vasúti közlekedési folyosó (akár Madrid-Moszkva között) részeként a magyar-szlovén kapcsolat Zalaegerszeg felé történő megvalósítása jelenthetett. Ez eredményezhette Zalaegerszeg város fővonali pozícióját és az országos és nemzetközi vasúti hálózatba való bekapcsolását.
A megvalósíthatósági tanulmány készítését a Sir Alexander GIBB & Partners UK. cég nyerte el, bevonva a magyar MÁV Tervező Intézetet és a szlovén Zeleznice Project Intézetet. A döntés tárgya volt, hogy melyik irányban épüljön ki a szlovén-magyar vasúti összeköttetés Zalalövőtől terjedő szakasza: Körmend-Szombathely) vagy Zalaegerszeg felé.
Zajzon Géza mérnök úr a Sir Alexander GIBB & Partners cég magyarországi leányvállalatának, a GIBB Tanácsadási Kft-nek az igazgatója volt, aki személyesen is méltánytalannak tartotta Zalaegerszeg vasúti elszigeteltségét.
Szombathely részéről igen aktívan és nem teljesen objektíven a Körmend-Szombathely variánst tartották kívánatosnak. Ezt kellett ellensúlyozni a jó döntés meghozatalához.
A vasúti elszigeteltség feloldására, a kedvező térségfejlesztési hatásra és nem utolsó sorban az olcsóbb megvalósításra világított rá a tanulmányt készítő angliai vezető tervezőknél, akik felfigyeltek a nyomatékos érvelésére és ennek is tulajdoníthatóan hozták meg városunk számára kedvező döntésüket.
A város közlekedési struktúrájának, azon belül is a vasúti nyomvonalak fejlesztésében való közreműködéséért Dr. Zajzon Géza Zalaegerszegért díjat kapott 2016-ban.
Képgaléria:
Videógaléria:
Vajda László
Vajda László 1946. július 11-én, Csáfordon született. Édesapja Vajda József tanár, népzene kutató, édesanyja Marton Etelka tanítónő volt.
Általános iskolai tanulmányait Nován végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett 1964-ben.
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára történelem-földrajz szakra nyert felvételt.
1968 szeptemberétől V. éves egyetemi hallgatóként – Zala megyei ösztöndíjasként – a zalaegerszegi Ságvári Endre Gimnáziumban kezdett tanítani, majd 1969-ben tanári diplomája kézhez vétele után is itt tanított.
Közben 1971-ben 5 hónapig katonaként szolgált Debrecenben és Zalaegerszegen.
1969-ben megnősült, egyetemi évfolyamtársát, Gombos Ágnes történelem-népművelés szakos középiskolai tanárt vette feleségül, 3 fiúgyermekük született.
Szakmai életútja:
1968 szeptemberétől a zalaegerszegi Ságvári Endre Gimnáziumban kezdett tanítani történelem és földrajz tantárgyakat, emellett pályaválasztási felelős is volt, majd 1973 és 1975 között – nagyon fiatalon – igazgatóhelyettese lett az intézménynek.
1975. szeptember 1-től a Zala Megyei Tanács VB Művelődési Osztály főelőadója lett, 1978-tól 1985-ig pedig csoportvezető. Ez alatt a 10 év alatt a megyei oktatásügy irányításában nagy gyakorlatot szerzett.
1985-től a Ganz Ábrahám Szakközépiskola igazgatójává választották, mely tisztséget 1996. február 15-ig töltötte be. Itt az iskola vezetése mellett újból taníthatott.
1994 májusától decemberig Zalaegerszeg Megyei Jogú Város polgármestere felkérte, hogy – igazgatói munkája mellett – lássa el a város Művelődési és Közoktatási Osztályának osztályvezetői feladatait is.
1996-tól a Zala Megyei Önkormányzat Művelődés, Oktatási és Sport Osztályának munkatársa lett – pályázati úton – osztályvezetői minőségben, amely tisztséget nyugdíjazásáig viselt.
A tanítás és oktatás során szerzett tapasztalatait hasznosította a megyében, és azon kívül egyaránt. Az országos szakértői névjegyzékben, mint tanügy igazgatási szakértő szerepelt. Vas, Győr megyékben is látott el ennek kapcsán feladatokat. Tagja volt – még nyugdíjasként is- az érettségi országos vizsgáztatói karnak is. Zala megyében, de azon kívül is, főleg Zalaegerszeg városában szinte minden középfokú intézményben betöltött érettségi elnöki funkciót. Nyugodt egyénisége, diplomáciai érzéke, a diákok és tanártársai iránti tisztelete, szeretete nagyban hozzájárult az érettségi vizsgák jó légköréhez.
Egyéb megbízatásai:
1990-1994 között Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Kulturális, Oktatási, Ifjúsági és Sport bizottságának tagja, az oktatási albizottság vezetője.
1994-1998 között Zalaegerszeg Megyei Jogú Város 10. számú választókerületének képviselője Javaslataival, hozzászólásaival – melyekkel választókerületének problémáit is közvetítette, és a város ügyeit képviselte – segítette a közgyűlés munkáját.
Publikációi:
Sokoldalú érdeklődéséhez tartozott a helytörténeti kutatás is.
1974-ben a Zalai Tükör kiadványban jelent meg: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Zalában című tanulmánya, melyet még feleségével közösen írt.
1994-ben a Zalai Gyűjtemény 35. számában a Zalai Történeti Tanulmányok kötetben jelent meg az 1905-1906 évi vármegyei ellenállás történetét feldolgozó írása.
2000-ben Zala Megye Ezer Éve Tanulmánykötet a Magyar államalapítás millenniumának tiszteletére című megyei kiadványban jelent meg A középfokú oktatás Zala megyében című összegzése.
Társadalmi tevékenysége:
A sport kezdettől fogva hozzátartozott az életéhez. A Z. Dózsában sakkozott, majd fiatal tanárként az Országjáró Diákkört vezette a Ságvári Gimnáziumban. Hosszú éveken át a Csuti Sakk Club elnökségében dolgozott.
1974-től a Zala Megyei Természetbarát Szakszövetség elnökségi tagja volt.
Eleinte az Olajmunkás Kupa tájékozódási versenyein indult.
1973-tól a Zala Megyei Tájékozódási Futó Szövetség elnökségének is a tagja lett, 1992-től a szövetség felügyelő bizottságát vezeti.
1985-től a ZTE, majd 1998-tól a Z. Dózsa tájfutó szakosztályát irányította.
A Z. Dózsa SE megszűnő tájfutó szakosztály utódaként 1992-ben alakult meg a Zalaegerszegi Tájékozódási Futó Club (ZTC), melynek alapító tagja volt. Az egyesület megalakulásától 2016 januárjáig az egyesület elnökeként tevékenykedett. A klub vezetőjeként és társadalmi aktívájaként számtalan sportesemény – sportági bemutatókon keresztül, magyar bajnokságokon át, a 2002-es Tájfutó Európa Bajnokságáig – főszervezőjeként, szervezőjeként öregbítette városunk hírnevét.
Vezetése ideje alatt Zalaegerszeg Város Közgyűlése – 2007-ben – Zalaegerszegért Díjjal jutalmazta a klubot.
Vajda László több évtizedes sportvezetői és sportszervezői tevékenységéért a Magyar Tájékozódási Futó Szövetségtől Ripszám Henrik Emlékérmet kapott 2010-ben.
A klub tagjai örökös tiszteletbeli elnöki címmel köszönték meg eddigi munkáját.
A város kulturális és tudományos rendezvényein is rendszeresen részt vesz. Jelenleg is tagja a Ganz Ábrahám Szakközépiskola alapítványi kuratóriumának.
A város turista és tájfutó térképeinek és a ZTC zalai versenyeinek szervezésében minden alkalommal részt vesz, szakmai tapasztalatát a klubbal szívesen megosztja.
A közélet iránt érdeklődő, művelt, hasznos tagja a városnak, példakép lehet mindenki számára.
Közéleti és szakmai tevékenységét 2016-ban Zalaegerszegért díjjal ismerték el.
Képgaléria:
Videógaléria:
Schreiner Jenő
Schreiner Jenő 1954-ben született Zalaszabaron.
A nagykanizsai dr. Mező Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán gépészmérnök szakon diplomázott 1977-ben.
A zene kisgyermekkora óta élete meghatározó része volt. Édesapja a szülőfalujában egy parasztbandában zenélt, ahol nagybátyja volt a prímás.
A középiskola alatt maga is zeneiskolába járt, tanáraival játszott a kanizsai szimfonikus zenekarban is. Szülőfalujában a helyi zenekarral pedig közel száz lakodalmat muzsikált végig.
Az igazi népzenei pálya 1980-ban, Zalaegerszegen kezdődött, ahol prímás lett a helyi KISZÖV Táncegyüttesben.
Schreiner Jenő a zalai tájra oly jellemző épületről elnevezett Együttes, a Harangláb Népzenei Együttes meghatározó alakja.
1985-től ugyanis már a Zalai Táncegyüttes prímása lett, amelynek zenekara felvette a Harangláb nevet, és később önállósodott.
1985-ben muzsikus társaival, Pál Évával, Kocsis Csabával és Szijj Ferenccel alapították meg a zenekart. Az akkori alapító tagok közül ma már csak Schreiner Jenő vesz részt az együttes tevékenységében. A megalakulást követő években négyen muzsikáltak együtt, többnyire a Zalai Táncegyüttest kísérték. Bár időközben többen lemorzsolódtak, mindig újabb kiváló zenészek csatlakoztak az együtteshez.
A Schreiner Jenő vezette, főként népzenét játszó kis csapat Európa valamennyi országát bejárta, de felléptek Afrikában, Amerikában és Ázsiában is.
Színes repertoárjukba számos városi eseményen, kulturális rendezvényen belehallgathattak az érdeklődők, de Zalaegerszeg testvérvárosaiban is mindig szívesen látott vendégek, Krosnoban, Marosvásárhelyen, Kuselben is nagy sikert aratott népzenei előadásuk.
Schreiner Jenő zenei munkásságát a hagyományőrzés, a népzenei kincseink és kulturális örökségünk megőrzése határozza meg.
Előszeretettel lépnek fel más népzenei együttesekkel, hoznak létre közös produkciókat országhatáron innen és túl, de legfőképpen magyar nyelvterületeken.
Szakmai elismertségének köszönhetően a népzene nagy alakjai is számos alkalommal szerepeltek műsoraikban.
A Harangláb Népzenei Együttes népi muzsikája több CD-n és kazettán is hallható.
A város hírnevét öregbítő és gazdagító kulturális-népzenei tevékenysége elismeréseként a népzenész 2016-ban Zalaegerszegért díjban részesült.
