Rácz Sándor
Rácz Sándor evangélikus lelkész fiaként az Isten, Haza, Család értékrendje és szellemiségében nőtt fel.
Bár történész szeretett volna lenni az akkori politikai viszonyok ezt nem tették lehetővé.
Szülei ezért az erdész szakma felé irányították.
Az egyetemet elvégezve származása miatt nem tudott végzettségének megfelelően elhelyezkedni.
A véletlennek köszönhetően teljesen új úton indult el az életbe, amikor a Győri Közúti Építő Vállalatnál művezetői állást kapott.
Neveltetéséből adódóan megszokta az állandó tanulást a továbbképzés természetes volt számára.
Negyedszázadon keresztül az útépítés kivitelezésében irányító munkát végzett, a korrekt, becsületes munka és a teljesítmény centrikusság elvét vallotta.
Zalaegerszegen a Balatoni út-Göcseji út forgalma máig az általa a 80-as években épített burkolatot használja.
A rendszerváltásban aktívan részt vett, az ország és Zalaegerszeg sorsát befolyásoló döntéseknél jelen volt.
Nyolc évig képviselőként, melyből 4 évig bizottsági elnökként tevékenykedett.
A Műszaki Bizottságban a szakmai alapon történő döntéshozatal volt mindig a célja.
Külsős bizottsági tagként hasznosította és jelenleg is hasznosítja szakértelmét.
Önkormányzati munkája során nagy tisztelettel volt képviselő társai iránt és a hivatali dolgozókkal szemben is.
Nagy tisztelője a testet is próbára tevő sportoknak, melyből az atlétikai sportág a legkedvesebb számára, ezért örömmel fogadta a felkérést az atlétikai szakosztály elnökségi munkájában való felkérésre.
Bár a munkaköre és közéleti szereplése sok időt elvett a családjától, mindig érezte a család az apai szeretetet.
Az általa képviselt értékrendet sikerült átültetni gyermekeibe is.
Több évtizedes munkája a város fejlődésében is meghatározó volt, igazi a közösség szolgálatára született személyiség, aki megérdemelten kapta meg 2006-ban a Zalaegerszegért díjat.
Őszirózsa Nyugdíjas Klub – Botfa
A botfai városrészben működő Őszirózsa Nyugdíjas Klub 1997. július 19-én alakult.
A közösség Dömötör József és Nagy Lajos kezdeményezésére, Olasz Gyuláné vezetésével jött létre, s hamarosan Zalaegerszeg egyik legaktívabb civil szervezetévé erősödött, a helyi események mellett a városi rendezvényeket is gazdagítva.
A kezdeti 48 fős tagság szinte teljesen kicserélődött, sokukért gyújtanak már gyertyát.
A jelenlegi 39 fős közösségükben nagy becsben tartják a köztük lévő alapítókat: Olasz Gyulánét, Bakos Istvánnét, Csiszár Józsefnét, Simon Lászlónét és Szaller Istvánnét, akik segítségére, tanácsaikra ma is számíthatnak.
Németh Szilveszterné 2018 szeptemberében vette át a klub vezetését Olasz Gyuláné, Ilonka nénitől.
Rendszeres, kiválóan szervezett programjaikkal összefogják a városrész nyugdíjasait. Számukra színvonalas előadásokat szerveznek az egészségügy, a mezőgazdaság, a borászat, valamint a prevenció területén.
Programjaikban fontos szerep jut a hagyomány megőrzésnek. Rendszeresek farsangi, és tollfosztó, idősek napi, karácsonyi összejöveteleik, ahol értékes műsoraikkal a városrész lakosságának is nagy örömet okoznak.
Főzőtudományuk már számos helyen öregbítette Zalaegerszeg jó hírét.
Rendszeresen szerepelnek városunk rendezvényein is.
Különösen igaz ez 2000 óta, amikor megalakult énekkaruk 12 fővel.
Műsoraikban fontos szerep jut a katona daloknak és a népzenének.
Lelkes kirándulók, akik nemcsak Magyarország, de a közeli Szlovénia magyarok lakta vidékére is elvitték színvonalas produkcióikat.
Testvérkapcsolatot ápolnak Bátaszék nyugdíjasaival.
Terveikben még számos újítás szerepel.
Társadalmi-kulturális tevékenységükért 2006-ban Zalaegerszegért díjat kaptak.
Képgaléria:
Kocsisné Koszorús Anikó
Kocsisné Koszorús Anikó a hímzés szeretetét édesanyjának köszönheti, tőle tanulta meg kislánykorában a népművészet szeretetét, azokat a hímző technikákat, amire a későbbi ön- és szakmai képzéseket építhette.
Kocsisné Koszorús Anikó 1973-ban költözött Zalaegerszegre, azonnal bekapcsolódott a Horváth Terézia vezette hímző szakkör munkájába. Őt és Keszei Sándornét országosan kiemelkedő hagyományőrző hímzőt tartja mestereinek és példaképeinek.
1977-től tanulva tanított, 1980-ban kapta meg a „C” kategóriás szakkörvezetői engedélyt.
1978-ban alapított szakkört a Zala Volánnál, ami később a Helyőrségi Művelődési Otthonban működött.
2004 óta a Kézművesek Háza alkotócsoportjaként működik az általa vezetett 28 éves hímző szakkör.
Szakmai, közösségépítő és gyűjtő-feldolgozó munkájának köszönhető, hogy ez a hímző közösség az egész országban ismertté tette a zalai és ezen belül is a Hetés vidéki hímzéseket.
Kutató-gyűjtő munkáját a 80-as években Zobor-alján kezdte, ahová máig rendszerességgel visszajár, szenvedélyesen gyűjti és feldolgozza, szakkörén keresztül továbbtanítja ennek a csodálatos, régies, szálon varrott határon túli magyar hímző kultúrának a hagyományait.
Az 1990-es évek közepétől megyénk a mai Szlovéniába is áthúzódó kistájegységének, Hetés és vidékének hímző kultúráját kutatja és tanítja.
Dr. Kerecsényi Edit etnográfus felkérésére 1999-2000-ben részt vett a Zala Megyei Népművészeti Egyesület kiadásában megjelent, Hetés férfi és női viseletét bemutató két kötetben publikált anyag felgyűjtésében és feldolgozásában.
Majd összeállított egy mintalap gyűjteményt „Hetési női viseleti hímzések a lendvai-, muraszombati-, a zalaegerszegi múzeumok és magángyűjtők anyagából”, melyet a Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület jelentetett meg 2001-ben.
Rendszeresen tanít az egész országban, több helyre hívják a Zobor-aljai és a zalai hímzések tanítására.
Szakkörével együtt rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon.
A Zalaegerszegi Hímző Stúdión kívül szakkört vezet: Zalaistvándon, valamint Szlovénia három magyar településén is (Dobronak, Kapca, Radamos).
Kiemelkedő társadalmi-kulturális tevékenysége, elhivatottsága elismeréseként 2006-ban Zalaegerszegért díjat kapott.
Kárászné dr. Rácz Lídia
Kárászné dr. Rácz Lídia 1973-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Általános Karán szerzett tervezés szakos középiskolai tanári végzettséget, majd 1978-ban a MKKE Népgazdaság Tervezése Tanszéken közgazdaságtudományi doktori címet.
1982-ben elvégezte a MLLE Szociológia szakosítóját, 1986-ban pedig az orosz nyelvvizsgát is letette.
1973-ban pályakezdőként egy évig a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában dolgozott középiskolai tanárként, majd 1974 és 1975 között a Keszthelyi Egyetemi Tangazdaságban üzemgazdasági csoportvezető lett.
1975-től él Zalaegerszegen, nyugdíjazásáig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetében dolgozott, kezdetben tanársegédként, majd adjunktusi, 1991-től pedig docensi minőségben.
Az egykori BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézetében a Közgazdasági Tanszéket vezeti, mikro- és makroökonómia, gazdaságpolitika és nemzetközi gazdaságtan és szociológia előadásokat tartott, gyakorlatokat vezetett.
Szakmai pályafutása mellett egyéb kiemelkedő társadalmi tevékenységet is végzett, végez.
1990-től, 4 cikluson keresztül önkormányzati képviselőként is dolgozott.
Az első ciklusban a Gazdasági Bizottságot vezette, a másodikban 1994-től 1998-ig Zalaegerszeg Megyei Jogú Város gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere volt, a 1998-tól a Költségvetési Albizottságot, majd 2002-től a Pénzügyi Bizottságot irányította.
Emellett számos kiemelkedően közhasznú szervezet kuratóriumának elnöke, ezen kívül tiszteletbeli elnöke egy neves zalaegerszegi sportklubnak is.
1992 és 1995 között a Zalavíz Részvénytársaság Igazgatóságának tagja volt.
1996-tól 2000-ig a Zalaegerszegi Ruhagyár Részvénytársaság Felügyelő Bizottságának tagja, majd egy évig volt a Zala Volán Rt. Igazgatóságának tagja is.
2003. november 6. óta a Zalaerdő Rt. Igazgatóságának tagjaként munkálkodik.
A zalaegerszegi, felsőoktatásban tanulóknak segítséget nyújtó „Hazavárunk” Ösztöndíj névadója.
Kárászné dr. Rácz Lídia ma már közismert, emblematikus személyisége Zalaegerszegnek. Szinte nincs ma olyan számottevő vállalkozás a városban és környékén, amelynek gazdasági menedzsmentje ne tőle tanulta volna a szakma alapjait. Köz- és üzemgazdászok számtalan generációja került ki keze alól.
Céltudatos, felkészült és törekvő, de végtelenül egyenes és kedves egyéniség.
Közéleti tevékenységét az önzetlen tenni akarás, a nyílt és őszinte viták, az elvhűség jellemzi.
Következetesen és szigorúan a takarékos városi gazdaságpolitika híve volt mindig, szerepe alapvetően meghatározó volt a városi kincstár létrehozásában, a költségvetés konszolidálásában.
Jelentős projektek és fejlesztések tervezésének elindítása is a nevéhez fűződik.
Férje villamosmérnök, három gyermek édesanyja és boldog nagymama.
Élete nyitott könyv mindenki előtt.
Kiegyensúlyozott családanyaként, igazi gazdasági szakemberként életútja példaként szolgál.
Társadalmi-oktatási tevékenysége elismeréseként 2006-ban Zalaegerszegért díjat kapott.
Kancsal Miklós
Kancsal Miklós az egykori Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett.
A katonaság után szerezte meg az elektronikai műszerész és a SOEMTROEN szaktechnikusi szakképesítést.
A hetvenes években a KPM-nél dolgozott, ahol több újításban vett részt és az általa kifejlesztett forgalomirányító berendezés a Göcseji úton üzemelt. A berendezés szabadalmat is kapott.
1983-ban ismerte meg a zalaegerszegi toronyórát, ami akkor nem működött. A város vállalatainak segítségével sikerült a régi szerkezetet megjavítania és üzemben tartania a kilencvenes évek végéig. A rudazat a tetőfelújítás miatt megsérült, ezért azt tovább működtetni nem lehetett.
Akkoriban találkozott össze Preisz József zalaegerszegi órásmesterrel, akivel közösen számítógépes vezérlésű órát szereltek a régi toronyba. Az új szerkezet miatt a régi mechanika feleslegessé vált.
El kezdték keresni az órának a megfelelő méltó helyet. Sikerült a város vezetésének figyelmét felkelteni, és az elképzelésük megvalósításához jelentős támogatást szerezni. A város vezetése, a civil szervezetek, az Együtt Zalaegerszegért Egyesület, a helyi művészvilág és a vállalkozók támogatásával 2005. karácsonyára a Hevesi Sándor Színház előtt a régi óraszerkezet méltó helyére került. Tevékenységét társadalmi munkában végezte.
Ezen érdemei elismeréseként 2006-ban Zalaegerszegért díjat kapott.
Borosnyai Sándor
Zalaegerszegre 1968-ban került, két éven át a helyi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, valamint a Csány László Közgazdasági Szakközépiskolában tanított testnevelést.
1969-ben került az egykori Dimitrov, jelenlegi Széchenyi István Szakközépiskolába, ahol nyugdíjazásáig tanított.
Kiemelkedő diáksport eredményei a közül kiemelendő az Országos Diákolimpián röplabda sportágban elért II., III.,V., valamint a labdarúgásban elért V. helyezés. A fentieken túl még több kisebb eredménnyel is büszkélkedhet.
1968-tól 1980-ig a tanítás mellett a ZTE Röplabda csapatának vezetőedzője volt.
A város első NB-I-es csapatának edzőjeként legjobb eredménye az V. helyezés volt, éveken keresztül a vidék legjobb csapata címmel büszkélkedhettek.
Nagy népszerűségnek örvendő csapataival kiemelkedő munkát végzett.
Olyan kiváló röplabdázók sokaságát nevelte, illetve segítette a válogatottbeli szerepléshez, mint Markolt János, Magyar Zoltán, Bokor László, Takács László, Szalai Gábor, Tóth Béla.
1980 és 1989 között utánpótlás csapatok edzőjeként végzett hasznos munkát.
1989-től csak a tanítással foglalkozott és 38 évi munka után 2006. január 4-én vonult nyugdíjba.
Több, mint három évtizeden át Zalaegerszeg sportjában kifejtett magas szintű tevékenységét 2006-ban Zalaegerszegért díjjal ismerte el a város.
Zalaegerszegi Tájékozódási Futó Club
A Zalaegerszegi Tájékozódási Futó Klub 1992. áprilisában alakult a Z. Dózsa SE megszűnő tájfutó szakosztály utódjaként. Az alapító tagok, elsősorban általános és középiskolás korú sportolók és szüleik.
Néhány aktív felnőtt munkájának köszönhetően folyamatosan fejlődött az egyesület.
A 90-es évek közepére 35-40 fős taglétszámmal működő klub elsősorban az utánpótlás korúak között számtalan bajnoki dobogós eredményt ért el.
Három versenyző is helyet kapott a korosztályos válogatott keretben, közülük Sárecz Lajos világbajnoki ezüstérmet szerzett 1995-ben.
A folyamatos fejlődéshez hozzájárult a magas színvonalú szakmai vezetés munkája is. A klub versenyzői számos hazai és külföldi nemzetközi versenyeken képviselték eredményesen Zalaegerszeget.
Eredményességükkel folyamatosan a legjobb 15 tájfutó egyesület között végzett a sportági pontversenyben.
Az elmúlt években elsősorban a felnőtt vonalon szerepelnek kiválóan versenyzőik. Makrai Éva több magyar bajnoki címe mellett a Magyar Válogatott meghatározó tagja, 2005-ben Japánban, 2006-ban Dániában szerepelt kiválóan a Világbajnokságokon.
Vajda Kolos és a felnőtt férfi csapat is bajnoki címekkel és érmekkel örvendeztette meg a zalaegerszegi szurkolókat.
Senior versenyzőik között Bányai Attila és Fehér Ferenc szerzett több bajnoki érmet.
A jelenlegi utánpótlás korú versenyzőik rendszeres edzésekkel és versenyzéssel készülnek a kimagasló eredmények elérésére, melynek eredményeként már egyéni és csapatbajnoki pontokat is szereztek.
Kiemelkedő eredményeik számokban:
Válogatottság:
Sárecz Lajos: 22-szeres ifjúsági válogatott, 5-szörös felnőtt válogatott,
Junior VB 2. hely
Ifjúsági EB 3. és 6. hely
Makrai Éva: 36-szoros felnőtt válogatott
Felnőtt VB egyéni 17. hely (2006.) váltó 13. hely (2007)
Felnőtt VB – 6 döntős eredmény (2005-2007)
Magyar Bajnokságok:
Magyar Bajnok: Makrai Éva (11),
Sárecz Lajos (3), Vajda Kolos (3)
Fehér Ferenc (2), Bányai Attila (2),
Varga Bálint (1), Elmont Bernadett (1), Ursula Kadan (1)
- helyezés: 18 db (13 fő)
- helyezés: 16 db (20 fő)
További 70 pontszerző helyezés.
Az évek során Európa 8 országában több mint 700 tájfutó és utcai futóversenyen képviselték városunkat az egyesület sportolói eredményesen.
A sportág és a futás népszerűsítésére a kezdetektől fogva különböző bemutató versenyeket szerveznek.
Évente 4 tájékozódási verseny mellett társrendezőként működnek közre utcai futóversenyek, triatlon versenyek szervezésében, lebonyolításában. A tájékozódási futást iskolai keretek között is oktatják, a klub edzői testnevelés órákon ismertetik meg a diákokat a tájfutással.
Ma már Diák tájfutás néven egy országos programsorozat sikeres helyszíne Zalaegerszeg, melyben évente 5-6 iskola 1000-1200 diákjával ismertetik meg a tájfutást.
A fenti rendezvényeken az évek során több száz felnőttet, gyermeket vontak be a sportágba, szerettették meg a futást és biztosítottak számukra hasznos szabadidős elfoglaltságot.
A sportág elsajátításához szükséges térképeket is maguk készítik, így Zalaegerszeg város 8 területéről jelentettek meg saját kiadású továbbá 14 Zala megyei területről készítettek és adtak ki tájfutó térképeket.
Hazai és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő versenybírókkal rendelkeznek. A 2001-es Junior Világbajnokság (Miskolc) lebonyolításában vettek részt aktívan, míg a 2002-es Felnőtt Európa Bajnokságnak (Hévíz-Keszthely) szervező bizottságában Vajda László és Fehér Ferenc vállalt nagy szerepet. Ugyanitt a lebonyolításban már 9 ZTC-s versenybíró működött közre magas színvonalon.
1992-től minden esztendőben megrendezik a Zala Kupa nemzetközi tájfutó versenyt.
2006-tól a Fürstenfeldi partner klubbal közösen Közép-Európa legnagyobb versenyének a Thermenland Open-nek szervezői, rendezői, mely három ország ranglista versenye és egyben Világranglista futam is. Kiemelt jelentőséggel bírt, hogy 2009-es Miskolci Világbajnokság szervezőbizottságában két klubtag is dolgozott (Ács Gábor -sajtó referens, Mitró Zoltán –logisztika) és a verseny szakmai lebonyolításához is érkezett több felkérés.
Legsikeresebb évük a 2006-os esztendő volt, ahol 13 bajnoki érmet szereztek.
Ismét a Zalaegerszegi Tájékozódási Futó Club adta az Év női tájfutóját Makrai Éva személyében. A taglétszámuk elérte a 70 főt, új utánpótlás csoport indult. Az egyesületek bajnoki pontversenyében 99 bajnoki ponttal a 6. helyen végeztek.
2007-ben további sikerekkel ünnepelhették az Egyesület 15 éves születésnapját. 8 bajnoki éremmel és 81 ponttal az 2008-ban is a legjobbak között végeztek az egyesületi rangsorban.
A 2007-es Zalaegerszegért díj odaítélésével a Zalaegerszegi Tájékozódási Futó Klub 15 éves Zalaegerszegért, Zalaegerszeg sportjáért tett tevékenységét kívánta megköszönni az önkormányzat.
Kertvárosi Nyugdíjas Klub
A Kertvárosi Nyugdíjas Klub 1986. november 26-án alakult meg, mint öntevékeny szervezet. Szervezeti formáját a mai napig megőrizte – nem alakultak át sem non-profit, sem profit-orientált szervezetté -, működési feltételeit az Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ biztosítja.
A mai napig megőrizték eredeti céljaikat is: a Kertváros nyugdíjasainak értelmes szabadidős tevékenységet, emberhez méltó közösséghez tartozást, egymás és mások segítésének lehetőségét nyújtani.
A több évtizede – ma már több, mint 100 fővel – működő öntevékeny Kertvárosi Nyugdíjas Klub tevékenységi körét felsorolni teljességgel lehetetlenség, de azok az értékek, melyeket megteremtettek Zalaegerszeg városban, méltóak a felsorolásra, mert példamutatóak minden nemzedék számára.
Heti rendszerességgel, megtervezett éves, illetve havi program alapján tartják találkozóikat, ahova eljuttatják azokat az embertársaikat is, akik elhagyatottabbak családjaik részéről, vagy csak egészségi állapotuk akadályozza őket szabad mozgásukban.
Bejárták kirándulásaik alkalmából az országot és a határon túli magyar területeket.
Részt vállalnak jótékonysági tevékenységekben, a Vöröskereszt munkájában, a Kertváros és a város társadalmi-kulturális tevékenységeiben.
Dalkörük megyeszerte híres, kertészeti terménybemutatóikkal és népi iparművészeti, kézműves alkotásaikkal ámulatba ejtik az embert.
Kulturális rendezvények tekintetében, művészeti teljesítményük mellett kiemelkedőt nyújtanak a szervezés, az aktivitás, az elkötelezettség terén is.
A Kertváros élet- és lakókörnyezetének szépítésében, az úgynevezett Tisztasági Napok akciókban, környezetvédelmi programokon ifjakat megszégyenítő energiákkal dolgoznak.
Az Apáczai Csere János Általános Művelődési Központ működésének nélkülözhetetlen szereplői, nélkülük nincs program vagy rendezvény, az ő jelenlétük önmagában nevelő hatású a többcélú intézmény életében: nagyszülői szemmel, óvó-segítő figyelemmel kísérték, segítették a hátrányos helyzetű gimnazista fiatalokat is.
Ahol megjelennek, ott azonnal családias, szerető és élettel teli hangulat tölti be a helyszínt. Csodálatos erőt képviselnek: megtanítanak bennünket mind arra az életbölcsességre, melyet saját – nem könnyű – életútjuk tapasztalataiból adnak át.
Melyek is ezek? Mindenekfelett az életszeretet, életigenlés, a tevékenykedés és a munka szeretete, a felelősségvállalás, a kíváncsiság, a küzdeni tudás, a kitartás, a tanulásra való hajlandóság, a mások segítése, az önzetlenség, az ember tisztelete, az értelmes célok keresése, a hazaszeretet, a lokálpatriotizmus, a közösség szolgálata, a tisztességes helytállás, a nyíltság és becsületesség, valamint a tettrekészség.
E nemes és elévülhetetlen értékek átadásán évek óta fáradhatatlanul munkálkodnak.
A Klub tagjai aktív és példamutató tevékenységükkel járulnak hozzá a településrész és Zalaegerszeg jó hírnevéhez környezetvédelemi-környezetápolási, művészeti és kulturális területen.
Érdemei elismeréseként 2007-ben Zalaegerszegért díjat kapott a klub tagsága.
Besenyő a 2000-es években Alapítvány
A 2000.01.01-jén bejegyzett Alapítvány átfogó tevékenységével mederbe tereli a zalabesenyői civil energiákat és összefogja a helyi közösségeket.
Ez különösen fontos egy olyan városrész – egykor önálló község életében, amelyben egyetlen intézmény sem működik.
Tevékenysége kiterjed a kultúra, a hagyományápolás, a szociális ágazat területére. Munkájukban fontos szerep jut a településrész infrastrukturális fejlesztésének is. Önkormányzati feladatot vállal át a közösségi ház működtetésével.
Az elmúlt esztendők során önkormányzati és ennél is jelentősebb magánerő bevonásával több tízmillió forintos fejlesztést, felújítást valósítottak meg. Tették mindezt ellenszolgáltatás nélkül. Az Alapítványhoz fűződik a Millenniumi Emlékpark kialakítása is.
Működésük keretet biztosít az Ifjúsági Klubnak, a Lányok- Asszonyok Klubnak és a Nyugdíjas Klubnak, valamint a Színjátszó Klubnak is.
Az ifjúsági klub beilleszkedett a közösségi feladatokba. Ők gondoskodnak fontosabb ünnepeink méltó megemlékezéséről. Egy egyre jobban magára találó közösséget láthatunk, melyre az alapítvány is odafigyel.
Kedves színfoltja volt az Alapítványnak a Lányok- Asszonyok Klub magalakulása.
A klub vidám hangulatú összejövetelt rendezett férfinap alkalmából, azóta több kirándulást is szervezett, részt vett a „falunap” programjának kialakításában, szüreti felvonuláson, és már több nagyon jól sikerült jelmezbált is lebonyolított.
A nyugdíjas klub tevékenysége szervezetszerű, havonként tartják összejöveteleiket.
A működésük feltételeihez más szervektől is kapnak segítséget, de adnak is az arra rászorulóknak.
Jól szervezett kirándulásaiknak fő célja volt a történelmi emlékhelyek megismerése (Ópusztaszer, Sopron- Fertőd- Nagycenk).
Társadalmi munkából is jelentősen kiveszik a részüket.
A Besenyő a 2000-es években Alapítvány 2007-es Zalaegerszegért díjával elsősorban nem egy civil szervezetet jutalmazott a közgyűlés, hanem elismerték egy közösség munkáját, amely önmaga fennmaradásáért, közös értékeink megóvásáért és továbbörökítéséért dolgozik.
Szényi Zoltán
Sopronban a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, majd a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán általános iskolai tanári, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészi rajz, szerkesztő- és ábrázoló geometria és művészettörténet szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.
Tanulmányai befejezését követően 1972-ben érkezett Zalaegerszegre, ahol találtak két olyan tanári állást, mely megfelelt a pályakezdéshez.
Édesapja órásmester volt, szakmájának művésze.
Szényi Zoltán ma is azt vallja , hogy mindenki a maga területén művészi fokon űzheti azt amit csinál, legyen bármi is a szakmája. Az órásmester édesapa azonban minden hétvégén elővette a vázlatfüzetét és rajzolt, festett , így Szényi Zoltán tulajdonképpen órák és festékek között élte gyermekkorát, ami azt eredményezte, hogy az ő életéből sem maradt ki egyik mesterség sem.
1972-től 1997-ig a Dr. Hamburger Jenő majd a Landorhegyi Általános Iskola tanára, munkaközösség vezető, osztályfőnök, a közalkalmazotti tanács elnöke, majd igazgató helyettes lett.
Tanárként igyekezett mindig „dizájner” is lenni, szépítette a környezetet, színesedett általa 25 éven át a Hamburger Iskola.
1992-től 2002-ig Megyei Szaktanácsadó, 1978-tól 2002-ig a Képzőművészeti Stúdiót vezette az MMIK-ban.
1990-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
25 éves általános iskolai oktató-nevelő munka után mondott igent 1997-ben a Zrínyi Miklós Gimnázium felkérésére.
A gimnáziumban eltöltött 10 év alatt tanítványai közül sokan nevezhetik mesterüknek , hiszen nagyon sok tanulót készített fel különböző, rajzhoz kötődő, képzésre. Dekoratőrök, rajtanárok, képző és iparművészek, kert és tájtervező mérnökök, építészek, formatervezők, amatőr alkotók rendszeresen részt vettek, mind egykori tanítványok, az iskola folyosógalériájának kiállításain.
A folyosógaléria házigazdájaként évente több kiállítást szervezett. Véleményével segítette az intézmény belső tereinek kialakítását.
Alkotásaival 1975. óta szerepel önálló és csoportos kiállításokon.
Önálló kiállítással szerepelt Zalaegerszegen, Sárváron Szekszárdon, Lendván és Grácban. Csoportos kiállítással az ország számos helyén túl Varasdon, Lendván, Krosnóban szerepelt nagy sikerrel.
1990 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Alkotómunkáját több alkalommal díjazták (pl: Pedagógus Képzőművészetek tárlata, Soproni őszi tárlat).
Műveit a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a lendvai Múzeum Galéria, a sellyei Ormánsági Múzeum őrzi.
Általános iskolai tapasztalata nagy segítséget jelentett a nyolc évfolyamos képzés bevezetése során.
Osztályfőnökként és szaktanárként is elismerés kísérte munkáját, mind a tanítványok mind a szülők részéről.
Oktató-nevelő munkája mellett művészi tevékenysége is több alkalommal részesült elismerésben.
Tagja volt a „szivárvány” TV vetélkedő zalaegerszegi csapatának 1985-ben.
1999-ben Zalaegerszeg Kultúrájáért kitüntetést kapott.
A képzőművészet területén kifejtett évtizedes alkotómunkájáért, az ifjúság vizuális nevelésében betöltött szerepéért, környezeti kultúrájának kimagasló, példamutató ápolásáért 2007-ben Zalaegerszegért díjat kapott.