Csapó Béla
1918. december 19-én, az akkor még Magyarországhoz tartozó Zágrábban született. Apja cipész majd később vasúti altiszt volt, édesanyja 3 gyermeket nevelt.
1920-ban a Trianoni békeszerződés miatt kiutasították a családot Zágrábból, és Tapolcára kerültek, itt végezte a 4 elemi és 4 polgári évfolyamot.
Édesapja nyugdíjazása után 1933-ban Pápára költöztek. A pápai Tanítóképzőben 5 év tanulmány után jeles bizonyítvánnyal szerzett képesítést.
1938-ban, az iskola befejezése után azonnal állást kapott a Mezőgazdasági Szakiskolában, mint irodai kisegítő, de emellett közismereti tantárgyakat is tanított.
1940 őszén a földművelődési miniszter tiszteletdíjas tanítóvá nevezte ki ideiglenes minőségben. Még ebben az évben decemberben tényleges katonai szolgálatra, Körmendre hívták be. Távbeszélő és rádiós kiképzést kapott.
A mezőgazdasági miniszter még a katonai szolgálat alatt, 1941-ben ideiglenes minőségű magyar királyi helyettes tanítóvá, majd 1942-ben végleges tanítóvá nevezte ki.
1943 októberében szerelt le tartalékos zászlósként, majd az Észak-Komáromi Téli Gazdasági Iskolába helyezték tanítani.
1944 januárjában katonai szolgálatra hívták be a 35/ll. zászlóaljhoz távbeszélő szakaszparancsnoknak. Rádiósként részt vett a tatárhágói, makói, seregélyesi, inkei, iharosberényi és nagykanizsai harcokban.
1945 márciusában a visszavonuláskor többen is megszöktek, amiért Vitéz Kuty László százados őt tartotta felelősnek, ezért dühében rálőtt és jobb karján megsebesítette. Ezek után lefokozták honvédnek és a landsuti hadikórházba került.
Május közepén sok, alig gyógyult társával együtt a régensburgi USA hadifogolytáborba szállították, majd innen Saal an der Dunauba. Ez 1945 októberében megszűnt, ezért menetlevéllel elbocsátották. Karácsonyra ért haza Pápára.
Az Igazoló Bizottság büntetlennek találta, ezért állást kapott a Zalaegerszegi Téli Gazdasági Iskolában, ahol 14-18 éves diákoknak közismereti tárgyakat tanított.
1947-ben az iskola megszűnése miatt a Petőfi Sándor Általános Iskolába helyezték. Mivel az iskolában testnevelő tanár nem volt, ezért elsőként elvállalta a fiúk testedzését. 1953-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán testnevelő tanári vizsgát tett jeles eredménnyel, és megszerezte a kézilabda segédedzői bizonyítványt, így már tanári kinevezést kaphatott.
Politechnika tantárgy oktatását is elvállalta iskolájában, ezért 1965-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán jeles eredménnyel államvizsgázott ebből a tárgyból is. Az első képesített gyakorlati foglalkozást oktatók voltak ők akkor az országban.
Az iskolában elsőként vezette be a kézilabda oktatást. Eleinte iskolán belül voltak a mérkőzések, később a szombathelyi iskolásokkal játszottak. 1953-ban a megyében elsőként megalakult Ruhagyár női kézilabda csapatának lett az edzője.
1960-ban a határőrség első férfi kézilabda csapatának, a Dózsának lett az edzője. Eleinte kosarasok és testnevelő tanárok, később már csak sorkatonák játszottak bent. 1962-ben a csapat bejutott az NB ll-be.
Ugyancsak 1960-ban alakították meg Lőrincz Istvánnal a Zala megyei Kézilabda Szövetséget, melynek 3 évig volt az elnöke. Később a Honvéd SE-nek, a ZTE-nek volt edzője.
Elvégezte a kézilabda és atlétika bírói, illetve az atlétikai segédedzői tanfolyamot.
A háború előtt megszerzett távbeszélő és rádiós tudásának köszönhetően a Magyar Honvédelmi Szövetségen belül megalakult a civil rádióamatőr Városi Rádiós Klub, melynek elnöke volt 1954 és 1976 közt. Az iskolában is létrehozta az első rádiós szakkört. A műszaki érdeklődésű gyerekek élvezték, így sok fiatallal megszerettette az elektrotechnikát.
1976-ban „Az oktatásügy kiváló dolgozója” címmel ismerték el a munkáját.
1980-ban nyugdíjba vonult, de ezt követően még az Ady Endre Általános Iskolában másfél évig, majd az Eötvös Általános Iskolában fél évig helyettesített. Nyugdíjasként napközis tanár volt még 2 éven keresztül a Petőfi Iskolában is.
Pedagógusi munkásságát elismerések, emlék-diplomák sokasága dicsérik:
1988 – Arany díszoklevél
1998 – Gyémánt díszoklevél
2003 – Vas díszoklevél
2008 – Rubin díszoklevél
2013 – Gránit diploma
Pedagógusi munkáját, szakmai tevékenységét 2014-ben Zalaegerszegért díjjal jutalmazta az önkormányzat.
Még a kilencvenes éveiben is aktív volt, szeretett barkácsolni, verset írni, illetve verseit összerendezgetni.
2016-ban, 98 éves korában hunyt el.
Képgaléria:
Videógaléria:
Látásfogyatékosok Zalaegerszegi Kistérségi Egyesülete
Az egyesület 2005-ben alakult, mint közhasznú szervezet.
A kiemelten közhasznú szervezet a zalaegerszegi és a város vonzáskörzetében élő látásfogyatékosok érdekképviseletét látja el, segíti társadalmi, munkaerő piaci integrációjukat, továbbá jogaik és esélyegyenlőségük érvényesítésében is támogatja a látássérülteket.
Az egyesület számos egyéb területen is jelen van a látási fogyatékossággal élők mindennapjaiban, elősegíti képzésüket és foglalkoztatásukat, segítséget nyújt a hivatalos ügyek intézésében, gondoskodik a hétköznapokban nehezebben boldoguló látássérültekről, továbbá felvilágosító, ismeretterjesztő előadásokat, kulturális programokat szervez részükre.
Az egyesület mára már korszerű tárgyi eszközökkel és segítőkész, képzett személyzettel rendelkező egyesületté nőtte ki magát.
Minden hónap első péntekén immár közel 100 egyesületi tag gyűlik össze, hogy értesüljön a szervezet munkájáról, a tervezett programokról.
Személyes ügyfélfogadásra pedig minden héten szerdán 9 és 11 óra között van lehetőség az egyesület irodájában.
Egészségnevelési, felvilágosító, közösségteremtő tevékenységéért, a látássérültek támogatásáért, segítéséért végzett áldozatos munkájáért az egyesület 2015-ben Zalaegerszegért díjat kapott.
Az egyesület munkáját 5 fős elnökség irányítja, melynek tagjai:
Elnök: Choma Balázs
Elnökhelyettes: Szommer Mária
Elnökségi tagok: Góczán István, Horváth István,Takács Gábor
Póttagok: Balázsy István, Kincsesné Laczó Valéria
Képgaléria:
Videógaléria:
Vincze Gyula
(Felsőoszkó, 1927. február 21. – Zalaegerszeg, 2021. )
Vincze Gyula Felsőoszkón született 1927. február 21-én.
1949-ben a kőszegi Állami Liceum és Tanítóképző Intézetben kapta kézhez Népiskolai Tanítói Oklevelét.
Pedagógus tevékenységét a Lenti Körzeti Általános Iskolában kezdte. Később a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanári oklevelet szerzett.
Pedagógus pályafutásának főbb állomáshelyei a Petőfi Sándor Általános Iskola, a József Attila Általános Iskola, ahol igazgatóhelyettesként tevékenykedett.
Alapító tagja a zalaegerszegi Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakmunkásképző Iskolának, amelynek vezetésére 1956-ban kapott megbízást. 1987-ben vonult nyugdíjba a Báthory István Szakképző Iskola címzetes igazgatójaként.
Szívügyének tekintette a kereskedelmi és vendéglátó-ipari képzés fejlesztését, az oktatás színvonalának emelését, megszilárdulását.
1981-ben kitartó munkájának köszönhetően az iskola új épületbe, a mai helyére, a Páterdombi városrészbe költözhetett. A személyi és tárgyi feltételek átgondolt bővítésének eredményeként lehetővé vált, hogy 1983 szeptemberében elinduljon a kereskedelmi szakközépiskolai képzés nappali és levelező tagozaton egyaránt.
A színvonalas oktatómunkának köszönhetően 1983-ban az irányítása alatt működő iskola rendezhette meg a Szakma Kiváló Tanulója Verseny országos döntőjét.
Gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a szakképzésben érdekelt vállalatokkal, intézményekkel, társadalmi szervezetekkel.
Legfőbb célja volt, hogy a vezetése alatt álló iskolából megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakemberek kerüljenek az életbe.
Egész élete, tevékenysége összenőtt a város érdekében végzett kereskedelmi és vendéglátó-ipari képzéssel.
A nevelő-oktató munka feltételeinek biztosítása érdekében fáradságot nem kímélve dolgozott. Mindent megtett annak érdekében, hogy Zalaegerszeg városában nívós szakemberképzés jöjjön létre.
Vezetői feladatait sokoldalú társadalmi és szakszervezeti munkája mellett elkötelezettséggel végezte. Széles látókörű, jó pedagógia érzékkel és vezetőkészséggel rendelkező személy, aki folyamatos továbbképzéssel és önképzéssel bővítette tudását.
Nemcsak a diákok, hanem kollégái körében, a tantestületben is népszerűségnek örvendett. Megnyerő kellemes modorú személyiség, aki minden alkalmat felhasznált a gyermekek helyes szellemű nevelésére.
Gazdag szakmai, pedagógiai tapasztalatainak birtokában, széleskörű kapcsolatrendszerének köszönhetően, céltudatosan segítette elő a kereskedelmi és vendéglátó-ipari iskola megerősödését Zalaegerszeg város életében.
Kiváló pedagógusi és intézményvezetői szakmai munkáját 2015-ben Zalaegerszegért díjjal ismerték el.
2021-ben, 94 éves korában hunyt el. Személyét a mai napig tisztelet és megbecsülés övezi.
Képgaléria:
Videógaléria:
Dr. Tóth Zoltán
Dr. Tóth Zoltán 1948-ban született Pécsett.
Orvosi diplomáját 1973-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte, ezután a Zala Megyei Kórház Patológiai Osztályán helyezkedett el.
Patológia szakvizsgáját 1976-ban abszolválta.
1989-től a Zala Megyei Kórház Patológiai Osztályának főorvosává, 2005-től osztályvezető főorvosává nevezték ki.
A tudományos munkában aktívan vesz részt, több magyar és angol nyelvű szakmai publikáció, kutatás fűződik a nevéhez.
A Patológiai Osztályon a ’90-es években tagja volt annak a munkacsoportnak, amely a Bécsi Virológiai Központ vezetésével szerepet játszott a kullancscsípés elleni oltóanyag tesztelésében és kifejlesztésében.
A tanulást fontosnak tartva, 2003-ban cytopathológia szakvizsgát tett.
2005-től rendszeresen bemutatja az osztály munkáját a Pécsi Tudományegyetem Immunhisztokémiai Továbbképző Tanfolyamán, amelynek állandó előadója.
Kiemelkedő orvosi munkássága a Zala Megyei Kórház Patológiai Osztályához köti, ahol már több, mint 4 évtizede dolgozik, mint általános patológus.
Kedvenc szakterülete a vérképzőszervi betegségekkel foglalkozó tudományág.
Érdemei elismeréseként Dr. Tóth Zoltán osztályvezető főorvos 2015-ben Zalaegerszegért díjat kapott.
Képgaléria:
Videógaléria:
Tóth János
A Zalaegerszegen található Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum a világ más részein, szakmai körökben előkelő helyen jegyzett intézmény.
Vezetője 2020-ig Tóth János volt, aki a műszaki tudománytörténet berkeiben kiváló kutatóként, tudósként, intézetvezetőként közismert ember.
Tudományos témájú cikkeinek, közleményeinek száma mintegy 120, tudományos tárgyú előadásai száma 130, és a könyvek száma, amelyekben szerzőként, lektorként közreműködött a harmincat is meghaladja. 2014-ben jelent meg 50. számozott kiadványuk, Dr. Izsó István: A magyar bányászat kronológiája, 1000-2000.
Tóth János Erdélyből áttelepült család gyermekeként 1948-ban született Pusztaszentlászlón. Középiskolai tanulmányait Esztergomban, az ottani ferences gimnáziumban kezdte meg és a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban fejezte be. Gépészmérnöki tanulmányainak befejezése után – 1969-től – a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál műszaki tervezési és szabványosítási feladatokat látott el.
1975-ben került az 1969-ben megalapított Magyar Olajipari Múzeumba (MOIM), ahol 1985-től igazgatóként dolgozik. Olajipari és múzeumi tevékenysége során volt alkalma megismerni az energiaipart és a hazai, illetve európai műszaki múzeumokat.
Az Országos Múzeumi Tanács tagjaként, múzeumi szakfelügyelőként, a Regionális Közkincs Bizottság tagjaként is tevékenykedik.
Elkötelezett kulturális örökségünk védelmében. Vezetője az OMBKE történeti bizottságának és tagja a Közép-európai Ipari Örökség – nemzetközi – Egyesület elnökségének.
Emellett még több iparági, múzeumi és tudományos szakmai szervezetnek volt, vagy jelenleg is tagja, tisztségviselője: Kulturális Szövetség, Pulszky Társaság, Magyar Múzeumi Történész Társulat, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Magyarhoni Földtani Társulat, VEAB, PAB, MAB, Európai Ipari Örökség Útja Egyesület, Közép-európai Vaskultúra Útja Egyesület, MUT (Közép-európai Technikai Múzeumok Egyesülete), EMT (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság).
Ezenkívül, néhány más civil szervezet, alapítvány tagjaként segítette, segíti a magyar és egyetemes – ipari – kulturális örökségvédelemi tevékenységet.
Foglalkozik a bányászat, kohászat és öntészet múltjával, jelenével.
A Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum irányításával működtet egy 220 km-es olajipari kultúrutat Horvátország-Szlovénia-Magyarország határ menti területén „Olajipari emlékhelyek Zala-Mura térségben” címmel. Részt vesznek az európai vaskultúra útja hazai és kelet-európai bővítésében.
Eredményesen együttműködnek több európai, olajipari, bányászati és műszaki múzeummal. Részt vesznek az Energiamúzeumok Nemzetközi Fóruma munkájában.
Jelentős szerepe van abban, hogy hazánkban a MOGIM rendelkezik a legjelentősebb Szent Borbála gyűjteménnyel (képzőművészeti alkotások, szakirodalom).
Tevékeny közreműködésével a MOGIM 2003-ban Kapnikbányán a helyi és nagybányai szakemberekkel, valamint az OMBKE-vel, a Miskolci Egyetemmel együttműködve elkészítette Born Ignác és Papp Simon emléktábláját.
Irányításával a MOGIM jelentős ipartörténeti múzeummá növekedett, tevékenysége így már nem csak az olajipar, hanem a gázipar, valamint a vízbányászat, a geotermikus energiák kutatástörténetére is kiterjed.
Technikai gyűjteményeiben megtalálható érdekességek, többek között öntöttvas kályhák, világítási, tűzvédelmi eszközök, korabeli rádiókészülékek vagy az állandó vasútmodell kiállítás is.
Természetesen az olajiparhoz kapcsolódó gyűjtemény nemcsak hazai, hanem nemzetközileg is egyedülálló emlékanyag a hazai kőolajipar múltjáról és közelmúltjáról. 2013-ban megnyílt ásványtárlata is.
Tóth János igazgatóként törekedett a múzeum szakterületein dolgozó, sokszor világhírű kutatók, tudósok tudományos munkásságának dokumentált gyűjtésére, illetve az említettek arcmásainak neves képzőművészek általi megjelenítésére. A szoborparkban közel 20 tudós mellszobra látható, amelyek felavatására általában kiállítás és tudományos emlékülés keretében kerül sor.
A múzeum széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, és például a Kántás szobor avatásán a Leoben-i Bányászati Egyetem munkatársai, professzorai vettek részt.
A MOGIM 2011-ben nyitott a legfiatalabb generáció felé is, részben a vasútmodell kiállítás megnyitásával, másrészt egy színvonalas játszótér kialakításával várja legfiatalabb látogatókat is. Emellett gyarapította közlekedés történeti, illetve olajipari gyűjteményét.
Zalai Közgyűjteményi Napok keretében évente tartanak tudományos előadásokat, szakmai ismertetőket.
Zalaegerszeg – az elmúlt években sok esetben nehéz viszonyok között működő – sikeres és gyarapodó múzeuma az egyébként alapítványi formában fenntartott és működtetett Magyar Olajipari Múzeum 2013-ban nevet változtatott és Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumként működik tovább.
A Lakitelki Népfőiskolai Alapítvány Elnöke és a Magyar Országgyűlés Alelnöke, Lezsák Sándor javaslatára és a megnyitón való személyes közreműködésével 2013 őszén – a Lakiteleki Népfőiskolával együttműködve – elindították a Papp Simon Népfőiskola Tagozatot.
Számos hazai- és külföldi előadó tartott már ennek keretében nagy érdeklődést kiváltó előadást Zalaegerszegen.
Tovább folytatják a „Külföldön élő magyarok” előadássorozatot is, melyben egy-egy geológus, olajmérnök, orvos és más szakember mondja el élettörténetét, munkásságát.
Ennek az intézménynek egykori irányítójaként, tudományos kutatójaként, kultúrtörténészként, a zalai ipartörténet feltárójaként, publikálójaként, képzőművészeti mecénásaként Tóth János 2015-ben kiérdemelte a Zalaegerszegért díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Szabó Vilmos
Szabó Vilmos evangélikus lelkész a Komárom megyei Bokodról, földműves családból származik.
Az evangélikus hit, a gyülekezethez való kötődés, az elfogadás szellemisége már gyermekkorának éveit meghatározta. Viszonylag korán, 10-12 évesen már eldöntötte, hogy mások segítésének szenteli életét.
Általános iskolát szülőfalujában végezte, majd a család döntésére Tatára, a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Technikumba került. Nagyszerű tanárainak emlékét mai napig szívesen idézi fel.
Kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően 1971-ben az Evangélikus Teológiai Akadémián tanult tovább. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Piri Zsuzsannával, akivel már az első évben egymásra találtak és a lelki szolgálat különféle állomásait együtt járták végig. Segítő munkájukat Galgagután és Balassagyarmaton segédlelkészként kezdték.
A lelkészképesítő vizsga letétele után Tabon az első „bázis” gyülekezet megszervezését kapták feladatul. Tíz itt eltöltött szolgálati év után a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközségben folytatták pásztori tevékenységüket.
Az egyházi elnökség az 1999-ben újonnan épült révfülöpi Oktatási Központ igazgatójának nevezte ki Szabó Vilmost, amelyet két évig irányított.
A zalaegerszegi evangélikus gyülekezet 2001-ben választotta lelkészéül, felesége pedig a közeli Pusztaszentlászló lelkipásztora lett.
Szabó Vilmos Zalaegerszegen töltött 14 éve alatt a helyi gyülekezet vallásos élete színesedett, az általuk használt épület és annak környéke is megújult.
A várossal jó kapcsolatot alakítottak ki, számos világi eseményen vettek részt.
Bár a zalaegerszegi közösség gyökértelennek számít, hiszen nincsenek ősi evangélikus családok, mára már közel 1000 tag tartozik a gyülekezetbe.
A hívek lelki gyarapodásának, hitbéli erősödésének támogatása, az egyházkerületbe tartozó gyermekek és fiatalok oktatása, a lelkigondozás az elhivatott lelkész feladatai közé tartozik. Szabó Vilmos mindezek mellett egy olyan erős, összetartó közösséget hozott létre Zalaegerszegen, amely a mindennapi vallásgyakorlaton, az istentiszteleteken túl számos egyéb alkalmat keres és teremt egymás segítésére, helyi hagyományaik ápolására.
Mindezen érdemek elismeréséül 2015-ben Zalaegerszegért díjjal jutalmazta a városvezetés.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pintér László
Pintér László 1962-ben érettségizett Körmenden.
Középiskolásként még erdőmérnök szeretett volna lenni, de matematika tanára tanácsára végül a pedagógusi pályát választotta.
Az eredményes, sikerekkel tarkított évek bizonyítják, hogy jól döntött.
A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Ezután a vasvári gimnáziumban kezdett dolgozni.
1971-ben a Ganz Ábrahám Szakközépiskolában kapott állást, ahol 2006 szeptemberéig dolgozott, majd 35 év tanítás után nyugdíjba vonult.
Az eltelt esztendők alatt rengeteg diákkal dolgozott, és mintegy 12–13 osztály osztályfőnöki feladatait is ellátta.
2006-ban Aranykatedra emlékplakettet kapott, mely óriási elismerésnek számít, az arra érdemes nyugdíjba vonuló pedagógusnak ítéli oda az oktatási és kulturális miniszter.
Az iskolában végzett munka mellett a megyében éveken keresztül aktívan kivette részét a megyei matematikaversenyek lebonyolításában.
A tanári munka roppant nehéz mesterség. A fiatal, pályakezdő kollégáknak mindig azt tanácsolta, hogy csak akkor lesz örömük az oktatásban, ha szorosan kötődnek a gyerekekhez, és szeretik a saját tantárgyukat. Ő is így tett, hisz a matematikát a fiatalok többsége nem kedveli, ezért mindig sikerélmény volt számára, ha tanítványai szépen szerepeltek az érettségin, vagy éppen jól megírtak egy dolgozatot.
Nyugdíjas pedagógusként pillanatnyilag sem unatkozik, rengeteg időt tölt az unokáival.
Gyakran jár kirándulni, melyhez kiváló kellék az iskola matematika-fizika munkaközösségétől ajándékba kapott távcső és hátizsák. Természetjáró emberként imád gombászni is.
A matematikától sem szakadt el, több középiskolásnak, főiskolásnak próbál meg útmutatást adni a matematika útvesztőiben.
Pintér László tanári pályája alatt több száz diák mélyült el keze alatt a matematika, valamint a fizika rejtelmeiben.
Több évtizedes pedagógusi munkája, több generáció oktatásáért-nevelésért végzett áldozatos tevékenysége elismeréseként érdemes volt 2015-ben a Zalaegerszegért díjra.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pesti Lászlóné
Pesti Lászlóné általános iskolai tanulmányait Söjtörön végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett, s 8 éven át a zalaegerszegi Zeneiskolában is tanult.
A pedagógusi pálya iránti érdeklődése, vonzódása ekkor alakult ki, felvették a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakára. Családi okok miatt – idős szüleit gondozta -, levelezőn folytatta tanulmányait, s a szülőfalujához közeli Pusztamagyaródon kezdett el tanítani.
Egy frissen végzett középiskolás, levelezőn tanuló főiskolás számára komoly kihívást, próbatételt jelentett a többféle tantárgy tanítása, szakkörök vezetése, a vöröskeresztes, szakszervezetis és csapatvezetői munka.
Időközben férjhez ment, gyermeke született, ezért egy rövid ideig megszakította a pécsi tanulmányait, 1975-ben aztán a szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár-magyar szakán újra kezdte a tanulást, és 1979-ben főiskolai diplomát kapott.
Ezt követően még 2 évig oktatta, nevelte a pusztamagyaródi gyerekeket, majd 1981-ben családjával együtt Zalaegerszegre költözött.
Az új otthon új munkahelyet is jelentett. A bővülő, épülő kertvárosi lakótelep szívében működő Népköztársaság úti Általános Iskolában tanított.
Pedagógusi pályafutásának legnagyobb részét a könyvtárban, vagyis a „tudás szentélyében” töltötte. Ezen éveken át még csak egy kicsi terem volt, de a könyvek, kiadványok száma egyre gyarapodott, s a könyvtárt a kolléganő segítségével sikerült méltó helyre költöztetni.
A tanulók mellett segítette a különböző végzettségű, érdeklődésű tanítókat, tanárokat is a kutatómunkájukban, biztosította számukra az érdeklődésüknek megfelelő hátteret, s tartott igényes könyvtári órákat.
Általános és középiskolai tanulmányai óta vonzódott a művészetek – dráma, színjátszás, versmondás, képzőművészetek – iránt. Könyvtárosi feladatai mellett először a diákok egy szűkebb, majd egyre nagyobb körét nyerte meg személyes varázsával, kisugárzásával a számára oly kedves irodalomnak.
A tananyag átadásán kívül a szép magyar beszédre, a kifejező előadásmódra, a magabiztos fellépésre, az érzelmek megjelenítésére serkentette tanítványait. Kollégái segítségével egyre több tehetséget fedezett és karolt fel.
Az iskolai könyvtár a „Szép magyar beszéd” városi vetélkedőinek otthonává vált, ahova évről évre érkeztek diákok a megmérettetésekre.
Vers- és mesemondások alkalmával alsósoknak és felsősöknek egyaránt lehetőséget biztosított anyanyelvünk ápolására. Kisugárzása hatott pedagógus kollégáira, s a fogékony tanulókra.
Az irodalom szeretete a művészetek egy másik ágával is szoros kapcsolatot jelentett: intézményünk tanulóinak éveken át színjátszó szakkört szervezett, ahol a felsős diákok olyan tudásra tettek szert, amit helyi és városi ünnepélyeken is megcsodálhattak a felnőttek. Az Eötvös iskola jó hírét e fellépések is öregbítették.
Sok-sok tanítványa emlékezik hálával erre az időszakra. Színész, riporter, jogász, mérnök, pedagógus, közgazdász, s még számtalan más szakma képviselője állítja, hogy a jó fellépéshez ezen évek is hozzájárultak.
Könyvtárosi feladatai mellett 1984-től több közösségnek volt osztályfőnöke. Tanítványai megtapasztalhatták, érezhették, hogy osztályfőnökük értük van.
Karizmatikus személyisége, határozott fellépése, világos értékrendje, bölcsessége, empatikus képessége s jó szíve segített abban, hogy minden osztálya remek közösséggé vált. Vele szót értettek a különböző képességű, hátterű, viselkedési kultúrájú diákok és szülők is. Hozzá bátran fordulhattak gondjaikkal, bánatukkal, örömükkel.
Művészi vénája a műsorok rendezésében mutatkozott meg a legjobban. Évtizedeken át az iskolai ünnepélyek, legyen az tanévnyitó, tanévzáró, ballagás, emlékezetes évfordulók, nemzeti ünnepek, megemlékezések felelős gazdája, segítője, támogatója volt.
A magyar hagyományok tisztelete, a nemzeti jelképek használata, a jó szokások kialakítása mellett sok új ötlettel újította meg a rendezvényeket. Mintát mutatott diáknak, szülőnek, kollégának egyaránt.
2009-ben a Csány László szobránál március 15-én bemutatott Szabadság, szerelem című műsor után az iskola nevelőtestülete „Zalaegerszegért” Díjat kapott.
Érdemei elismeréseként 2015-ben Pesti Lászlóné, maga is Zalaegerszegért díjat kapott.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kovács József
Kovács József 1967-ben középiskolai testnevelő tanárként végzett a Magyar Testnevelési Főiskolán.
1967. augusztus 16-tól 1974. augusztus 15-ig Keszthelyen a Szendrey Júlia Általános Iskolában tanított, majd 1974. augusztus 16-án határozott idejű kinevezést kapott a zalaegerszegi Kilián György Általános Iskolában, mely egy év múlva határozatlan idejűvé módosult.
1967. március 18-ig, nyugdíjba vonulásáig ugyanott – Kilián György, a név változása után Liszt Ferenc, majd Kertvárosi Általános Iskolában – dolgozott.
Zalaegerszegre kerülésekor kezdte meg munkáját Zalaegerszeg röplabda utánpótlásának nevelésében. Elsőként több játékost is magával csábított Keszthelyről illetve integrálta az itteni játékosokat.
Munkája azóta is tart Zalaegerszeg röplabda utánpótlásának nevelésében tehát több mint 40 éve a zalaegerszegi röplabda utánpótlás motorja.
Neki köszönhetünk megszámolhatatlan utánpótlás válogatottat, akik közül később felnőtt válogatott vagy akár BL játékosok is kikerültek. Ezzel is öregbítve Zalaegerszeg hírnevét az országban és a világban.
Mindemellett folyamatosan részt vett csapataival – volt, hogy korosztályonként többel is – regionális, országos és nemzetközi versenyeken vagy zalaegerszegi vagy az iskola színeiben.
Szerencsére még mindig aktív és a következő generációkat neveli fel, akikből talán a jövő híres zalaegerszegi játékosai válhatnak.
Mindezen ismérvek alapján, valamint sportszakmai teljesítménye elismeréseként Kovács József méltán kapta meg 2015-ben a Zalaegerszegért díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kiss Bódog Zoltán
Kiss Bódog Zoltán 1943. december 17-én Szombathelyen született.
Középfokú tanulmányait a pápai Türr István Gimnáziumban folytatta.
A Keszthelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban kiváló eredménnyel növényvédő üzemmérnökként végzett.
Szakmai ismereteit a Budapesti Kertészeti Egyetemen, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen bővítette, ahol általános kertészmérnöki és vállalat-gazdálkodás szakmérnöki diplomát szerzett.
Először a Baki Állami Tangazdaságban helyezkedett el üzemmérnökként, majd a Zala Megyei Növényvédő Állomás felügyelője és laborvezetője volt.
Később az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Zala Megyei Kirendeltségen kertészeti felügyelőként, majd kirendeltség vezetőként dolgozott.
1991-től 2002-ig a Zala Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője volt.
A rendszerváltás elkötelezett híveként, szaktudása, több évtizedes vezetői gyakorlata, a lakosság széleskörű támogatása, elismertsége révén a 2002-es önkormányzati választáson a Zala Megyei közgyűlés elnökévé választották, amelynek 2010-ig volt a tagja.
Számos teendője mellett a Nyugat-Dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács, a West-Panon EU Régió, az Alpok-Adria EU Közösség, a Szlovén-Magyar Határmenti Régió, a Magyar-Horvát Határmenti Régió irányítását, koordinálását is ellátta, továbbá tagja volt a Balaton Fejlesztési Tanácsnak is.
Munkásságához több jelentős kezdeményezés, közlekedési, intézményi fejlesztés kötődik, többek között az M-9-es közútfejlesztési projekt, az ISPA hulladékgazdálkodási program, valamint a kórházak modernizálása.
Jelenleg is több társadalmi szervezet munkájának aktív részese, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Zala megyei elnökeként – édesapja meghurcolása miatt személyes indíttatásból is – szívén viseli a politikai foglyok, elítéltek, kitelepítettek emlékének ápolását.
A Magyarok Világszövetségének elhivatott tagjaként részt vesz a magyarság közös értekeinek megőrzésében, védelmében, míg a Somogy-Zala Evangélikus Egyházmegye világi jegyzőjeként a keresztény értékeket elismertetését képviseli.
Mindezek alapján Kiss Bódog Zoltán méltán kaphatta meg 2015-ben a Zalaegerszegért díjat.
Életműve és elhivatott munkája elismerésként pedig 2022-ben Magyar Ezüst Érdemkereszt állami kitüntetést kapott.
