Németh Istvánné
Németh Istvánné elemi iskoláit az 5. osztályig Pókaszepetken járta, a 6. osztálytól már a Notre Dame Leánynevelő Intézetben folytatta tanulmányait.
Mire Tanítóképzőbe mehetett volna a Zárdát már kezdték ellehetetleníteni, majd bezárni és a nővérek már nem taníthattak.
A Zárdában elvégezte a Mezőgazdasági Szakiskolát, tekintettel a háborús helyzetre szüleinél dolgozott.
A háború után a „Pókaszepetki Közjegyzői Irodában kapott állást, írnokként.
Később Zalaegerszegen a Polgármesteri Hivatalban dolgozott.
Időközben politológusi képesítést szerzett.
Ezután a Kisipari Szövetkezetek gazdasági pénzügyi főosztályán illetve az Építőipari Vállalat Műszaki Főosztályán dolgozott.
Nyugdíjas éveiben több ideje révén történelmi felelősséget érzett a Notre Dame egykori iskolája iránt.
Nagynénje Kurucz Mária, Katalin nővér a Rend Főnöke őrizte az iskola iratait. Rátalált azokra a fontos és sorsdöntő iratokra, melynek alapján tudta, hogy nyert ügye van.
Felvette a kapcsolatot többek között Habsburg Ottóval, Dr. Antall Józseffel, valamint Habsburg Mihály főherceggel aki a magyarországi Mindszenty Alapítvány fővédnöke, és nagyon sokat segített.
1992-ben a Zala Megyei Bíróság bejegyezte az Alapítványt, melyben alapító lett.
1993-ban felavatásra került a Zalaegerszegi Miasszonyunk Nővérek Mindszenty Általános Iskola és Gimnázium.
Óriási szerepet játszott a Notre Dame Női Tanító- és Kanonokrend épületének visszaszerzésében, később a rendhez tartozó iskola nemzetközi Mindszenty Alapítványba való bekerülésében.
A Notre Dame-ok diplomáciai feladatát magas színvonalon látta el, élete szinte minden percét az iskolának szenteli.
A Zalaegerszegi Miasszonyunk (Notre Dame) Nővérek Mindszenty Iskolájáért Alapítvány létrehozásában és a Notre Dame Női Kanonok és Tanító Rend zárdába történő visszaköltözésében végzett kiemelkedő tevékenységet.
1998 óta tagja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Nyugdíjas Polgári Egyesületnek.
Kedves személyisége miatt az emberek hamar bizalmukba fogadják és jelenleg is szerteágazó karitatív munkát végez.
Fáradhatatlanul tevékenykedik, zászlót hímez a Mindszenty iskolának, befejezi az elhunyt asszonyok gobleinjét, lelki vigaszt nyújt a rászorulóknak.
2005-ben nagy megtiszteltetés érte, amikor átvehette a Rend Generálisának elismeréseként a Szent Gellért Díj arany fokozatát.
2006-ban Zalaegerszegért díjjal tüntették ki, elismerve a városban végzett fáradhatatlan társadalmi tevékenységét.
Péntek Gyuláné
Péntek Gyuláné 1970 óta elkötelezett az óvodás gyermekek magas szintű nevelése iránt.
1983-tól dolgozott Zalaegerszegen, mint óvodavezető.
1996-tól nyugdíjba vonulásáig a Belvárosi I. sz. Integrált Óvoda vezetője volt.
Sokoldalú tudását óvodai menedzseri és minőségügyi szakvizsgái is mutatják.
1997-ben óvodai szakértő lett.
Tagja volt az Országos Óvodai Tényfeltáró Projektre kiválasztott tanácsnak is.
Innovatív vezetőként elérte, hogy 39 fős nevelőtestületének minden tagja elkötelezett a minőség iránt.
Ennek ékes bizonyítéka a 2005 szeptemberében átvett „2004. évi Közoktatás Minőségért Díj”, amely a partnerközpontúság kategóriában elnyert elismerő oklevél, és a közoktatási minőségfejlesztés terén nyújtott kiemelkedő teljesítmény eredménye.
Sokéves vezetői munkáját, emberi magatartását és pedagógusi elhivatottságát figyelembe véve a város óvodai ellátásában végzett kitartó és áldozatos munkája elismeréseként kapta meg 2006-ban a Zalaegerszegért díjat.
Preisz József
Preisz József az órás szakmát 1962-ben kezdte el, mint tanuló.
1965-ben végzett, mint a szakma kiváló mestere.
Több évtizede műveli magas fokon ezt a szakmát, 1989-től, mint egyéni vállalkozó.
Többször járt továbbképzésekre – Moszkva, Glaszhütte, Schafhauzen, Budapest – ahonnan minden esetben oklevéllel tért haza.
Több éven keresztül a kisiparos házban szakmai oktatást tartott kollégáknak és ipari tanulóknak.
1985-ben „Kiváló dolgozó elismerést kapott.
2003-ban „ Zalaegerszeg Kultúrájáért” oklevélben részesült.
5 éven keresztül a Kézműves Kamara békéltető testületének tagja volt.
1990-től a Béke-Shalom Baráti Társaság vezetőségi tagja.
1995 óta, pedig a Zsidó Hitközség alelnöke.
A ZTE utánpótlás alapítvány felügyelő bizottságának elnöke.
A „Remény” kuratóriumának tagja.
Mindezen funkcióit térítésmentesen társadalmi munkában látja el.
Kancsal Miklós informatikus, a Mária Magdolna nagytemplom toronyórájának kezelője 2002-ben kérte fel, hogy szakmailag legyen segítője a toronyóra felújításában.
A munkálatokat márciusban kezdték és az óra karácsonyra már régi, működő formájában pompázott.
Az ötlet komoly elvi és gyakorlati támogatásra talált az önkormányzat részéről.
Preisz József egyértelmű ötlete, gondolata volt, hogy a közel 200 éves toronyóra ne kerüljön a méhtelepre, hanem a világon egyedülálló módon kerüljön mindenki számára láthatóan felállításra.
Az ötletet tett követte és a városi önkormányzattal karöltve segítettek Preisz Józsefnek élete nagy művének létrehozásában.
A munkálatok 2005 áprilisában kezdődtek és a földi óra avatására decemberben került sor. Mind a mai napig az órát társadalmi munkában – minden kérés nélkül – Preisz József szervizeli.
A fenti két munkát Preisz József teljesen ingyen végezte és a munkaórákat Zalaegerszeg városnak ajánlotta fel. Kitartóan küzd a zalaegerszegi „Földönjáró Toronyóra” Guiness Rekordok könyvébe való bekerüléséért.
Szakmai elhivatottsága és társadalmi szerepvállalása elismeréseként 2006-ban Zalaegerszegért díjat kapott.
Képgaléria:
Rácz Sándor
Rácz Sándor evangélikus lelkész fiaként az Isten, Haza, Család értékrendje és szellemiségében nőtt fel.
Bár történész szeretett volna lenni az akkori politikai viszonyok ezt nem tették lehetővé.
Szülei ezért az erdész szakma felé irányították.
Az egyetemet elvégezve származása miatt nem tudott végzettségének megfelelően elhelyezkedni.
A véletlennek köszönhetően teljesen új úton indult el az életbe, amikor a Győri Közúti Építő Vállalatnál művezetői állást kapott.
Neveltetéséből adódóan megszokta az állandó tanulást a továbbképzés természetes volt számára.
Negyedszázadon keresztül az útépítés kivitelezésében irányító munkát végzett, a korrekt, becsületes munka és a teljesítmény centrikusság elvét vallotta.
Zalaegerszegen a Balatoni út-Göcseji út forgalma máig az általa a 80-as években épített burkolatot használja.
A rendszerváltásban aktívan részt vett, az ország és Zalaegerszeg sorsát befolyásoló döntéseknél jelen volt.
Nyolc évig képviselőként, melyből 4 évig bizottsági elnökként tevékenykedett.
A Műszaki Bizottságban a szakmai alapon történő döntéshozatal volt mindig a célja.
Külsős bizottsági tagként hasznosította és jelenleg is hasznosítja szakértelmét.
Önkormányzati munkája során nagy tisztelettel volt képviselő társai iránt és a hivatali dolgozókkal szemben is.
Nagy tisztelője a testet is próbára tevő sportoknak, melyből az atlétikai sportág a legkedvesebb számára, ezért örömmel fogadta a felkérést az atlétikai szakosztály elnökségi munkájában való felkérésre.
Bár a munkaköre és közéleti szereplése sok időt elvett a családjától, mindig érezte a család az apai szeretetet.
Az általa képviselt értékrendet sikerült átültetni gyermekeibe is.
Több évtizedes munkája a város fejlődésében is meghatározó volt, igazi a közösség szolgálatára született személyiség, aki megérdemelten kapta meg 2006-ban a Zalaegerszegért díjat.
Őszirózsa Nyugdíjas Klub – Botfa
A botfai városrészben működő Őszirózsa Nyugdíjas Klub 1997. július 19-én alakult.
A közösség Dömötör József és Nagy Lajos kezdeményezésére, Olasz Gyuláné vezetésével jött létre, s hamarosan Zalaegerszeg egyik legaktívabb civil szervezetévé erősödött, a helyi események mellett a városi rendezvényeket is gazdagítva.
A kezdeti 48 fős tagság szinte teljesen kicserélődött, sokukért gyújtanak már gyertyát.
A jelenlegi 39 fős közösségükben nagy becsben tartják a köztük lévő alapítókat: Olasz Gyulánét, Bakos Istvánnét, Csiszár Józsefnét, Simon Lászlónét és Szaller Istvánnét, akik segítségére, tanácsaikra ma is számíthatnak.
Németh Szilveszterné 2018 szeptemberében vette át a klub vezetését Olasz Gyuláné, Ilonka nénitől.
Rendszeres, kiválóan szervezett programjaikkal összefogják a városrész nyugdíjasait. Számukra színvonalas előadásokat szerveznek az egészségügy, a mezőgazdaság, a borászat, valamint a prevenció területén.
Programjaikban fontos szerep jut a hagyomány megőrzésnek. Rendszeresek farsangi, és tollfosztó, idősek napi, karácsonyi összejöveteleik, ahol értékes műsoraikkal a városrész lakosságának is nagy örömet okoznak.
Főzőtudományuk már számos helyen öregbítette Zalaegerszeg jó hírét.
Rendszeresen szerepelnek városunk rendezvényein is.
Különösen igaz ez 2000 óta, amikor megalakult énekkaruk 12 fővel.
Műsoraikban fontos szerep jut a katona daloknak és a népzenének.
Lelkes kirándulók, akik nemcsak Magyarország, de a közeli Szlovénia magyarok lakta vidékére is elvitték színvonalas produkcióikat.
Testvérkapcsolatot ápolnak Bátaszék nyugdíjasaival.
Terveikben még számos újítás szerepel.
Társadalmi-kulturális tevékenységükért 2006-ban Zalaegerszegért díjat kaptak.
Képgaléria:
Kocsisné Koszorús Anikó
Kocsisné Koszorús Anikó a hímzés szeretetét édesanyjának köszönheti, tőle tanulta meg kislánykorában a népművészet szeretetét, azokat a hímző technikákat, amire a későbbi ön- és szakmai képzéseket építhette.
Kocsisné Koszorús Anikó 1973-ban költözött Zalaegerszegre, azonnal bekapcsolódott a Horváth Terézia vezette hímző szakkör munkájába. Őt és Keszei Sándornét országosan kiemelkedő hagyományőrző hímzőt tartja mestereinek és példaképeinek.
1977-től tanulva tanított, 1980-ban kapta meg a „C” kategóriás szakkörvezetői engedélyt.
1978-ban alapított szakkört a Zala Volánnál, ami később a Helyőrségi Művelődési Otthonban működött.
2004 óta a Kézművesek Háza alkotócsoportjaként működik az általa vezetett 28 éves hímző szakkör.
Szakmai, közösségépítő és gyűjtő-feldolgozó munkájának köszönhető, hogy ez a hímző közösség az egész országban ismertté tette a zalai és ezen belül is a Hetés vidéki hímzéseket.
Kutató-gyűjtő munkáját a 80-as években Zobor-alján kezdte, ahová máig rendszerességgel visszajár, szenvedélyesen gyűjti és feldolgozza, szakkörén keresztül továbbtanítja ennek a csodálatos, régies, szálon varrott határon túli magyar hímző kultúrának a hagyományait.
Az 1990-es évek közepétől megyénk a mai Szlovéniába is áthúzódó kistájegységének, Hetés és vidékének hímző kultúráját kutatja és tanítja.
Dr. Kerecsényi Edit etnográfus felkérésére 1999-2000-ben részt vett a Zala Megyei Népművészeti Egyesület kiadásában megjelent, Hetés férfi és női viseletét bemutató két kötetben publikált anyag felgyűjtésében és feldolgozásában.
Majd összeállított egy mintalap gyűjteményt „Hetési női viseleti hímzések a lendvai-, muraszombati-, a zalaegerszegi múzeumok és magángyűjtők anyagából”, melyet a Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület jelentetett meg 2001-ben.
Rendszeresen tanít az egész országban, több helyre hívják a Zobor-aljai és a zalai hímzések tanítására.
Szakkörével együtt rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon.
A Zalaegerszegi Hímző Stúdión kívül szakkört vezet: Zalaistvándon, valamint Szlovénia három magyar településén is (Dobronak, Kapca, Radamos).
Kiemelkedő társadalmi-kulturális tevékenysége, elhivatottsága elismeréseként 2006-ban Zalaegerszegért díjat kapott.
Kárászné dr. Rácz Lídia
Kárászné dr. Rácz Lídia 1973-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Általános Karán szerzett tervezés szakos középiskolai tanári végzettséget, majd 1978-ban a MKKE Népgazdaság Tervezése Tanszéken közgazdaságtudományi doktori címet.
1982-ben elvégezte a MLLE Szociológia szakosítóját, 1986-ban pedig az orosz nyelvvizsgát is letette.
1973-ban pályakezdőként egy évig a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában dolgozott középiskolai tanárként, majd 1974 és 1975 között a Keszthelyi Egyetemi Tangazdaságban üzemgazdasági csoportvezető lett.
1975-től él Zalaegerszegen, nyugdíjazásáig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetében dolgozott, kezdetben tanársegédként, majd adjunktusi, 1991-től pedig docensi minőségben.
Az egykori BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézetében a Közgazdasági Tanszéket vezeti, mikro- és makroökonómia, gazdaságpolitika és nemzetközi gazdaságtan és szociológia előadásokat tartott, gyakorlatokat vezetett.
Szakmai pályafutása mellett egyéb kiemelkedő társadalmi tevékenységet is végzett, végez.
1990-től, 4 cikluson keresztül önkormányzati képviselőként is dolgozott.
Az első ciklusban a Gazdasági Bizottságot vezette, a másodikban 1994-től 1998-ig Zalaegerszeg Megyei Jogú Város gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere volt, a 1998-tól a Költségvetési Albizottságot, majd 2002-től a Pénzügyi Bizottságot irányította.
Emellett számos kiemelkedően közhasznú szervezet kuratóriumának elnöke, ezen kívül tiszteletbeli elnöke egy neves zalaegerszegi sportklubnak is.
1992 és 1995 között a Zalavíz Részvénytársaság Igazgatóságának tagja volt.
1996-tól 2000-ig a Zalaegerszegi Ruhagyár Részvénytársaság Felügyelő Bizottságának tagja, majd egy évig volt a Zala Volán Rt. Igazgatóságának tagja is.
2003. november 6. óta a Zalaerdő Rt. Igazgatóságának tagjaként munkálkodik.
A zalaegerszegi, felsőoktatásban tanulóknak segítséget nyújtó „Hazavárunk” Ösztöndíj névadója.
Kárászné dr. Rácz Lídia ma már közismert, emblematikus személyisége Zalaegerszegnek. Szinte nincs ma olyan számottevő vállalkozás a városban és környékén, amelynek gazdasági menedzsmentje ne tőle tanulta volna a szakma alapjait. Köz- és üzemgazdászok számtalan generációja került ki keze alól.
Céltudatos, felkészült és törekvő, de végtelenül egyenes és kedves egyéniség.
Közéleti tevékenységét az önzetlen tenni akarás, a nyílt és őszinte viták, az elvhűség jellemzi.
Következetesen és szigorúan a takarékos városi gazdaságpolitika híve volt mindig, szerepe alapvetően meghatározó volt a városi kincstár létrehozásában, a költségvetés konszolidálásában.
Jelentős projektek és fejlesztések tervezésének elindítása is a nevéhez fűződik.
Férje villamosmérnök, három gyermek édesanyja és boldog nagymama.
Élete nyitott könyv mindenki előtt.
Kiegyensúlyozott családanyaként, igazi gazdasági szakemberként életútja példaként szolgál.
Társadalmi-oktatási tevékenysége elismeréseként 2006-ban Zalaegerszegért díjat kapott.
Kancsal Miklós
Kancsal Miklós az egykori Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett.
A katonaság után szerezte meg az elektronikai műszerész és a SOEMTROEN szaktechnikusi szakképesítést.
A hetvenes években a KPM-nél dolgozott, ahol több újításban vett részt és az általa kifejlesztett forgalomirányító berendezés a Göcseji úton üzemelt. A berendezés szabadalmat is kapott.
1983-ban ismerte meg a zalaegerszegi toronyórát, ami akkor nem működött. A város vállalatainak segítségével sikerült a régi szerkezetet megjavítania és üzemben tartania a kilencvenes évek végéig. A rudazat a tetőfelújítás miatt megsérült, ezért azt tovább működtetni nem lehetett.
Akkoriban találkozott össze Preisz József zalaegerszegi órásmesterrel, akivel közösen számítógépes vezérlésű órát szereltek a régi toronyba. Az új szerkezet miatt a régi mechanika feleslegessé vált.
El kezdték keresni az órának a megfelelő méltó helyet. Sikerült a város vezetésének figyelmét felkelteni, és az elképzelésük megvalósításához jelentős támogatást szerezni. A város vezetése, a civil szervezetek, az Együtt Zalaegerszegért Egyesület, a helyi művészvilág és a vállalkozók támogatásával 2005. karácsonyára a Hevesi Sándor Színház előtt a régi óraszerkezet méltó helyére került. Tevékenységét társadalmi munkában végezte.
Ezen érdemei elismeréseként 2006-ban Zalaegerszegért díjat kapott.
Borosnyai Sándor
Zalaegerszegre 1968-ban került, két éven át a helyi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, valamint a Csány László Közgazdasági Szakközépiskolában tanított testnevelést.
1969-ben került az egykori Dimitrov, jelenlegi Széchenyi István Szakközépiskolába, ahol nyugdíjazásáig tanított.
Kiemelkedő diáksport eredményei a közül kiemelendő az Országos Diákolimpián röplabda sportágban elért II., III.,V., valamint a labdarúgásban elért V. helyezés. A fentieken túl még több kisebb eredménnyel is büszkélkedhet.
1968-tól 1980-ig a tanítás mellett a ZTE Röplabda csapatának vezetőedzője volt.
A város első NB-I-es csapatának edzőjeként legjobb eredménye az V. helyezés volt, éveken keresztül a vidék legjobb csapata címmel büszkélkedhettek.
Nagy népszerűségnek örvendő csapataival kiemelkedő munkát végzett.
Olyan kiváló röplabdázók sokaságát nevelte, illetve segítette a válogatottbeli szerepléshez, mint Markolt János, Magyar Zoltán, Bokor László, Takács László, Szalai Gábor, Tóth Béla.
1980 és 1989 között utánpótlás csapatok edzőjeként végzett hasznos munkát.
1989-től csak a tanítással foglalkozott és 38 évi munka után 2006. január 4-én vonult nyugdíjba.
Több, mint három évtizeden át Zalaegerszeg sportjában kifejtett magas szintű tevékenységét 2006-ban Zalaegerszegért díjjal ismerte el a város.
Farkas Ferenc
1976-ban érettségizett a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán, diplomát pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékén szerzett.
Tanulmányait 1987-ben az intézmény mesterképzős hallgatójaként fejezte be.
1994 óta az Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium művésztanára, ahol rajzot, kerámiát és szobrászatot oktat.
Alapvetően realista felfogású szobrait fából, kőből és bronzból készíti saját öntőműhelyében. Kiváló karakterábrázoló készségének köszönhetően gyakorta kap felkérést portrészobrokra, de a művészettörténet jelesei előtt tisztelgő szubjektív hangvételű sorozata is kiemelkedő. Alkotásai az ország és a megye jó néhány településének tereit, parkjait, középületeit és templomait díszítik. Számos munkája megtalálható múzeumok gyűjteményeiben, valamint magángyűjtőknél.
Kiemelkedő tehetségét számos díjjal ismerték el: 1985-ben az ELTE 350 éves érempályázatának I. díját kapta.
1986-ban Herman Lipót-díj, 1991-ben a Zala Megyei Tárlat, a Megyei Közgyűlés díja, 1995-ben a Zala’Art-díj, 2005-ben ismét a Zala Megyei Tárlat, a Megyei Közgyűlés díja, 2007-ben, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének a legszebb emlékérem tervezőjének járó díj birtokosa lett. Művészeti tevékenységét a Pannon Művészeti Könyvek sorozatában megjelent kötet szedte csokorba, amely a ’80-as évek végétől mintegy 60 alkotást vonultat fel.
Farkas Ferenc kiváló pedagógus, a művészetek alapos ismeretének és rendkívüli pedagógiai érzékének köszönhetően sok-sok gyermek élheti át az alkotás örömét. Közülük többen éppen tanár úr inspirálására kerültek művészi pályára.
Mind az Ady Iskola, mind Zalaegerszeg művészeti életében betöltött szerepe jelentős és meghatározó.
Kostyál László művészettörténész így írt róla: „Somogyi Józseftől azt az útmutatást kapta az Akadémián, hogy minden körülmények között legyen önmaga. Látszólag semmi különöset nem csinált, szobrai mégis egyszerre voltak teljesen hagyományosak és teljesen „farkasferisek”, amivel kicsit zavarba is hozta a szemlélőt. Nem lehetett ugyanis egyszerűen továbblépni mellőlük egy „nem időszerű”-t dünnyögve magunkban, mert a szobrok utánunk nyúltak. Megszólítottak, és muszáj volt válaszolni. S e nézőt megállító belső erő két forrásból táplálkozott: a csendes melankóliából és a lényegre törő őszinteségből.”
A város kulturális életét gazdagító művészete és alkotó tevékenysége elismeréseként 2014-ben Zalaegerszegért díjat kapott.
Farkas Ferenc Zalaegerszegért Díjas szobrászművész, számos helyi közéleti alkotás készítője 2023-ban Munkácsy Díjban részesült.
