Id. Balaicz Zoltán
Balaicz Zoltán 1948. október 30-án született Zalaegerszegen.
A Ganz Ábrahám Gépipari Technikumban szerzett érettségi bizonyítványt, majd újságíró iskolai felsőfokú képzésben vett részt Budapesten.
Katonai szolgálata utána a Ganz gyárban dolgozott minőségi ellenőrként, majd ifjúsági és kulturális szervezői feladatokat látott el az MMIK-ban és a VMK-ban.
1985-ben részt vett a Zalaegerszegi Városi Televízió megalapításában, melynek 2000-ig főszerkesztője volt.
Ezen idő alatt a semmiből létrejött a város saját televíziója, amely számos szakmai elismerést kapott. A VMK-ból átköltözött a mai Kossuth utcai stúdióba, műsorai megörökítették a város politikai, kulturális és sport életét, műsorait átvették regionális és országos adók és jelentős technikai fejlesztés történt, a beszerzett eszközök jó részét még ma is használja a televízió.
2000-ben megalapította a Zaláért Egyesület TV Stúdióját, amely a mai napig készíti a Zala Megyei Önkormányzat televíziós műsorát, a Zalai Krónikát (ennek főszerkesztője id. Balaicz Zoltán) és ugyancsak 2000 óta a mai napig a Hévízi Városi Televízió főszerkesztői feladatait is ellátja.
2009-ben a Zala Megyei Önkormányzat neki ítélte Zala megye Sajtódíját.
A 2011 nyarán nyugdíjba vonuló idősebb Balaicz Zoltán az egerszegi és megyei televíziós újságírásban eltöltött több évtizedes munkája elismeréseként 2011-ben Zalaegerszegért díjat kapott.
Id. Balaicz Zoltán 2017-ben újabb rangos elismerést, Prima különdíjat kapott, amelyet a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Zala megyei díjátadó gálaestjén adtak át neki. A szövetség ezzel a különdíjjal jutalmazta a televíziós újságírót, a Zalaegerszegi Városi Televízió 1985-ös alapítóját, elismerve az elmúlt 32 éves televíziós szakmai munkáját.
Fia ugyancsak részt vesz a zalaegerszegi közéletben, ifj. Balaicz Zoltán 2014 óta Zalaegerszeg polgármestere.
Képgaléria:
Videógaléria:
Zumbók Jánosné
Zumbók Jánosné 1969 óta, több mint 40 évig tagja volt a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarnak.
A művészeti együttes egyesületté alakulása, 1992-től kezdve látja el a titkári teendőket, de ezt megelőzően is ő volt a motorja a szervezet működésének.
Az együttest 1970 és 2006 között művészeti vezetőként irányító Gellért Zoltán jobb kezeként szervezte a fellépéseket, gondoskodott mindenről, ami a felkészüléshez és a koncertekhez szükséges a kottaigényléstől kezdve a hangszerek szállításán át a vendégművészek felkéréséig.
Oroszlánrésze volt abban, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar komolyzenei élet olyan neves művészei léptek fel Zalaegerszegen a szimfonikus zenekarral, mint Jandó Jenő zongoraművész, Ruha István és Szabadi Vilmos hegedűművész, Perényi Miklós gordonkaművész, Lehotka Gábor orgonaművész, Moldován Stefánia és Simándy József operaénekes és hosszan folytathatnánk a sort.
Munkája nélkül nem valósulhattak volna meg az együttes külföldi fellépései. Testvérvárosainkban (például Marl, Kusel Varasd) sem szerepelhetett volna nagy sikerrel a zenekar.
Gellért Zoltán betegsége idején, majd 2006-ban bekövetkezett halála után is az ő szervező munkájának köszönhetően maradhatott talpon az akkoriban nehéz időszakot megélt szimfonikus zenekar. Gondoskodott róla, hogy mindig legyen karmester, aki ellátja a művészeti vezetői teendőket és legyen aki eljátssza a szólamot akkor is, amikor nem volt a városban olyan hangszeres zenész, akire szükség lett volna egy-egy darab előadásához. Az utánpótlásra is volt gondja, mivel játszani hívta a zenekarba a zeneiskolából kikerült és a városban maradt fiatalokat.
Ugyancsak említést érdemel közönségszervező tevékenysége, valamint a zenekar történetének dokumentálása és ennek keretében az alapítás ötvenéves évfordulójára készült kiállítás megszervezése.
Emellett mindvégig megőrizte a közhasznú egyesület gazdálkodásának kiegyensúlyozottságát, és pályázatírással igyekezett tágítani a civil szervezet pénzügyi mozgásterét. Jó kapcsolatot ápolt Zalaegerszeg többi művészeti együttesével, ennek is köszönhetően élvezhette a közönség a Városi Vegyeskarral, a Zalai Táncegyüttessel és az Énekmondó Együttessel közös fellépéseket.
Nem utolsósorban kiváló hegedűsként is kivette a részét a zenekar tevékenységéből.
Kitüntetését elhivatottsága és a város komolyzenei életének fellendítésében évtizedeken át kifejtett önzetlen munkája indokolja, ugyanakkor aktuálissá tette 2011-es nyugdíjba vonulása a zeneiskolából, ahol gazdasági vezetőként dolgozott és ezzel párhuzamosan a zenekar titkári posztjától is megvált.
Zumbók Jánosné, a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar leköszönő titkára, aki munkájának köszönhetően emlékezetes hangversenyek sokaságával gazdagodhattak az egerszegiek 2011-ben Zalaegerszegért díjban részesült.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pozsik Lajos
Pozsik Lajos 1955-ben született Egerbocson.
Debrecenben biológia-földrajz szakos középiskolai tanári, majd Keszthelyen Természetvédelmi Szakmérnöki diplomát szerzett.
1978-ban kezdte pályafutását biológia-földrajz szakos tanárként.
Az 1989/90-es tanévtől a Ságvári Endre Gimnázium (ma Kölcsey Ferenc Gimnázium) alkalmazottja lett, és több, mint 2 évtizedig a biológia-földrajz-kémia munkaközösség vezetője volt.
Szaktanári munkáját kezdettől fogva magas színvonalon, „megszállottan” végezte.
Színvonalas oktató munkájának méltó bizonyítékai a megyei és az országos tanulmányi versenyek, tudományos diákköri konferenciák, amelyeken évről évre eredményesen szerepeltek diákjai, akik közül később sokan sikeres tanulmányokat folytattak biológia irányú felsőoktatási intézményekben. Pozsik Lajos az iskola környezeti nevelésében is mindig irányító szerepet vállallt.
Nemzetközi projektekben is dolgozott tanítványaival. Környezetvédelmi témákban 2 Comenius programban is közreműködött finn, svéd, szlovák és német iskolák diákjaival, illetve tanáraival.
Az ő vezetésével – több mint 200 pályázó közül – az iskola elnyerte a Környezeti Nevelési Mintaiskola címet, amelynek programját az iskola azóta is folyamatosan teljesíti.
A Kölcsey Gimnáziumban a környezeti neveléshez kapcsolódó fotókiállítás, vetélkedő szervezése is fűződött a nevéhez.
Rendszeresen szervezett egészségnevelési programokat, kiállításokat, vetélkedőket mind az iskola, mind a megye diákjai számára (például: őszi gyümölcshét, tej és péknapok, gombagyűjtő kirándulás és gomba kiállítás).
Ezen programok megvalósításához legtöbb esetben pályázati úton teremtette meg a költségfedezetet.
Emellett egyéni továbbképzéseire is mindig gondot fordított. Rendszeresen részt vett szakmai konferenciákon, elvégezte a természetvédelmi szakmérnöki szakot, a mérés-értékelés tanfolyamot, a környezeti nevelés és továbbképzés W1/2/93.sz Phare projektet. A „Természeti környezet és Európa” ökológiai szemináriumot Hamburgban és az Erdei iskola program- és tanulásszervezés elvei és gyakorlata című továbbképzést is.
1995-től biológia szaktárgyi oktatás szakértője lett.
Publikációi jelentek meg a Tudomány, a Természet Világa, a Természetbúvár és a helyi újságokban is.
Az iskola minden tanévben az arra érdemes tanárnak adományozza a Kölcsey gyűrűt a 2019/ 2020-as tanévben a tantestület szavazata alapján Pozsik Lajos nyerte el ezt a elismerést.
Pozsik Lajos neve egybefonódott a biológiával a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Munkássága olyan szerteágazó és sokrétű volt, mindenki előtt ismeretes volt agilitása, precizitása, valamint elhivatottsága munkája iránt.
Tanóráit úgy tartotta, mintha egyetemi katedrán állna, magas szintű szakmai tudása tiszteletet követelt a diákok körében. A tanórán kívüli tevékenységei mondhatni megmozgatták a diákságot, mert számtalan túrát szervezett és bonyolított le. Tehetséggondozása, nem csak a természet szeretetét közvetítő túrákban valósult meg, hanem a verseny felkészítésekben, környezetvédelmi, egészségnevelési akciókban is.
Szakmai tudása nemcsak a biológia ismeretek további gyarapításában mutatkozott meg, hanem önálló kutatási területek feltérképezésében, mint Festetics Imre „az első magyar genetikus” szellemi örökségének feltárása. A természettudományos laborban végzett munkája nem csak az iskola diákjainál tette lehetővé a természettudományok szemlétes, gyakorlati elsajátítását, hanem a megye több iskolájából érkező diákjai számára is.
Pozsik Lajos, a Kölcsey-gimnázium nyugdíjba vonult tanára a környezettudatos szemléletmód meghonosításában alkotott maradandót.
Több évtizedes oktató munkáját, közösségformáló tevékenységét és szerteágazó munkásságát 2011-ben Zalaegerszegért díjjal is elismerték.
Képgaléria:
Videógaléria:
Tóthné Steinhausz Viktória
Tóthné Steinhausz Viktória Budapesten született.
1974-ben a Madzsar Alice gyógytornászképzőben szerzett oklevelet, majd 1985-ben az Orvostudományi Egyetem Főiskolai Kar gyógytornász szakának kiegészítő képzését, 2001-ben pedig a SOTE Sporttudományi Karának humán kineziológus szakát is elvégezte.
1993-ig a baleseti sérültek fizioterápiáját látta el az Országos Traumatológiai Intézet rehabilitációs, illetve a Péterfy Sándor utcai Kórház traumatológiai osztályán.
1993-tól a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Zalaegerszegi Képzési Központjának oktatója volt közel két évtizedig.
Mindig fontosnak tartotta az új módszerek elsajátítását, pályafutása során tíz, magyar és nemzetközi instruktor által vezetett, tanúsítvánnyal záródó tanfolyamot végzett el, a Terrier-féle manipulatív masszázsból instruktori, a szívéhez nagyon közel álló PNF-ből asszisztensi fokozatot szerzett.
Számos európai országban is járt tanulmányúton, valamint hét magyar tudományos társaság megbecsült tagja. Kongresszusokon, vándorgyűléseken mintegy 30 önálló előadást tartott, főleg CPM (speciális ízületi mozgatás), traumatológiai és gerinciskola témakörökben. Magyar Gerincgyógyászati-, a Gyógytornász Társaság és a Gál-Gardi Alapítvány szervezésében számos tanfolyamot vezetett a Tartáskorrekciós Program keretében.
Az ország több városában PNF és Terrier-féle ízületi és lágyrész mobilicáziós tanfolyam vezetését vállalta magára.
1998 és 2001 között az ISPO Hungary által orvosok számára rendezett tanfolyamok előadója volt „A járás biomechanikája” címmel.
Három önálló és mintegy 20 társszerzős publikációval rendelkezik.
A Primér Prevenciós Program Kisiskolásoknak társszerzője, melynek gyakorlati megismertetését Tóth Klára kolléganőjével együtt maga látta el a zalaegerszegi általános iskolákban.
Számos jelentős pályázat szakmai anyagának kidolgozásában és megvalósításában vett részt, melyek közül kettő Zalaegerszeg Megyei Jogú Város támogatását élvezte.
Az országosan elismert gyógytornász nevéhez számos egészségügyi program fűződik, sok zalaegerszegi sérült hálás lehet neki egészsége visszanyeréséért. A város sportegyesületei is gyakran kérik segítségét.
Mindezek mellett kiváló oktató, hivatástudata, szakismerete tanítványai számára mindig is példát jelentett. Végzett hallgatói nemcsak elismeréssel beszélnek róla, hanem szakmai tanácsért is gyakran felkeresik mind a mai napig.
A város egészségügyi ellátásban játszott szerepét megköszönve Tóthné Steinhausz Viktóriát 2011-ben Zalaegerszegért díjjal ismerték el.
Képgaléria:
Videógaléria:
Nemes Attila
Nemes Attila 1979. február 4-én született Zalaegerszegen.
Lickóvadamoson nőtt fel, Gellénházán járt általános iskolába, ahol megismerkedett örök szerelmével, a tekesporttal.
2000-ben igazolt a ZTK-FMVas csapatához, ahol sportkarrierje kiteljesedett, hiszen előbb stabil élvonalbeli játékossá vált, majd később válogatott kerettaggá.
Háromszoros magyar bajnoknak vallhatja magát a ZTK-együttesével és egyszeres Bajnokok Ligája-győztesnek.
Nemzeti csapatunkkal eddig két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a világbajnokságokon. 2010-ben első egyéni világbajnoki címét gyűjtötte be, ugyanis a legjobbnak bizonyult a rapid számban.
A Magyar Tekézők Országos Szövetsége Attilát nem véletlenül választotta 2010-ben sportágában az év legjobbjának.
Nemes Attila nős, egy kislány boldog apukája.
Világbajnoki teljesítménye előtt tisztelegve a közgyűlés 2011-ben Zalaegerszegért díjat adott Nemes Attilának, a ZTK-FMVas tekecsapat versenyzőjének, aki a 2010-es VB egyéni aranya mellett több csapat-bajnoki címből is kivette már részét.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kocsmár Zoltánné
Kocsmár Zoltánné Zalaegerszegen érettségizett 1970-ben a Deák Szakközépiskola elődje, a 3. számú Szakközépiskola és Gimnáziumban.
1977-ben végzett szociális szervezőként a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1993-ban második szakként a Fogyatékosok egyéni és csoportos foglalkoztatása szakon.
2003-ban szakvizsgát tett a „Fogyatékosok szociális ellátása, rehabilitációja” szakmai terület anyagából. 2004-ben tereptanári képzettséget szerzett.
1970-től 1976 végéig a Zala Megyei Tanács Egészségügyi Osztály létszámába tartozva a Szociálpolitikai Csoport szakmai felügyelete alatt végezte munkáját. Az országban elsők között a zalaegerszegi járásban a házi és napközi otthoni gondozás megszervezését, a hálózat kiépítését végezte, mint járási házi szociális gondozó.
1977-től a Városi Tanács Egészségügyi Osztálya Szociálpolitikai Csoport állományába került. A volt járás területe mellett Zalaegerszeg város napközi és házi szociális gondozását szervezte, irányította.
1979. áprilisától az integráció következtében munkája összekapcsolódott a Pózván működő Szociális Otthonnal: a területi gondozás képviselőjeként összekötő feladatot látott el a területi és intézményi gondozás között.
A pózvai Szociális Otthonban az új száz férőhely bővülésével szükségessé vált a gondozás szakmai színvonalának fejlesztése, melynek következményeként 1981. februártól igazgató-helyettes lett a zalaegerszegi szociális otthonban 1982. június 30-ig.
1982. július 1-től decemberig megbízott igazgató, majd 1983. augusztusáig, kislánya megszületéséig ismét igazgató-helyettesként az intézmény gondozási tevékenységének egyszemélyes irányítója volt.
1984. szeptemberében kezdett újra dolgozni a szociális otthonban, mint főmunkatárs a mentálhigiénés csoportot, majd a módszertani csoportot irányította.
1987. július 1-től Zalaegerszeg város által létrehozott Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonát 24 évig sikeresen vezette egészen az intézmény 2011. október 1-jei átalakulásáig. Az általa vezetett intézmény 2004-ben vette fel a Gyimesi Lajos Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye nevet.
1989-től 2008-ig részt vett a megyei Módszertani Intézmény vizsgálataiban. A Zala Megyei Közgyűlés a megyei módszertani csoportban állandó bizottsági tagként végezte a megyében az értelmi fogyatékosok munka- és pályaalkalmassági vizsgálatát 2000-ig.
2000-en felkérték a Notre Dame Rend által fenntartott „Miasszonyunk” Időskorúak Otthona vezetésére, amit részmunkaidőben végzett, 2003. szeptemberéig.
Felnőttképzést szervező intézmények felkérésére a szociális gondozó-ápoló szakképzésbe, mint oktató, gyakorlati vezető tevékenykedett több évig.
A Családsegítő Szolgálat és Gyermekjóléti Központtal együttműködve „A fogyatékkal élők segítői szakmai műhely” munkájában aktívan részt vesz. Továbbképzések szervezésében, pályázatok előkészítésében közreműködött, illetve intézménye helyet adott a műhely összejöveteleinek.
Jó kapcsolatot alakított ki a városban működő társintézményekkel, helyi és országos érdekvédelmi szervezetekkel.
A munkáját felelősséggel, toleranciával, a rá bízott gondozottak iránti tisztelettel végezte. Az emberi méltóság és az önrendelkezés mindenek felett való szem előtt tartása volt.
41 éves pályafutása után, 2011. október 1-től megérdemelt nyugdíjas éveit tölti.
Kocsmár Zoltánné tiszteletreméltó szakmai életútjával megérdemelten kapta meg 2011-ben a Zalaegerszeg díjat.
Kocsmár Zoltánné sokat tett a sérült fiatalok képességeinek fejlesztése, társadalmi elfogadásuk megerősítése érdekében.
Ezen tiszteletreméltó szakmai életút ismeretében Kocsmár Zoltánné megérdemelten kapta meg 2011-ben a Zalaegerszeg díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Dr. Németh Árpád
Dr. Németh Árpád 1951. június 30-án született Csesztregen.
1975-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának gépgyártástechnológia szakán szerzett okleveles gépészmérnöki, majd két esztendő múlva ugyanitt mérnöktanári diplomát. 1985-ben doktorált.
Azok közé a kiváló és elhivatott szakemberek közé tartozik, akik egész pályafutásukat a magyar felsőoktatás fejlődésének szentelték. Mindvégig hű maradt egyetemi alma materéhez, melynek oktatója is volt.
2002-től az intézmény Zalaegerszegi Képzési Központjának tanára, majd vezetője volt, valamint a BME és a Nyugat-Magyarországi Egyetem megbízottjaként, képzési igazgatóként is tevékenykedett.
A szakterületébe tartozó tárgyak oktatása mellett számos publikáció, egyetemi jegyzet, tanulmánykötet szerzője, valamint szakmai konferenciák előadója.
Fő szervezője volt 1985-2002 között a BME orosz nyelvű robottechnikai képzésének, 2002 óta pedig a zalaegerszegi mechatronikai mérnökképzésnek.
Mindig fontosnak tartotta saját tudása folyamatos bővítését is, az elmúlt évtizedekben több tanulmányúton vett részt Oroszországban, Finnországban és az Egyesült Államokban.
Felsőoktatási képzési igazgatóként, a Pannon Fejlesztési Alapítvány kuratóriumi tagjaként és az UNIFÓRUM Együttműködés a Nyugat-Dunántúl Felsőoktatásáért Egyesület tagjaként is kiemelten törekedett a helyi vállalatokkal, vállalkozásokkal való szoros együttműködés kialakítására. Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy a képzési központ hallgatói korszerű, piacképes tudással léphetnek a munka világába.
A megyeszékhelyi műszaki felsőoktatás meghatározó alakja, a mechatronikai képzés fő szervezője dr. Németh Árpád, a zalaegerszegi képzési központ egykori igazgatója, akinek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy korszerű tudást szerezhetnek az intézmény hallgatói. Mindezek alapján Dr. Németh Árpád méltán kaphatta meg 2011-ben a Zalaegerszegért díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Bérces György
1927-ben született a Baranya megyei Nagypallban, földműves családban.
Az elemi és a polgári iskola elvégzése után beiratkozott a Bajai Állami Tanítóképzőbe.
1944. decemberében német nemzetiségi származása miatt egy Donyec-medencei szénbányába vitték „málenkij robot”-ra, ahonnét másfél év után sikerült hazajutnia.
Ezek után folytatta tanulmányait: a Bajai Állami tanítóképzőben tanítói, majd a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskolán 1952-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett.
1951-ben gyakorló tanárként került Zala megyébe, Lispeszentadorjánba.
1952-ben megnősült, felesége és lánya pedagógusok, fia az ELTE fizika tanszékén tanít. Lispeszentadorjánban 1975-ig élt és dolgozott tanárként, majd iskolaigazgatóként. Igazgatói tevékenysége alatt a régi iskolaépületet felújították, kezdeményezésére óvoda és kultúrház épült a faluban, ahol maga is szervezte a kulturális rendezvényeket, programokat.
1999-2000-ben helytörténeti gyűjtőmunkát végzett Lispeszentadorján történetéről.
A képekkel, térképekkel illusztrált könyvet 2000-ben adták ki.
1975-ben családjával Zalaegerszegre költözött, és 1975-től nyugdíjazásáig, 1988. decemberig az Andráshidai Általános Iskola tanára és igazgatója volt.
Az itt töltött 13 év alatt az intézmény nagy fejlődésen ment keresztül: az 1958-ban épült iskola 1980-ra 12 tantermessé bővült, nagymértékben nőtt a szemléltető eszközállomány, szaktantermek alakultak ki, szépült az udvar és a tornapálya környéke.
1984-ben az iskola az ő kezdeményezésére vette fel a zalai születésű Öveges József fizikus professzor nevét. (Az utat nem volt könnyű kijárnia, mivel az akkori városvezetés Öveges Professzort egyházi személye révén nem akarta névadóként támogatni.)
Szintén ebben az évben fotókkal is illusztrált jubileumi kiadványt készített az iskola 100 éves évfordulója alkalmából az iskola történetéről, életéről, dolgozóiról, diákjairól, versenyeredményeiről.
1987-ben újabb 2 tanteremmel bővült az iskola.
Igazgatói pályafutása során az intézmény fejlesztése mellett számos kulturális rendezvényt, kirándulást, külföldi utakat szervezett az iskola dolgozói, a tanulók és a szülők számára.
Nyugdíjas éveiben is aktívan tevékenykedett, helytörténeti gyűjtést végzett Andráshida és az andráshidai intézmények történetéről.
Kitüntetései:
1959 – Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1985 – Centenáriumi Érem a város fejlődésének önzetlen támogatásáért, anyagi és szellemi gyarapításáért
1985 – Vöröskeresztes Munkáért Kitüntetés
1985 – Kiváló Munkáért Kitüntetés
1988 – Kimagasló Társadalmi Munkáért Arany Fokozat
1988 – Pedagógus Szolgálati Emlékérem
Az andráshidai Öveges-iskolát nyugdíjazásáig, 13 éven át irányító Bérces Györgynek több évtizedes, elkötelezettséggel végzett oktató, nevelő munkáját, az intézményért kifejtett szakmai tevékenységét, valamint Andráshida kulturális életének formálásáért tett fáradozásait 2011-ben Zalaegerszegért díjjal köszönték meg.
Képgaléria:
Videógaléria:
„Bogáncs” Zalaegerszegi Állatvédő Egyesület
A „Bogáncs” Zalaegerszegi Állatvédő Egyesületet 1999-ben magánszemélyek alapították.
Az alapítás célja az volt, hogy a Bogáncs Állatmenhely számára Zala megyében 1%-ot tudjanak gyűjteni.
Az Egyesület 1999 óta kiemelten közhasznú szervezetként működik.
Fő tevékenységi köre a környezetvédelem és az állatvédelem.
Az Egyesület legfontosabb együttműködő partnerei és támogatói Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás.
A hasonló cél érdekében együttműködik még különböző szervezetekkel és magánszemélyekkel.
Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának engedélyével 2011 június 6-tól a „Bogáncs” Egyesület önállóan működteti a Zalaegerszegi Bogáncs Állatmenhelyet.
A menhely fenntartása, a kutyák és macskák ellátása nem csekély kihívás.
Támogatók segítségével igyekeznek minél jobb és élhetőbb környezetet biztosítani a gazdátlan állatoknak.
Fontosnak tartják, hogy az állatok befogadása, örökbe adása mellett jó kapcsolatot építsenek ki a helyi civil szervezetekkel és vállalkozókkal.
A menhely, illetve a Bogáncs évente kb. 400 állatot fogad.
Folyamatos ivartalanítási programunk van, a kutyák oltva, chippelve, szukák ivartalanítva kerülnek gazdához.
A városi rendezvényeken folyamatosan részt vesznek, pl. Aqua-jótékonysági rendezvény, Egerszegi búcsú, Őszi Kavalkád, nyílt napok, stb.
Az Egyesület célja, hogy minél több emberhez jusson el üzenetük a természet és az állatok iránti tisztelet, a háziállatok iránti felelősség fontossága.
Szórólapokkal tudatformáló tevékenységet végezek.
A Bogáncs Állatmenhely és Egyesület szeretettel vár mindenkit, aki menhelyről szeretne örökbe fogadni kutyát vagy macskát.
Az egyesület tagjai önzetlenül szabadidejüket feláldozva gondoskodnak a gazdátlan állatok jobb életkörülményeinek megteremtéséért.
A 2011-ben Zalaegerszegért díjjal elismert egyesület tevékenységével felhívja a figyelmet a négylábúak iránti felelős magatartásra.
Az elismerést az egyesület elnöke, dr. Mészáros Lajosné dr. Molnár Borbála vette át a polgármestertől.
Képgaléria:
Videógaléria:
Török Zoltán
Török Zoltán a történelmi Zala vármegye területén, Csopakon született, majd lelkészi hivatása Fejér megyébe, sőt Hollandiába is szólította. Ez utóbbi országba tanulni ment 1982-83-ban.
1988-ban az egyházkerület püspöke jelezte, hogy a zalaegerszegi és a szentgáli (Veszprém megye) gyülekezet is új lelkészre vár, lehet pályázni.
Nem volt kérdés: Zalaegerszeget választotta. 1989 szeptemberében költözhetett be családjával a zalaegerszegi parókiára.
Török Zoltán református lelkész Zalaegerszeg város közéletének meghatározó szereplője lett.
Jelentős szerepet töltött be a zalaegerszegi református egyházközség életének újjá szervezésében, erős, igazi közösséggé kovácsolásában.
Lelkészként eltöltött ideje alatt megújult a református templom, a szomszédos Rózsák tere, számos kulturális és karitatív kezdeményezést indított el, a városunk történelmi egyházai közötti példás együttműködés szorgalmazója és kiemelkedő alakja.
Több évtizedes odaadó lelkipásztori szolgálatát, egyházi-közéleti tevékenységét a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el.
Török Zoltán 1990-ben bekerült a város képviselő-testületébe, melynek 5 cikluson át meghatározó alakja volt.
A páterdombi településrész közösségi életét önálló rendezvények, események szervezésével, a közösségi élet helyszínének kialakításával virágoztatta fel.
Az önkormányzat Kulturális Bizottságának elnökeként kiemelt figyelmet fordított Zalaegerszeg kulturális kínálatának szélesítésére, színesítésére.
Rászorulók iránti elkötelezettségét jól mintázza, hogy a 2011-ben alakult Mandulavirág Fogyatékkal Élők Intézményének élén közel negyven gondozott tartós és átmeneti elhelyezését biztosította, munkatársaival szeretetteljes, békés, családias békés környezetet alakítottak ki a bentlakók és a nappali ápoltak számára.
A város közéletének kiemelkedő alakja Török Zoltán református lelkész, aki a rendszerváltás óta fáradhatatlan a közösségi és kulturális élet fejlesztésében.
Újjászervezte az egyházközséget, maradandót tett a páterdombi városrész fejlődése érdekében.
Mindezek – közéleti és egyházi szerepvállalása – elismeréseként 2011-ben megkapta a Zalaegerszegért díjat.
2016-ban pedig a leköszönő lelkész több évtizedes hitéleti és Zalaegerszeg kulturális életére jelentős hatást gyakorló közéleti tevékenysége révén méltó módon kapta meg Zalaegerszeg város Pro Urbe díját.
