Baráth Ferenc, későbbi irodalomtörténész, újságíró 1916. május 10-én született Zalaegerszegen.
Édesapja a városi villanytelepen dolgozott.
Szülővárosában végezte az elemi iskolát, majd 1926-tól 1934-ig ugyanott járt gimnáziumba.
1934-től 1938-ig tanult a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német-francia szakán, ezt követően a Trefort utcai gimnáziumban működött, mint gyakorló tanár, és ugyan elkészítette doktori disszertációját, ám vizsgáját nem tette le.
Újságírókén a Pesti Napló és egyéb színházi lapok munkatársaként dolgozott.
1941-ben feleségül vette Török Ilonát, aki Tóth Török Ilona név alatt kisebb szerepeket is játszott.
Az 1940-es évek elején németről magyarra fordított számos könyvet.
1945 áprilisában áttette lakhelyét Zalaegerszegre, ahol 1945. április 13. és 1947. július 15. között volt a város polgármestere a parasztpártot képviselve.
Szerepe volt a város kulturális életének fellendítésében, ő volt a kezdeményezője számtalan irodalmi rendezvénynek.
Később az Építési és Közmunkaügyi Minisztérium sajtófőnökeként dolgozott, különféle lapokban publikált.
1949-ben agyhártyagyulladást kapott, amit eleinte a Korányi-klinikán kezeltek, innét került vissza Zalaegerszegre, ahol 1950. július 4-én hunyt el, 34 éves korában.
Díszsírhelye a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben áll.
Munkái elsősorban versek, novellák és színikritikák, amelyek fennmaradtak az utókornak.
Fontosabb művei:
- Hajnali hangok (versek, műfordítások, Zalaegerszeg, 1934);
- Kosztolányi Dezső (Zalaegerszeg, 1938).