Botfy Lajos Kovács Károly lemondása után, ismerve a város megromlott pénzügyi helyzetét, vállalta a rá váró nehéz feladatot, s megfelelő programmal is rendelkezett a probléma orvoslására. Ennek előzménye az volt, hogy a megye őt bízta meg – mint városi képviselő-testületi tagot – a város vagyonfelügyeletével azután, hogy a város adóterhei a fejlesztések miatt súlyossá váltak. Félő volt az is, hogy Zalaegerszeget visszaminősítik nagyközséggé.
Botfy hivatalba kerülése után szigorú takarékossági programot hirdetett meg, de egy percre sem adta fel elődje városfejlesztési terveit. Sikeresen csökkentette a város adósságállományát, ám közben mégis rendbe hozta az utakat, s aszfaltjárdákkal látta el a központi területeket. Ösztönözte a magánépítkezéseket, előkészítette a villanyvilágítás bevezetését.
Botfy alapítványt hozott létre a szegény sorsú gimnáziumi tanulók számára és az elaggott, szegény iparosok megsegítésére is. Folytatta az építkezést: 1899-ben készült el Hencz Antal keszthelyi építész és Schadl János keszthelyi akadémiai tanár tervei alapján a Pénzügyigazgatóság kétemeletes, eklektikus stílusú épülete a Kazinczy tér 4. szám alatt.
Szintén ekkor épült fel a Kossuth utca elején a Zalamegyei Központi Takarékpénztár (ma Budapest Bank) székháza, mely azóta is a belváros egyik legmutatósabb épülete. 1904-ben készült el az új zsinagóga monumentálisnak számító épülete is, Stern József budapesti műépítész tervei alapján. Szintén ebben az évben vezették be a városba a telefont, s néhány hónap múlva bekapcsolták a rendszert az országos hálózatba is.
Botfyt sikeres, aktív polgármesterként, 53 éves korában érte a halál.