(Ecséd, 1924. szeptember 8. – Zalaegerszeg, 1978. szeptember 29.)
1924. szeptember 8-án született Ecséden.
Édesanyja a szülés után nem sokkal elhunyt, édesapja nevelte, aki molnárként dolgozott, de korai halála miatt árván maradt.
Rokonokhoz került, nővérétől külön, többször váltva az eltartókat.
Gyöngyösön, a borász nagybátyjánál szinte rabszolgaként kezelték, innen önként jelentkezett a frontra, amikor még be sem töltötte be a 18. életévét.
1944-ben tért haza tizedesként, a nővérét megtalálva nála lakott Budapesten, és a rendőrségnél kapott munkát.
Később Nagykanizsára helyezték, ahol a zalai olajkutak védelme volt a feladata.
1950-ben megnősült, és Zalaegerszegre került.
Feleségével két gyermekük született: 1953-ban György, majd 1956-ban Anna.
1954 és 1958 között volt tanácselnök Zalaegerszegen.
1956-ban azon fáradozott, hogy a városban elkerüljék a vérontást, ezért anyósa, – aki egyébként ukrán származású volt – segítségével felvette a kapcsolatot a szovjet csapat parancsnokával. Ezt Pék József, az akkori forradalmi tanács titkára könyvében le is írta.
Később a Tégla és Bányaipari Vállalat igazgatójaként tevékenykedett, ebből alakult a Zala Megyei Kerámia és Cserépkályhagyár, a tófeji téglagyár átalakulásával, és a zalaegerszegi Kályhacsempegyárral történő egyesülésével.
Az Egyesült Izzó RT megbízása alapján létrehozták a zalaegerszegi lámpafejgyártó üzemet, annak beüzemelése után visszakerült Tungsram néven a megbízóhoz.
A fejlesztések során névváltozás következtében Zalakerámiára módosulta a vállalat neve, aminek 22 évig volt igazgatója.
1978. szeptember 29-én nyugdíjazása előtt elhunyt.