(Budapest, 1913. január 22. – Kecskemét, 1956. december 12.)
Budapesten, munkáscsaládban született, apja asztalossegédként dolgozott különféle fővárosi nagyüzemekben, részt vett az első világháborúban, 1916 tavaszán az olasz fronton esett el. Anyja zalai származású cselédlány volt, aki Budapestre került és szintén nagyüzemekben dolgozott. Húgával ketten voltak testvérek.
1928-ban a Ganz vagyongyárába került tanoncnak, ahonnét 1930 elején a Ganz hajógyárába került át, itt találkozott első ízben a munkásmozgalommal, a Vasas Szakszervezetnek lett a tagja.
1931 augusztus 1-jén a hajógyárban kapott vas- és fémipari képesítést. Itt azonban csak fél évet dolgozott segédként, majd munkanélküli lett és különböző alkalmi munkákból élt évekig a gazdasági válság éveiben. Dolgozott az állatkertben kertészeti napszámosként, majd a nyári szezonokban kocsisként, telente pedig a Zeidl szalámigyárban.
1933–34-ben a zuglói Sugár kalapgyárban volt kazánfűtő, később gépkocsivezető, végül 1935-ben kapott állandó munkát a Fegyver- és Gépgyárban.
1936-ban be kellett vonulnia katonai szolgálatra, leszerelése után ide került vissza, ahol 1943-ig dolgozott.
1942-ben SAS behívót kapott, Kőbányára vonult be egy légvédelmi egységhez. 1943-ban leszerelt, a fegyvergyárba már nem ment vissza, hanem a Steyr autójavító üzemhez került. Itt újra belépett a Vasas Szakszervezetbe és egyúttal a Magyar Szociáldemokrata Pártba.
A nyilas hatalomátvétel után az üzem leszerelését elszabotálták, megakadályozva az eszközök elhurcolását. Ekkor Budafokon lakott feleségével, a szovjet ostromgyűrű 1944. december 25-i bezárulta itt érte.
Az ostrom után, 1945 februárjában felvételét kérte a Magyar Kommunista Pártba, majd a frissen alakuló rendőrség kötelékébe, ahol rövid ideig egy fővárosi internálótábor-részleget felügyelt.
Márciusban visszament az autójavítóba, ahol a helyreállításban és az üzem újraindításában segédkezett.
Júniusban a pártközpont Tolna megyébe küldte szervezni a pártot, első feladata a dombóvári járási pártszervezet megalakítása lett, majd a novemberi választások előtt egy hónappal megbízták a megyei pártbizottság titkári funkciójával, mely az év decemberéig tartott.
Ezt követően fővárosi és vidéki megbízatások váltogatták egymást, az 1947-es országgyűlési választás idején például Abaúj vármegyében, Szikszón volt választási felelős.
Különböző tanfolyamok, gyorstalpalók és ebből fakadó pártmegbízatások után, 1948. szeptember 16-án került Zalába – amit maga választott –, azon belül is a Letenyei járásba, ahol a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) járási titkári funkcióját töltötte be.
1950 augusztusában, a városi tanácsok szervezése idején Zalaegerszegre szólították, ahol augusztus 15-én először csak kinevezéssel, ideiglenesen, majd az október 22-i első általános tanácsválasztások után, október 30-án a Zalaegerszegi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökévé választották. Nem sokkal korábban a felesége is Zalába került, a helyi gyógyszertárak államosítása lett a feladata, ennek levezénylése után a megyei gyógyszertári központnak lett az igazgatója.
A helyi pártvezetőkkel való folyamatos konfliktusa miatt Szabó Jánost az 1954-es újabb tanácsi választások alkalmával már nem jelölték városi tanácselnöknek, sőt az újabb választást be sem várva 1954. október 29-én leváltották funkciójából.
Ezt követően a városból is elhelyezték, Kecskemétre került, ahol 1955. május 10-től az ottani városi tanács község- és városgazdálkodási osztályának lett a vezetője.
Ebben a funkciójában érte a halál 1956. december 12-én.