(1895. február 19. – 1968. május 4.)
1895. február 19-én született Tamásiban, Tamaska István néven. Jogi pályára lépett és ügyvédi képesítést szerzett, majd Zalaegerszegre költözött. Dr. Korbai Károly volt polgármester ügyvédi irodájában kezdett dolgozni, mint ügyvédjelölt. Az ügyvédi pályát elhagyva a város alkalmazásába állt, mint városi tisztviselő. Az évek során haladt előre a ranglétrán és polgármester-helyettes lett.
Nevét 1927-ben változtatta meg Tamásyra, ez összefüggésben állt az ekkor megkapott vitézi címével, melyet az első világháború idején a fronton teljesített szolgálatáért kapott. A frontról depresszióval tért haza, melyből ugyan meggyógyult, de visszahúzódóvá vált és kerülte az ünnepségeket és nyilvános rendezvényeket.
1936-ban Czobor Mátyás polgármester lemondása, illetve távozása olyan váratlan esemény volt a város életében, hogy az utódlásra senki sem gondolt. A polgármesteri címre ketten pályáztak: Tamásy István polgármester-helyettes és dr. Árvay László ügyvéd. A titkos szavazáson Tamásy Istvánt választották meg 10 évre polgármesterré.
Tamásy polgármesterré válása utáni legfontosabb tevékenysége az volt, hogy a város finanszírozhatóságát fenntartsa és az adósságokat kezelje. Sokat tett a városért, 1941-ben 20 000 pengő államsegélyt harcolt ki a városnak. Tamásy számos társadalmi szerepet vállalt különböző egyesületekben, szövetségekben.
A világháború időszaka a polgármestereket is komoly döntések elé állította, 1945-ben a Zalaegerszegi Népbíróság is tárgyalta tevékenységét, az 1944 tavaszán felállított zalaegerszegi gettóban vállalt szerepéért. A bíróság szerint ez önmagában háborús bűntettnek minősült, nem vették figyelembe, hogy Tamásy igyekezett a zalaegerszegi gettót a zsidók számára optimálisabb, élhetőbb feltételekkel létrehozni. Tamásy Istvánt öt év börtönbüntetésre ítélték, elvesztette nyugdíját, valamint politikai jogait is tíz évre felfüggesztették.
- január 1-jétől vonult hivatalosan nyugállományba, valamint a börtönbüntetését is letöltötte, majd Pécsre költözött.