Aztán a tényleges gyalogtúra következett. A többség hátizsákja az elemózsia mellett természetesen fényképezőgépet rejtett. Az út során kattogtak is rendesen a masinák! Tamás bácsi bőségesen ellátott minket jótanáccsal. Hol kisebb csoportokban, hol pedig felzárkózva haladtunk. Persze, a jóízű beszélgetések sem hiányoztak a fényképezés mellől.

Néhányszor megálltunk pihenni, szedtünk diót, gesztenyét, szilvát, almát, amit találtunk. Gombát is, ám előbb különböző szögből, fényben fotóztuk a szebb példányokat. Az időjárással szerencsénk volt: hűvös, kissé felhős napunk volt, afféle igazi kirándulóidő.

A fiúk kitettek magukért, viccekben, poénokban nem volt hiány. Vera néni két kutyáját nemes egyszerűséggel Janinak és Bélának nevezték el, cseppet sem zavarta őket a tény: mindkettő szuka! A végére kissé elfáradtunk, ám remekül éreztük magunkat. A táv, melyet megtettünk, nem volt kicsi, sejtem, sokan saját elhatározásból nem is sétáltak volna 15 kilométert. Így viszont lehetőségünk adódott, hogy kipróbáljuk magunkat a természetben.

Nem bántuk meg, sőt! Lelkesen várjuk a következő alkalmat!

Dienes Tifani 7.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola