1956-ban sok polgári gondolkodású ember úgy érezte, az nem lehet, hogy Nyugat-Európa elhagyott minket, s „odadobott” a szovjeteknek. Úgy gondolták, hogy jön majd a 3. világháború, ami rendbe teszi a dolgokat, és újraírja Európa határait. A világháború benne volt a levegőben, de mégsem tört ki. Aztán jött 1956 és a pesti, majd a vidéki események. A tüntetők egyre felszabadultabban kiabálták a jelszavakat, és a félelmüket felváltotta a boldogság.

Azok féltek, akik a másik oldalon álltak; és ők lőttek is. Ártatlan, fegyvertelen emberekre. Zalaegerszegen is a félelem miatt lőttek az akkori Ady utcai pártszékház erkélyéről a demonstrálókra. A fegyverek a félelem miatt dördültek el; mert a hatalom félt.
A történész szerint azonban a forradalom és a szabadságharc mégsem volt hiábavaló, hiszen az ilyen események mindig magukban rejtik az újjáépítés és újrakezdés lehetőségét. Nemzeti összefogással lehet építkezni, fel lehet támadni! Ez 1956 üzenete.

A megemlékezés végén az 56-os Hagyományőrző Egyesület és a POFOSZ zalaegerszegi szervezetének képviselői után, az önkormányzat nevében Gyutai Csaba polgármester, Balaicz Zoltán és Doszpoth Attila alpolgármesterek, majd dr. Gyimesi Endre országgyűlési képviselő helyezte el az emlékezés koszorúját. Az emlékműnél középiskolások gyújtottak mécseseket.
A városi ünnepség a Keresztury ÁMK- Hangversenyteremben folytatódott a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar ünnepi hangversenyével.

Zala-Lap