– Büszkék vagyunk a zenei rovatunkra, mert ilyen a vidéki irodalmi és kulturális folyóiratokban nincsen. Király László tollából a kortárs komolyzene jelenségeiről alapos, elmélyült, sehol máshol nem olvasható írások jelennek meg a folyóiratunkban. Ez a lap sokszínűségét mutatja. A jövő számtól kezdődően tovább erősítjük a szlovéniai kapcsolatunkat. Lukács Zsolt kanizsai származású műfordító közreműködésével kortárs szlovén költők munkásságával ismerkedhetnek meg olvasóink. Megmondom őszintén, engem is meglepett, hogy ennyi tehetséges helyi szerző munkáit karolhatjuk fel – mondja Péntek Imre. – A műhelymunka, az intenzív kapcsolatok megteremtése, ápolása meghozta a gyümölcsét.

– A zenei rovat mellett egyik erőssége még a folyóiratnak a kortárs képzőművészettel való foglalkozás. Ez továbbra is előnyt élvez?
– A nyugat-dunántúli kulturális lapok – Életünk, Jelenkor, Somogy – nem foglalkoznak igazán képzőművészettel, holott élnek a régióban Munkácsy-díjas művészek, nagyszerű alkotók, akikről kevés szó esik. Feladatunknak tartjuk az alternatív értékrend felmutatását is, felkaroljuk a képzőművészetet ebben a régióban, fórumot biztosítunk az itt élő szakíróknak. A következő, 5. számunkban József Attila-összeállítással jelentkezünk. Jó példája ez a műhelymunkának, ugyanis 200 ezer forintot nyertünk erre egy pályázaton. Fiatal szerzők új tanulmányokkal jelentkeznek, és az én színművem „Viaszrózsák egy szerelemre” címmel is ebben az összeállításban jelenik meg. Öröm számomra, hogy a Zalai Írók Egyesületének megújult társaságában sok a fiatal.

– Mennyire tudta megvalósítani elképzeléseit az elmúlt három évben?
– Ezek az évek arról szóltak, hogy egyesíteni tudtuk szellemi erőinket, magasabb szintre emelkedett a zalai Mura-vidéki irodalmi élet. Ennek a kölcsönös előnyeit maximálisan sikerült kihasználni. Azt szeretnénk reprezentálni, hogy a Pannon Tükör a hármas aránynak meg tud felelni: lokális, regionális és az egyetemes irodalmi és művészeti élet szféráit arányosan, harmonikusan és magas minőségi színvonalon tudja megjeleníteni.

– Kik a folyóirat támogatói? 
– A legnagyobb támogatóink a megyei és a zalaegerszegi önkormányzat, valamint a Nemzeti Kulturális Alap, de több kisebb önkormányzat is segíti a munkánkat. Örülünk Lenti város támogatásának, a polgármester, Nógrádi László egyébként tagja lett a szerkesztőbizottságnak. Ugyanakkor szomorú, hogy Nagykanizsa ebben az évben egy fillér támogatást sem adott a Pannon Tükörnek, annak ellenére, hogy a kulturális bizottság támogatta. A közgyűlés viszont leszavazta arra hivatkozva, hogy nincs benne elég kanizsai írás. Ez egyébként nem igaz, és a jelenlegi helyzet ellenére továbbra is számítunk a kanizsai szerzőkre.
Európai uniós pénzekre közösen pályázunk a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettel: ez a határ menti kulturális együttműködést fogja át. Tehát külső forrásokból próbáljuk növelni lapunk költségvetését.

Bencze Lajos helyeslően bólint. Számukra is fontos, hogy a Phare-pályázatuk sikeres legyen. 
– Nagyon jónak tartom, hogy van egy fórum, ahol ténylegesen megmutathatjuk magunkat, ahol a Mura-vidéki magyar kulturális élet az anyaországban be tud mutatkozni, az irodalomtól a képzőművészetig. Ez a kapcsolatrendszer a szlovéniai magyarság számára rendkívül jó és hasznos. Budapest messze van, más érdeklődés nem igazán mutatkozik irántunk. Egységes nemzeti irodalomban gondolkodom, amely közösségről szól, és közösségteremtő. A Mura-vidéki irodalom a magyar kultúra része, táji megnyilvánulása, változata. Célunk, hogy erősítsük ezt a folyamatot, és hogy kormányoktól függetlenül is működjön. A dolgainkat ne a politika határozza meg. Szeretnénk pluszt adni a magyar szellemi élethez. Feladatunk még, egymás népének szokásait megismertetni. A szlovének nem ismerik a magyar kultúrát, és ez fordítva is igaz. Ismerkedni kell a szomszédokkal. Tehát bőven vannak közös dolgaink, hiszen két kultúrában vagyunk otthon – mondja Bencze Lajos.