Keresztury Dezső író, költő, tudós szülőházába sétáltunk el. Dezső bácsi számára ez nem egyszerűen egy kedves ház volt, hanem a „kastély”, maga a „tündérkert”.

Mindezeket Nitsch Erzsébettől, a József Attila Városi Tagkönyvtár vezetőjétől hallottuk. Az út fáradalmait (ja, kérem, városi gyerekek vagyunk!) azokon a székeken és kanapén pihentük ki, amelyeken egykor Dezső bácsi és családtagjai is üldögéltek.

Különlegességekből sem volt hiány. Láthattuk a „zsiráf-zongorát”, a polgármester édesapa hivatali óraszekrényét – hogy csak kettőt említsek. Dezső bácsi szenvedélyes könyvgyűjtőként is elhíresült, könyvtárában egy-két centiméteres könyvekbe, német nyelvű vagy dedikált kötetekbe is belelapozhattunk. A teraszon felismertük Németh János kerámia domborművét, amelyet barátja nyolcvanadik születésnapjára készített.

Jó szívvel ajánljuk minden irodalombarát, de akár túrázó, kiránduló figyelmébe ezt a kis „csendes fészket”. Nem kell megijedni attól, hogy némileg távolabb van a város központjától. Ahogy Keresztury Dezső fogalmazott versében: „jöjjön, s egy kissé pihenni, magát rendbe tenni, itt töltsön néhány szép órát”.

Köszönjük kísérő tanárainknak, Schuhné Kern Zsuzsa néninek és Konrád Zsoltné, Bea néninek, hogy megszervezték nekünk ezt a jó kis őszi túrát!

A fotók Dienes Tifani és Mogyorósi Kitti igényes munkái.

Kovács Virág 7.d
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola