Egy nyári napon kezdődött az egész. A barátomnak retinaleválása volt. El kellett vinni őt Budapestre, hogy megműtsék a szemét. Amikor odaértek, beültek a váróterembe. A barátomnak potyogtak a könnyei, nagyon félt, nem akart bemenni. Miközben így reszketett, megszólalt valaki. Körbenézett, de nem látott senkit. Az egyik szemével, amelyikkel látott, még egyszer alaposan körbenézett. Végre meglátott egy fénysugarat. Egy emberforma volt benne. A barátom nem tudta, hogy mi lehet az, ezért hunyorgott, pislogott, és végül meglátott egy angyalt. Az angyal azt mondta:

– Ne félj!

Azután eltűnt. Pont akkor mondták be a barátom nevét. Ettől a mondattól, amit az angyal mondott, kicsit magabiztosabban ment be az orvoshoz.

Sikerült a műtét. Amikor kijött, hálából azt suttogta:

– Köszönöm!

Kovács Ráhel (6.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium