– Negyven évet dolgoztam a pedagógusi pályán, 1974-ben lettem az Ady-iskola tanára. Egy rövid zalavégi kitérőt követően, Lőrincz István segítségével kerültem  Bagodba, ahol 8 éven át dolgoztam – emlékezik a kezdetre Bánki József. – Az egerszegi évek előtt a bagodi remek tanulóiskola volt számomra. Nagyszerű kollégákra leltem a községben, akik közül többen sajnos már elhunytak. A semmiből kellett sportot, testnevelést produkálni, de a lelkesedés, a tanárok segítőkészsége vitt előre. Délelőtt tanítottam délután építettük az atlétikai és kézilabdapályát a községben. A diákokkal együtt szitáltuk a téglaport. Nagyon sokat segített az akkori tsz vezetője Tóth István és a gépállomás igazgatója is. Persze eredményes tevékenységemhez kellett egy megértő feleség is.

A tanár úr elmondta, hogy pedagógus szülők gyermekeként keményen tanulnia kellett, nem hozhatott szégyent a fejükre. Általános iskolába a Petőfibe járt, ahol Csapó Béla tanár úr „fertőzte meg” a kézilabdával. Középiskolásként az erdészeti technikumot végezte el Sopronban, és már másodikasként rábízták a kézilabda-szakosztály irányítását. Zalaegerszegen 1964-ben beindult a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozata, testnevelés-történelem szakra nyert felvételt. A főiskolán is kiváló pedagógusoktól – többek között – Marth Béla (atlétika) Holes István (torna), Raffai Imre (labdajátékok) kapott útravalót. A főiskolás évek alatt labdarúgás és kézilabda volt a kedvence. Fociban kapusként, míg a másik sportágban a mezőnyben játszott.

– A kedvenc sportágamban, kézilabdában 1974-ben értem el első sikeremet – folytatta Bánki József. – Kaposváron az országos döntőbe jutva 6.-ak lettünk. Ebből a csapatból később több tanítványom az NB I B-s Caola női csapatában játszott. Öt évvel később az úttörőolimpia országos döntőjében már bronzérmet szereztünk az Ady-iskola együttesével. A területi és megyei versenyeken többször végeztünk az első helyen. A nyolcvanas évek elejétől a fejlesztések eredményeként megnőtt a tanulói létszám, mintegy 1200-an jártak az Adyba. Az iskola területén nem lehetett kialakítani kézilabdapályát, az MMIK mögött épült meg a létesítmény, amely 12 éven át volt az iskola kezelésében. Ebben az időszakban Szabó Árpádné igazgató nagyban segítette, hogy eredményes munkát végezhessek. A tanulói létszám emelkedésével több testnevelő kellett az intézménybe. Balogh Katalinnal, Ambrus Lászlóval és a többiekkel nagyszerű kapcsolatot sikerült kialakítanom. Az iskolai munka mellett 1975-86-ig főtitkára voltam a megyei kézilabda-szövetségnek. Az intézményben 82-től a testnevelői munkaközösség vezetője voltam. Az Adyban előbb a DSK később pedig a DSE elnöki posztját is betöltöttem.

Búcsúzóul a tanár úr elmondja, hogy manapság egyre nehezebb a diákokat megnyerni a testnevelés, a sport számára. Álláspontja szerint a rendszerváltás óta elanyagiasodott a világ. Más területek is – tévé, videó, számítógép – elvonja a gyerekeket a mozgástól. A tanulókból hiányzik a sport szeretete, a kitartás. A gyerekek számára már nem jelent örömet egy-egy sportág alapjainak elsajátítása. Kicsit örül is nyugdíjba vonulásának. Élményekben gazdag négy évtizedet töltött el a pályán, de a kollégák segítsége nélkül semmire sem jutott volna. A kapott elismerést jelképesen megosztja pályatársaival. (Zala-Lap Kft.)