Azóta lényegesen változott a helyzet. A nők tömeges munkába állása, és a 60-as, 70-es évek szexuális forradalma fellazította az ismerkedési és párválasztási szokásokat. Ma már nem „udvarolni” szokás, hanem „együtt járni”. A leányok már nem őrizgetnek helyes kis masnival átkötött szerelmes leveleket sem. Helyette van sms, chat, meg e-mail. Szerelem a virtuális térben. S ha ebből mégis házasság lesz, az sem úgy bonyolódik, mint egykoron.

A Göcseji Múzeum arra vállalkozott, hogy összegyűjtse és bemutassa a szerelem, udvarlás és esküvő 20. századi szokásainak tárgyiasult emlékeit. Leveleket, fotókat, ruhákat, meghívókat és minden olyan kelléket, ami nélkülözhetetlen egy esküvő vagy lakodalom megrendezéséhez. „A kettő egy pár” című tárlaton a régi fotográfiák alapján összegyűjtött menyasszonyi és vőlegényruhák átfogják az egész század divattörténetét, és néhány becses darabot teljes életnagyságban is megszemlélhetünk. A kiállítást végignézve világossá válik, hogy a hagyományok nagy része is – a tárgyakhoz hasonlóan – már csak emlék.

Régen a lányokat kicsi koruktól fogva tudatosan készítették fel a házasságra. A család gyűjtögette a hozományt, a lány pedig maga varrta a kelengyéjét. Az így készült ágyneműk, terítők, zsebkendők szintén a hozomány darabjai lettek. Az ifjú párok manapság már együtt szerzik be közös otthonuk első berendezési tárgyait. Annál is inkább, mert az összeköltözés gyakran már jóval az esküvő előtt megtörténik. Száz évvel ezelőtt a nászajándék fogalma is mást jelentett. A jogi meghatározás szerint „valamely házastárs külön vagyoni jellegű ingósága” volt, melyet az eljegyzés vagy házasság jeléül kapott a házastárstól, vagy annak rokonságától. A század második felétől azonban már a házastársak közös tulajdonát jelenti a nászajándék, s mivel „hasznos holmikkal” már az esküvő előtt is rendelkeznek a párok, egyre inkább dísztárgyakat, egzotikus utazásokat kapnak ajándékba a vendégseregtől.

Ha már vendégekről esik szó, kiderül, hogy vannak dolgok, amik sosem változnak: az esküvőre és lakodalomba invitáló színes, díszes meghívók készíttetése még ma is népszerű, csak úgy, mint az ételek és italok bősége. Persze a menü sokat változott és változik napjainkban is. A grillázs, vagy más néven pörkölttorta azonban még most is „tartja” magát. Ezt a hagyományoknak megfelelően a vőfély viszi a mennyasszony elé a vacsora után. Ugyanilyen népszerű a fehér, emeletes torta is, mely a hagyományos lepényeket és süteményeket szorította ki a menüsorból.

Ma már talán furcsának tűnik, hogy a századelőn, nyáron egyáltalán nem tartottak lakodalmat. A sok romlandó ételt ugyanis nem tudták volna hidegen tartani, ezért a házasságkötések télen zajlottak. Az időjárás miatt azonban nem büszkélkedhetett egy menyasszony olyan gondosan elkészített virágcsokorral, mint napjainkban.

Ami még biztos, az a menyasszonyi ruha. A leányokat a 19. századtól vezetik hófehér ruhában az oltár elé. Ez ugyanis a tisztaság, a szüzesség szimbóluma. Szép hagyomány, legalább a szín megmaradt belőle… (Zala-Lap Kft., P. P.)