Harctéri üdvözlet Egerszegnek

Zalaegerszeg címer
Hírek

Harctéri üdvözlet Egerszegnek

2008 szeptember 01 - hétfő
„A hatodik honvéd huszárezred tisztikara és legénysége – minthogy közülük soknak békeidőben Zalaegerszeg a hazája – a harctérről szombaton meleg hangú táviratot küldött Zalaegerszeg polgármesteréhez. Ebben a háziezred üdvözli Zalaegerszeg város közönségét, mely éber figyelemmel és aggodalommal kíséri a harci eseményeket, s ezekben legközelebbi katonáit, a 6-os honvédeket” – adta hírül 1915. február 18-án a Magyar Pais című újság.

Első világháborús dokumentumok, fotók és a világégésről szóló könyvek várják az érdeklődőket a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. Zalaegerszegre érkezett ugyanis „A Nagy Háború írásban és képben” című vándorkiállítás, mely egyszerre állít emléket az I. világháború 90. évfordulójának, és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szintén 1918-as megalapításának.

A kiállítás azokban a városokban kerül bemutatásra, ahol voltak honvéd alakulatok, így Budapest, Debrecen, Miskolc, Gyula, Szeged, Pécs és Nagykanizsa után szeptember 10-ig a zalai megyeszékhelyen vendégeskedik az anyag.

iss Gábor könyvtárigazgató a tárlatnyitón elmondta, hogy a Hadtörténeti Múzeum könyvtárának dokumentumai minden helyszínen kiegészülnek az adott város emlékeivel; itt a VI. Honvéd Huszárezred történeteivel. Az igazgató szerint az első világháború azért is fontos, mert ez az esemény a magyar nép utolsó, kollektív – Trianon előtti – emléke.

A kiállítást „szakmailag” megnyitó dr. Pollmann Ferenc hadtörténész szerint ez volt az első olyan háború, melynek írásbelisége rendkívülinek mondható. Hatalmas dokumentáció maradt fenn; nemcsak hivatalos iratok, plakátok, érmék és újságcikkek, hanem óriási mennyiségű magánlevél és levelezőlap is.

Hogy miért fontos emlékezni az első világháborúra? Mert még mindig mostohagyereke a magyar történetírásnak. 1945 után nem volt „divatos” téma, hiszen magán viselte Trianon bélyegét. Enélkül azonban nem lehet, és nem is érdemes az első világháborúról beszélni.

A hadtörténész úgy látja, hogy a külföldi irodalmakban sem jobb a helyzet, mert azokban Magyarországról alig tesznek említést. Többnyire Ausztriáról beszélnek, mintha nem is lettünk volna a Monarchia része. Sajnos ez a szemlélet tükröződik a hazai történelemkönyvekben is. A vándorkiállítással az a szervezők nem titkolt szándéka az, hogy a magyar társadalmi tudatba visszahozzák az első világháború emlékét.

A kiállított nyomtatványok, kéziratok, és a helytörténeti vonatkozású dokumentumok által talán kézzelfoghatóbbá válik a múlt a ma élő emberek számára. Annál is inkább mert a városokban nagy hagyományú gyalog-, huszár- és tüzérezredek működtek.

Pollmann Ferenc elérkezettnek látja az időt, hogy a történelemtudomány végre lépést váltson. Eleink azt mondták, hogy „ha békét akarsz, készülj a háborúra”, most sokkal inkább az a jelszó, hogy „ha békét akarsz emlékezz vagy emlékeztess a háborúra”. (Zala-Lap Kft., P. P.)

Tartalom megosztása: